Mit keresett valójában Bush Irakban? Tényleg baszk nyelven beszélt-e Noé fia? Könyvritkaságok katalógusait böngészve a klitorisz működésének középkori elméletét is megleljük, rögtön a hupikék pornótörpék mellett. Illetve választ kaphatunk egy filozófiai kérdésre is: ki a tettes?  

Ajánlat

Rinocéroszok embargójaMarius Cosmeanu írása Ionesco drámáinak romániai letiltásáról.

OK.hu

Mario Praz, irodalmi régiségek szenvedélyes kutatója 1931-ben mutatott rá arra, hogy egy könyvmolynak a könyvtári katalógusok olyan élményt nyújtanak, mint másnak a krimi. "Biztosak lehetnek abban, hogy a könyvtári katalógusnál lendületesebb cselekményű, magával ragadóbb olvasmányt nemigen találnak" - írja, majd rögtön utána vázolja is a kifejezetten nem érdekes katalógusok gyors és magával ragadó olvasatának módjait.

Namármost, míg egy kizárólag Dante "kisebb" műveit, illetve ellenreformációs teológusok pandektáit és írásait tartalmazó katalógusra mondhatjuk, hogy kevéssé érdekes, addig létezik egy "Vegyes és érdekes" címkével ellátott katalógusfajta, amely a megszállottak számára minden egyébnél izgalmasabb, és amelyben őrült irodalmárok, látomásos hóbortosok és a bibliográfiákban nyomós indokkal mellőzött bukott zsenik művei kerülnek listázásra. Pár éve már írtam egy ilyen katalógusról, amelyhez hasonlók azóta is sorra jelennek meg, főleg Franciaországban. Nem is állok ellen azon kísértésnek, hogy belelapozzak a Livreux curieux et bizarres (Érdekes és bizarr könyvek) című kiadványba, ezáltal el is vonjam kissé a figyelmet az újsághírek szomorú mindennapjairól.    

A kifejezetten komoly szándékkal írt művek között találok Bellarmino bíboros házigalambjának nyöszörgéseit taglaló esszét (igen, ez a Bellarmino volt Galilei inkvizítora), a földi paradicsom pontos helyét Pierre-Daniel Huet szerint (Baszrában van, ellentétben a kánonnal, amely valahova a Távol-Keletre helyezi - most már érthető az is, hogy mit akart Bush Irakban), Pierre Sindico művét arról, hogy a Föld nem mozog (1878), illetve rájövök, hogy Ricciotto Canudo - akinek eddig filmelméleti munkáit ismertem (tőle származik a "hetedik művészet" kifejezés) - háborús hős volt, valamint a Társadalom Zenei Metafizikájának kutatója és ismerője.

Aztán antik nyelvek szép szedetére akadok, Ádám nyelvére (a druida az, John Cleland, 1776), a baszkra, mint Noé fia, Kám által beszélt nyelvre (Pedro Nada, 1885), majd mesterségesekre, mint amilyen a Langue Bleue (Bollak, 1900), a Sillabayre (Jallais, 1923), utóbbihoz egy olvasógép használati utasítása (sic), továbbá: Napóleon törvénykönyve rímbe szedve (Anonimus, 1811), illetve egy bizonyos Radiguel, A primitív társadalom írásos nyomainak felbukkanása az Éden országában, a Földi Paradicsomban, avagy Britanniában című műve.

Egy tematikai váltás után Robinson Crusoe szexuális életéről olvashatok (Michal Gall, 1977), arról, hogy mely örömteli körülmények közt találta a neves hajótörött a kecskéknél együttműködőbbnek Pénteket - a könyv első kiadását annak idején jogi úton vonták be. A katalógus szerint a szadomazochizmus érdekfeszítő antológiájának bizonyul Antonius Gallonius De sanctorum martyrum cruciatibus (1602) című műve, amelynek mártírkínzások dokumentálása adja istennek tetsző tárgyát (a képzelőerőnek nem sok teret adó illusztrációkkal). A Sex In Smurfenland (1980) kevésbé követi a szent kánont, a törpök benne pornófalvában találják magukat, olyannyira, hogy a katalógus fel is hívja a figyelmünket: egyáltalán nem baj, ha nem tudunk hollandul, azért vannak a képek. Egy bizonyos Brennus doktor pedig a kényszeres mértéktelenségről értekezik, hosszasan a L'acte bref (1907) címűben.

A tizenhetedik századi inkvizítor Sinistrari Ameno atyától ismertem a De la demonialitét, azt azonban sokan hamisítványnak tartják, melyet valójában a jó nevű gyűjtő, Paul Lacroix hatására írt Isidore Liseux 1875-ban, a nők és démonok orgiái iránt betegesen érdeklődő kordivat kielégítése és izgatása végett. Most azonban látom, hogy Sinistrari írta a De sodomia tractatus című munkát is, amelyre a meleg weboldalak is előszeretettel hivatkoznak manapság, és amely legeredetibb elmélete a leszbikus szodómiát a klitorisz által teszi lehetővé, azzal a szervvel, amelyről az istenfélő ferencesnek igen hozzávetőleges fogalma lehetett, ugyanis azt tartotta róla, hogy csak bizonyos nők rendelkeznek vele, fiatalkorukban nő ki nekik, és a leszbikusok azzal juttatják át magjukat a másik nő testébe.  

Végezetül pedig rátalálok Giuseppe Garibaldi Clelia című regényének állítólagos francia fordítására (La domination du moine), amelyben a szerző - mint azt az előszóban írja - meg kíván emlékezni a csatában elesettekről, fel szeretné fedni a fiatalság részére a "kormányok és a papok aljasságát és árulását", továbbá "pénzt is szeretne vele keresni mint regényíró". Aki mutat némi hajlandóságot arra, hogy lerombolja az olasz haza mítoszát, az ezt követően Claudia Particella, a kardinális szeretőjébe lapozhat bele, amelyet egy bizonyos Benito Mussolini írt.  

Puskár Krisztián fordítása

Distributed by The New York Times Syndicate © 2009 Umberto Eco