"A sztrájkjoggal való visszaélés tilos" - mondja ki a törvény, bő egy éven belül mégis másodszor történik meg egy adóból finanszírozott vállalatnál. A közművekre különleges szabályok vonatkoznak, felelőtlen sztrájkjuknak pedig a társadalom és a gazdaság a legnagyobb károsultja. Miért alakulhatott ki megint ez a kínos helyzet?

Ajánlat

Korlátok nélkülAntal Dániel írása a vasutassztrájkról

OK.hu

"A vasútnál a munkaadó és a munkavállaló úgy szegheti meg a sztrájkra vonatkozó jogszabályokat, hogy annak egyikükre nézve sincsen következménye" - harangozta be a Komment.hu 2008. december 22-én azt a cikkemet, amelyben arról írtam, hogy a százezernyi munkavállalót és ezernyi céget érintő, adóból finanszírozott vasúti közszogáltató menedzsementje és szakszervezetei is következmények nélkül szeghették meg a sztrájktörvényt, zsarolhatták bele az ország jelentős részét a karácsony előtti napokban a köztük kialakult vitába. 2010 januárjában a BKV-nál ismétlődött meg ugyanez a helyzet. A törvénytelen sztrájk gazdasági kárainak nagyobb részét nem az egyébként döntően adóból finanszírozott és veszteséges BKV menedzsmentje és a buszvezetők, hanem a bérletesek, a budapesti vállalkozások, iskolák, más közművek és az adófizetők állják.

A Magyar Köztársaság sztrájktörvénye úgy fogalmaz, hogy "annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértéke és feltételei a sztrájkot megelőző egyeztetés tárgyát képezik." Ezen kívül a rendszerváltó, alkotmányos alapjog gyakorlását rögzítő törvényünk leszögezi azt is, hogy a "sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell működni. A sztrájkjoggal való visszaélés tilos." Ahogy az [origo] olvasói is értesülhettek róla, a BKV munkaadói és munkavállalói oldalának képviselői január 11-én este már meg sem kíséreltek megegyezni az elégséges szolgáltatás kérdéseiben.

A közműveknél dolgozókra nem véletlenül vonatkoznak speciális szabályok. Egy közmű működésének leállása nem feltétlenül annál a cégnél okozza a legnagyobb kárt, ahol a belső ellentéteket a munkavállalók, a menedzsment (és gyakran a tulajdonos) nem tudják rendezni, sokkal inkább a gazdasági élet más szereplői és az egész társadalom. A közmű - ahogy neve is mutatja - nem egyszerű vállalkozás, működtetése többletjogokkal és kötelezettségekkel jár. A közművek a hasonló munkakörökhöz képest biztosabb megélhetést nyújtanak, hiszen a közművek igazolt veszteségeit az ártörvény és más jogszabályok alapján az adófizetők a kincstáron keresztül megtérítik. (Nem véletlen, hogy a BKV mindig könnyen talál sztrájktörőket: a nem közművi buszvezetők örömmel vállalják közművi kollégáik fizetési feltételeit.) Ugyanakkor a közműben a törvény elvileg az árhatóság költségkontrolljának és a sztrájkjog korlátozásának is megteremti a lehetőségét. Amíg a  magánszférában a vállalaton belüli ellentéteknek természetes határt szab, hogy az ésszerűtlen követelések vagy a túl hosszú sztrájk veszteségét senki nem pótolja, és az ésszerűtlenül sztrájkoló munkavállalók a saját állásukat is kockára teszik, addig a MÁV-vállalatoknál vagy a BKV-nál a kockázatokat az utazók, a munkavállalóikat nélkülöző munkahelyek, illetve a dugóban üzemanyagot égető autósok fizetik meg.

Ahogy bő egy éve, úgy most is azt gondolom, hogy nem pusztán a BKV szakszervezeteinek és menedzsmentjének felelőssége a kialakult helyzet. A magyar sztrájktörvény rossz, mert számtalan olyan törvényszegésre ad lehetőséget, amit a magyar jogrendszeren belül nem lehet orvosolni. Ahogyan ma is láthatják a budapestiek, ha egy közmű elégséges szolgáltatási szintjéről nem állapodnak meg a munkaügyi vitában érdekelt felek, ennek rájuk nézve sincsen hátrányos jogkövetkezménye. Bár egyes munkaügyi vitákban a bíróságnak van joga döntést hozni, az elégséges szolgáltatás szintjének meghatározására a törvény sem a bíróságot, sem a közműveket szabályozó hatóságokat nem hatalmazza fel.

A most távozó Országgyűlés tétlenségének és rossz döntéseinek az árát jelenleg a Budapesten közlekedőkkel a főváros cégének munkaadói és munkavállalói fizettetik meg. A parlamenti pártokat közvetlenül nem csak abban a kérdésben terheli felelősség, hogy az előző tömeges, jogsértő sztrájk óta sem egészítették ki a hiányos törvényt, hanem abban is, hogy a közműveknél a vonatkozó európai jog, illetve korábbi magyar jog eróziójával lehetővé tették az értelmetlen sztrájkhelyzetek kialakulását. Az érintett vállalatok törvényben rögzített költségkereteinek túllépése és utólagos megfizettetése az adófizetőkkel felhívás volt a keringőre. A Magyar Energia Hivatal folyamatos átalakítása és törvénytelen vezetőváltása, majd új vezetőjének idő előtti lemondása, az egykor általam vezetett Magyar Vasúti Hivatal megszüntetése azt a célt szolgálták, hogy a közművek költségbázisát (így fedezetlen veszteségét) felügyelni hivatott szervezetek hatalmát megtörjék, a fedezetlen költségeket pedig a politikusok és a vállalatok korlátlanul terheljék tovább az adófizetőkre és a fogyasztókra.