Sarcolni nehéz: vagyonadó és versenyképesség
// 2010 // jan // 27
Jogszerű, ésszerű és igazságos törvényként reklámozta a kormány a vagyonadót, amelyről január 26-án az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sérti a jogbiztonságot, s ezért legnagyobb részét megsemmisítette. Hogyan függ össze a jogbiztonság a versenyképességgel, s miért rendkívül kártékonyak a most meghiúsulthoz hasonló tervek a magyar gazdaság egészére nézve?
A magyar gazdaságpolitika legfontosabb céljának annak kellene lennie, hogy csökkenő népességű, kis belső piaccal rendelkező országunk a lehető legnagyobb külföldi nettó jövedelemre tegyen szert a világpiacon. A közgazdászok ezt a képességet nevezik nemzeti versenyképességnek. A most távozó kormány és elődje azonban a lehető legnagyobb mértékben csökkentette az ország versenyképességét, egyrészt az óriási összegű hitelekből megvalósított, pazarló költésekkel, és az ennek eredményeként beállt kamatnövekedéssel és forintválsággal, másrészt pedig a rossz hatékonyságú, átláthatatlanul bonyolult és piszok drágán fenntartott adórendszer folyamatos rángatásával. A hibás lépések egyike volt a vagyonadó bevezetése a tegnap eltörölt formájában. A Világgazdasági Fórum és a Világbank egybehangzó felmérései alapján a magyar adórendszer kiszámíthatatlansága és bürokratizáltsága majdnem akkora versenyhátrányt okoz nemzetgazdaságunknak, mint az adóbevételek értelmetlen és felelőtlen elkötése.
A most távozó kormány és az mögötte álló országgyűlési többség nem volt képes megfelelni annak a kettős elvárásnak, hogy az adórendszer megteremtse a közkiadások fedezetét és közben ne tegye lehetetlenné az adóköteles legális jövedelem megtermelését. Az adórendszernek úgy kellett volna a versenyképességet szolgálnia, hogy megmaradjanak azok a jövedelemszerzési lehetőségek, amelyekben az országnak komparatív előnyei vannak a világpiacon. Elvárható lett volna az is, hogy egy forint kivetett adóból a lehető legtöbb folyjék be, és az adóbevallás elkészítése a lehető legkevesebbe kerüljön az adóalanyoknak. Ugyanilyen fontos lett volna, hogy az adóváltozások a tényleges üzleti tevékenységet végző adóalanyok üzleti terveit ne döntsék dugába. Az év közben foganatosított, az elmúlt években gyakorivá vált adóváltoztatások néha alkotmányosak voltak, néha nem, de üzleti hatásuk nem volt sokkal jobb, mint az útonállók és feudális nagyurak önkényéből kivetett sarcoké. Ha egy vállalkozó belekezdett valamibe az év elején, nem lehetett benne biztos, hogy ki tudja-e fizetni a munkásait vagy alvállalkozóit, vagy hogy marad-e neki a végén valami.
A vagyonadó nem csak az alkotmányosság mércéjén, hanem a gazdasági ésszerűség mércéin is elbukott. A Versenyképességi Kerekasztal tagjaként egyetlenként szavaztam a mostani kormány - elődjétől örökölt - "adóátrendezési" koncepciója ellen, mivel a nemzetközi és hazai tapasztalatok egyáltalán nem mutatták evidensnek a kormánytöbbségnek azt a véleményét, miszerint az "élőmunka", a tőke és a vagyon, valamint a kereskedelmi forgalomra kivetett adók közötti átrendezés érdemben befolyásolná egy ország versenyképességét. Idehaza ékesen illusztrálta az ilyen feltételezések gyenge megalapozottságát a BKV-sztrájk, amikor kiderült, hogy a munkaadók és a munkavállalók alkuja szempontjából csak az számít, hogy mennyi megy a közös és mennyi a családi kasszába. Az, hogy a munkaadó vagy a munkavállaló fizet-e, a tétel az "élőmunkát" vagy a "tőkét" terheli-e, elég keveset számított.
A vagyonadó - hasonlóan a vasúti mellékvonalak 0,4 százalékos vasúti veszteség-csökkentési potenciáljához - az aránytévesztés és a reform-pótcselekvés mintája volt: a távozó kormány 50 milliárd forint bevételt remélt belőle, amivel sikerült volna körülbelül 46 milliárd máshol be nem szedett adót helyettesítenie, miközben a vagyonadó-bevételnél kétszázhetvenszer több pénzt, 13 és fél billió forintot tervezett kiadni 2010-ben. Az APEH néhány fillérért hajt be egy forintot, az ország pedig egyes - szerintem túlzó, de soha nem cáfolt - adatok szerint nemzeti jövedelméből több mint 4,5 százalékot, vagyis a most eltörölt adófajta huszonnégyszeresét fordítja a bürokratikus szabályoknak, elsősorban az adószabályoknak való megfelelésre. A vagyonadó beszedése az optimista kincstári számítások szerint a teljes bevétel 8-10 százalékába került volna, de nem tartottam megalapozatlannak azokat a véleményeket sem, amelyek szerint az ellenőrzés költsége és bevételek elmaradása miatt még rosszabb lett volna a közpénzek hasznosulásának aránya. A vagyonadó költségeinek minden tizedik forintja az APEH bürokráciáját, és hasonló nagyságrendű összeg az adótanácsadókat, a postát és az elektronikus kormányzati központot gazdagította volna. Nem véletlen, hogy a nemzetközi példák az egyszerűen beszedhető fogyasztási adók terjedését mutatják. A vagyonadót csak a legvagyonosabb országokban alkalmazzák (és ott is módjával, igaz, sikeresen) - ez az adónem ugyanis igen rossz hatékonyságú, drágán bevezethető és népszerűtlen adófajta. A távozó kormány is tisztában volt ezzel: az ÁFÁ-ból mintegy 47-szer nagyobb adóbevétel remélt, ezért a fő tétjét az ÁFA emelésére tette, amelynek a hatása, azon túl, hogy tovább mélyítette a recessziót, névlegesen több mint 460 milliárd forinttal javította a költségvetés egyenlegét. Ez az intézkedés tehát önmagában kilencszer többet hozott a közös konyhára, mint a szinte garantált pénzpocsékolás, az új adónem: a Fidesz eddigi legkézzelfoghatóbb választási ígérete az volt, hogy a sok milliárdos költségen bevezetett adót azonnal eltörli. Jó értelemben vett szimbolikus jelentősége van annak, hogy a várható kormánytöbbséget az Alkotmánybíróság megelőzte.
Mivel a bevezetett adó sem alkotmányos, sem racionális, utolsó hívei az igazságosság álságos érveivel hozakodtak elő. Azt sugallják, hogy sok adóalany elkerülte az adófizetést, és olyan ingatlanvagyont halmozott fel, amelynek bérbeadása után nem adózik. De vajon a vagyonadó bevezetése helyett miért nem próbálták rávenni az APEH-et arra, hogy az egyébként közhiteles és nyilvános földhivatali adatokból könnyen azonosítható középosztálybeli ingatlantulajdonosoknak ezt a jövedelemszerző tevékenységét vizsgálja? Az ingatlan bérbeadása adóköteles - csakúgy, mint az öröklése és az átruházása. A most majdnem teljesen eltörölt vagyonadó egyáltalán nem lett volna alkalmas arra, hogy a tipikusan adózatlan, Svájcba menekített vagyonok továbbra is adózatlan tőkejövedelmét bevonja a közteherviselésbe - mivel csak az állam által már korábban is nyilvántartott ingatlanokra és nagy értékű járművekre vonatkozott. (Ráadásul az Alkotmánybíróság nehezen érthető logikájú döntése szerint az ingatlanokra alkalmazott érvelés nem alkalmazható a Rolls-Royce limuzinokra, a helikopterekre és hajókra, vagyis a megmaradt vagyonadó beszedése borítékolhatóan többe fog kerülni a bevételnél, ami a "dögöljön meg a másik tehene is" elvének a jogrendbe illesztésével egyenlő.)
Nem vitatható, hogy általában jobb volna a gazdaságnak, ha az Alkotmánybíróság nem a folyó költségvetési év egyes tételeit semmisítené meg, az előzetes normakontroll jobb az utólagosnál - de ennek elmaradásért aligha az Alkotmánybíróság a felelős. Még jobb volna, ha a hirtelen felindulásból elkövetett adókivetést és közpénzköltést - az egymással is vetélkedő Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács verbális intervenciója mellett - további szabályok akadályoznák meg addig, amíg eleget nem teszünk uniós kötelezettségünknek, és nem csatlakozunk a nálunk felelősebben gazdálkodó európai Gazdasági és Monetáris Unióhoz. Az Alkotmánybíróság 2006-ban megkezdett közpénzügyi aktivitása ugyanabba a logikába illeszkedik mint az utolsó külföldi hitelezőink, az IMF, a Világbank és az EU azon törekvése, hogy alkotmányos keretek közé szorítsák a közpénzügyek tekintetében szinte korlátlan szuverenitást élvező mindenkori kormánytöbbség szeszélyeit.
Közpénzügyeink rendbetételéhez nem új adónemek bevezetésén, hanem az adófajták számának csökkentésén keresztül vezet az út; nem az ellenőrzendő és bevallandó tételek számának növelésére, hanem csökkentésére van szükség. Az alkotmányosság őrei jól tették, hogy korrigálták a távozóban levő országgyűlés döntését (ami egyébként olyan döntések sorába illeszkedett, amelyek miatt hazánk Görögországot is megelőzve Európa legfelelőtlenebbül gazdálkodó országa lett). Az áprilisban megválasztandó új parlamenttől ne várjunk kevesebbet, mint hogy legyen képes a költségvetés irdatlan méretű számai, fedezetlen hiánya és az adók mértéke, beszedési költsége, legitimitása és a gazdasági versenyképességre gyakorolt hatása tekintetében ésszerűbb döntéseket hozni. Körülöttünk mindenkinek sikerült.
40 komment
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált,
tegye meg itt!
Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
20
blanka
2010. 01. 29. 20:07
Minden napi ima:
Jó lenne, ha stabil és igazságos adórendszert dolgoznának ki végre a hozzáértők. Jó lenne, ha nem mindig a pillanatnyi deficit hatására döntenének, és nem a legkiszolgáltatottabbak kárára.Jó lenne valamilyen stabilitás végre az életünkben. Jó lenne, ha nem a négyévenkénti igéretlicit döntene sorsunk, jövőnk felett. Jó lenne, ha kiművelt és önzetlen emberfők irányítanának bennünket fortélyos félelem és gátlástalan önérdek helyett. Jó lenne, ha megmaradna a demokrácia, a többpártrendszer, minden, amit végre elért ez az ország. Jó lenne, ha hinni tudnánk magunkban és másokban.Jó lenne, ha a munkának és a munkát végzőknek becsülete lenne. Jó lenne, ha szégyen lenne másokon élősködni, lopni. Jó lenne, ha tisztelni tudnánk az időseket. Jó lenne, ha minden gyermeket megértenénk.Jó lenne szeretni minden gyermeket, a másokét is.
19
mm007
2010. 01. 29. 18:56
T. solaris!
Igazad is lehetne abban az esetben, ha Magyarországon az állam gondoskodna állampolgárai lakhatásáról, bérlakásokkal. De ezelőtt pár évvel, megszüntette a bérlakások építését, eladta a régieket az összes nyűgeikkel (felújítás stb) gondjukkal együtt, innentől foglalkozzon vele az állampolgár. Én részemről nem ragaszkodnék saját tulajdonú lakáshoz, de van más????????? Csak a szociális bérlakás némelyeknek... Vidéki, nem nagy városban élek családommal, itt egyáltalán nem volt régen sem jellemző a bérlakás, így , mivel gyermekeinket nem albérletről albérletre vándorolva kívántuk felnevelni, saját magunk oldottuk meg lakásproblémánkat, önerőből, hitellel, évek alatt felépítve házunkat. Azt hiszem, a város képéhez, fejlődéséhez hozzájárultunk azzal, hogy építettünk egy számunkra élhető lakóházat (nem luxuskategóriásat). - miénk az állagmegóvás, tatarozás minden gondja-baja-költsége is.Nincs nyaralónk, több ingatlanunk, ezzel biztosan mások is így vannak ebben az országban. Talán emiatt érezzük úgy, hogy az átlag emberi lét biztosítását szolgáló lakóingatlanok megadóztatása a nép nyúzásának újabb lehetősége. Mert ez az adó a kisembert érintené jobban, (még a 20-30ezer/év is)akinek százmilliós ingatlanai vannak őket csak bosszantaná
18
boy23w
2010. 01. 29. 17:41
Ingatlan adó? Már a fenekemből távozó szellentést is meg akarják adóztatni! És még van aki azt hiszi, hogy az ÓRIÁSI ADÓBAN befizetett pénz ellenében még erre még mindig szükség is van???... Az egyszerű kis ember halálra, fagyra, nyomorra van ítélve..ezek után legyen földönfutó is???!!!
Versenyképesség? Inkább túlélésért küzd a magyar ember. Még egy viszonylag jó fizetésű munkavállaló sem tud szinte semmit letenni a fizetéséből az előrébb jutáshoz.Akinek van esze, és meg is teheti ki megyen külföldre dolgozni.
Ha annyira hiányzik az a pénz, adják meg a POLITIKUSOK a FIZETÉSÜKBŐL, és abból amit ELSIKKASZTOTTAK!!! Ha én elrontok vmit akkor azt keményen kifizettetik velem vagy vár a dutyi. Akkor ŐK is FIZESSENEK, és még állatbarát is voltam!!!
17
bh
2010. 01. 29. 11:55
@Amtal Dániel[16]:
A legfontosabb közügyekről valóban érdemes lenne vitázni, ehhez semmi köze (bocs áttételesen van) a vagyonadónak.
Vitázni kéne azon, hogy olyan technikai szinten, amikor a EMBERI ÉLEThez szükséges dogokat napi pár órában meg lehetne-kellene termelni (heti 15 óra munkaidő az iparban), miért kell az értékrend tudatos torzításával, az igénytelen igények magasra emelésével (REKLÁM), az emberek becsapásával foglalkozni!
Vitázni kéne azon, hogyan lehet minnél több emberrel elhitetni, hogy értelmesebb, emberibb életet élhetne a mezőgazdaságban, bioközeli termesztéssel, lehetőleg kevés gép használatával!
Vitázni kéne azon, hogy lehet a tudatosan elferdített értékrendet visszaállítani úgy, hogy az előző pontban írtak valóban kivitelezhetőek legyenek!
Nem tudatosan eldeformált értékrend segítségével kialakított társadalmi különbségek segítségével kell tovább manipulálni az embereket!
16
Antal Dániel
2010. 01. 29. 11:23
Nem hiszem, hogy egy választási kampánynál jobb idő volna a legfontosabb közügyek megvitatására, és szerintem a magyar gazdaság szempontjából a versenyképesség visszanyerése és az adórendszer működőképessé tétele a két legégetőbb kérdés. Az előbb az ország demográfiai helyzetével és korrumpálódásával is összefügg, az adórendszer pedig azért is nagyon fontos, mert bár a mindennapjainkban nem érezzük, a közszolgáltatásaink egy részét már csak az utolsó külföldi mentőcsomagnak köszönhetően tartjuk fenn. A jelenlegi adórendszer nem alkalmas a feladata betöltésére - vagyis arra, hogy az Országgyűlés által elrendelt kiadások fedezetét begyűjtse. Szerintem nagyon fontos volna beindítani a vitát arról, hogy mire jó és mire nem egy vagyonadó (ha valaki végigklikkeli a cikket, erről kaphat némi képet), illetve ha egyáltalán szükség van vagyonadóra - amely egészen biztos, hogy csak egy "kisadó" lehet, milyen további adókra van szükség.
15
solaris
2010. 01. 29. 09:12
Talán ezt a cikket újabbak is követik majd, amik az ország valós problémáival (és azok megoldásaival) foglalkoznak, és hagyjuk a "miért írta valaki a valamiről ezt az akármit" jellegű gondolatáramlatokat.
1.Sajnos az igatlanadóra előbb utóbb szükség lesz, fájdalmas kijelenteni, de igaz. Ahhoz, hogy a versenyképességet növeljük, és a munkát sújtó terheket csökkentsük, nézőpontváltozásra van szükség.
2.Igen, a már egyszer végigadózott jövedelmekből megvett ingatlanokat is meg kell adóztatni.Szerintem aki ez ellen vehemensen tiltakozik, nem is biztos, hogy annyira végiadózta önnmagát.
3.A mértékét a legfontosabb megállapítani.Szerintem a pillanatnyi helyzetben, egy átlagos kétszobás lakóingatlan évi adója 20-30e forintnál nem kellene, hogy több legyen.
4.Hova kerüljön a pénz? Természetesen az önkormányzatokhoz, hogy a törvényben (is) meghatározott feladataikat teljesíthessék és lassan fejlődésnek induljanak.
5.Ki kaphasson mentességet? Végre egyszer a törvény legyen törvény, tehát s e n k i !Aki nem tud a közösbe bedobni évente egy huszast, annak ne legyen ingatlana magyarországon.
6.Hogyan csináljuk meg? Hát nem a kerekasztal mellett, és nem azokkal akik mindent lehetetlenül agyonszofisztikálnak.Esetleg meg lehet hívni egy hétvégi városnézésre olyan szomszéd országok magyarul is beszélő önkormányzati tisztviselőit, akik a titkot felfedik, hogy ők, hogy csinálják.
7.Mikor áll fel a renszer?Tényleg nem egy év alatt.De már az első évben lehetne egy minimáladót kivetni, például négyzetméteralapon, ami ugyebár elég konkrét dolog az SI-ben még a tekervényes budapesti szürkeállományoknak is.
8.Már a második évre feláll a rendszer, ill. az adatbázis, és a csiszolásokkal megoldható egy igazságos adóztatás.
9.Mi legyen a nemfizetőkkel? Bejegyzés a telekkönyvi lapra, ami egy törvényes százalékkal emekledik minden évben a kamatokkal, és letiltja az értékesítés alól.
10.A fenti gondolatok szabadon használhatók mind jobb és baloldalon, bár a baloldal egy kicsit túljátszotta ezt a meccset.....és megint kifizetjük az árát.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, egyedül, kerekasztal, tanácsadók és gazdasági mágusok nélkül.
Várom a további aktuálpolitikai cikkeket, a fentit köszönöm.
14
tekerek
2010. 01. 28. 22:10
Ami lemaradt:
Amíg egy tisztességes gazdasági szerkezetet nem alakítanak ki, és ehhez alapjaihoz kell nyúlni, mert alapjaiban tették tönkre az elmúlt nyolc év alatt, addig nincs ésszerű megoldás. Kapkodás vagyonadóról, és újabbnál újabb terhek kivetése egymás után, melyek megoldást nem hoznak.
A cikk írója más logikai alapon mondja gyakorlatilag ugyanezt, így TvNéző ezeket bíráló megjegyzései nélkülöznek éppen minden alapot. Hisz a cikk nagyon jól szemlélteti a kiszámíthatatlanságát a rendszernek, mely minden gazdasági tervezést el lehetetlenít, és a teljesen meggondolatlan kapkodó kiadások rendszerét, melyek hiányának pótlására legalább olyan kapkodva, logikátlanul vetnek ki adókat, és bonyolítják az amúgy is bonyolult adórendszerünket.
13
tekerek
2010. 01. 28. 21:59
TvNéző 2010. 01. 28. 19:11 – Teljesen az volt az érzésem, hogy nem ebben az országban él!!
A bal oldali jelzőt elsősorban a szocialisták erőltetik, holott valóban nem baloldali párt. De hogy nem centrup párt az is teljesen egyértelmű. Kapcsolatait tekintve a hazai és külföldi nagy tőke érdekeit képviselő párt. Ideológiája nincs. Szocialistának nevezi magát, ami jelenkorban szociáldemokrácia eszmeiségét jelentené, de az elmúlt időben egyértelműen szélsőséges liberális politikát folytatott.
Kár a polgári kormányokra mutogatni!!Az Antall kormány nagyon nehéz örökséggel, és a teljes átalakítás gondjával sem gondolt a stratégiai iparágak többségi tulajdonának kiárusítására. A Horn kormány a legszélsőségesebben kiárusította azokat. Az elektromos műveket úgy, hogy állami garanciát vállalt a tőke nyereségére!
Amikor igazán úgy látszott rendben van a gazdaság, a Fidesz 4 éve alatt, és az Eu-hoz csatlakozásra várók között éllovasok voltunk, az állam számára sem a szociális kiadások nem jelentettek gondot, sőt a külföldi hitel állomány is a GDP vonatkozásában a legkisebb volt, tehát a legkönnyebben viselhető volt, miért változtatott volna az adórendszeren?? A felkészülés a csatlakozásra, és akkor voltunk a legközelebb is az euró bevezetéséhez!
Az ország gondját teljes egészében az MSZP és az SZDSZ nagyon hibás kormányzási elvei okozták! Az Antall kormánynak egy teljes állami tulajdonú rendszerből kellett piacgazdaságot kialakítani. Természetes volt a magánosítás. Bizonyos magánosítást még a Fidesz is végzett, de nem vitatható, hogy a 8+4 év alatt a szocialisták vezette kormányok voltak a fő fő magánosítók. Sőt ez az utóbbi nyolc évben nem is magánosítás volt, hanem teljes kiárusítása az ország javainak! Elértük, hogy ma Magyarországon a gazdasági egységek 8%-a van állami (önkormányzati) tulajdonban. Ugyanez fejlett nyugati országokban eléri a 30%-ot!! Durván átestünk a ló túlsó oldalára!! A liberálisoknak azt a nagyon téves felfogását hirdették, hogy az állam rossz gazda. Igen olyan korrupt vezetőkkel, akiket ők ültettek a cégek élére! De mondjuk mennyivel rosszabb cég az alapvetően többségében osztrák állami tulajdonú cég az ÖMV, mint a MOL, amely már szinte minden tulajdonáról lemondott, és többségében magán tulajdonban van?? Nagyon hibás nézet.
Tehát visszatérve, 2002-ben amikor az ország gazdasága alapvetően rendben volt, lehetősége volt még annak, hogy kisebb módosításokkal, melyek a mindenkori kihívásoknak megfelelően megtörténhettek volna, a gazdaságunk továbbra is az élen lett volna!!
A gazdaság folyamatos romlása a szocialisták vezette kormányok alatt következett be teljesen folyamatosan. 2002-től folyamatosan! A nemzeti gazdaság el lehetetlenítése, és csak a nyugati nagy tőke, és a multik támogatása eredményezte azt az állapotot, melyet tovább folytatni nem lehet. Dicsekedhet Bajnai, hogy a lakosság megnyomorításával rendbeszedte a gazdaságot. Tüneti kezelést hajtott végre, melyhez valójában ész sem szükséges, csak egy jó adag lelketlenség. Ez pedig nála nagyon jól tudjuk megvan. Nem véletlenül kapta a „libás” gúnynevet. A gazdaságunk teljesítőképessége tovább romlik! Jelenleg is. Bajani még mindig növekvő munkanélküliséget prognosztizál!! Hol van itt az ország gondjainak megoldása?? És a magánosítás, valamint a lakosságra rótt terhet soha nem voltak reformok. Ezzel áltatni a lakosságot gazember félrevezetés.
Most azért kell teljesen átszervezni a gazdaságunkat az alapoktól, mert mindent, amire építeni lehetne, tönkretettek. A társadalom szerkezete pedig förtelmesen rossz. Ezen adminisztratíven módosítani nem lehet!! Hiába akarnak nyugdíjkorhatárt emelni, ha már a negyven éven felülieknek sincs munka!! Ezt hozta a multik kizárólagos helyzetbe hozása, és ennek érdekében a hazai vállalkozások el lehetetlenítése! A multiknak csak a 25 és 40 év közötti munkaerő kell!! Ezeket lehet a végsőkig kizsigerelni, aztán eldobni. Amíg egy tisztességes gazdasági szerkezetet nem alakítanak ki, és ehhez alapjaihoz kell nyúlni, mert alap
12
TvNéző
2010. 01. 28. 19:11
A vagyonadó ellen kialakult egy nemzeti összefogás! A nem gazdag emberek azért nem értettek vele egyet, mert őket is elérte. A nem gazdag emberek számára komoly gondot okozott volna az adó összegének előteremtáse. A gazdagok azért nem szerették volna, mert előbb-utóbb kiderülhetett volna a tényleges vagyonuk és ők eddig sem abban jeleskedtek, hogy minden adónemben pontosan fizettek volna. Ha rendesen fizettek volna, nem gazdagodhattak volna meg!
A cikkíró adórendszert kritizáló kiszólásai érthetetlenek, mert az általa elképzelt jobboldali adórendszer átalakítás lehetősége adott volt az első szabad kormány számára és a Bokros csomaggal fémjelzett szocialista kormányzás utáni FIDESZ kormány számára is. Nem mertek hozzáfogni, mert féltek a nép haragjától, ami a bevezetés után jelentkezett volna. Nem értem, hogy miért a szocialista-liberális koalición kéri számon az adórendszer átalakítását, amikor a koaliciós viták éppen e téma körül forogtak! Különben is hibásan használja a bal-liberális jelzőt, mert a mai szocialista párt nem baloldali párt, hanem a legrosszabb esetben is jobbközép beállítottságú. Ma a Parlamentben nincs baloldali párt!
A cikkíró beleesik abba a populista hibába, hogy pazarló költésekről és piszok drágán fenntartott adórendszerről beszél. Mindig elfog a harctéri idegesség, amikor a felelősség kérdéséről általánosságban beszél bárki, mégha közírónak is nevezi magát. Nagyon örülök, amikor konkrét esetekről van szó és feljelentés születik, amit bírósági tárgyaláson ítélnek meg. Azzal nem lehet semmit sem kezdeni, hogy ellopták a befizetett adónkat, vagy érelmetlenül költötték el! Nem értem, miért a szerinte baloldali MSZP-n kéri számon az adórendszer átalakítását, amit az elvileg sem tehetne meg, mert az a baloldaliság teljes feladását jelentené. Ezt hogyan tehetné meg egy látszólag baloldali értékeket képviselő párt? A szerző liberális elveit még az SZDSZ sem merte ilyen mértékben elővezetni. Ez így megmaradt az ellenzéknek. Nagyon érdekel, hogy az új kormány az év végéig meg meri-e tenni a cikkben vázolt elképzeléseket? A hatását minden elemző másképp látja. A szerző optimizmusától a teljes megélhetési katasztrófa bekövetkezéséig minden lehetőség előfordul.
A sok, eléggé gyenge magyarázat mellett nem beszél arról, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló, a zárszámadás esetleges számai mit mutathatnak? A kormány bevételei: az adó és a hitelek, amelyek értéke könnyen beszerezhető. A költségvetés tartalmazza a kiadási előirányzatokat. A zárszámadás rögzíti a tényleges kiadásokat. Valószínű, hogy nehéz dolog az írott anyagként több ezer oldalas dokumentum elemzése, de másképp nem tudhatja meg senki, hogy az "ellopták az adónkat" és a "felesleges kiadások" valóban elképzelhetők-e? Ezután már könnyebb lenne a felelősségre vonás és nem csak választási szlogen lenne!
11
tekerek
2010. 01. 28. 13:38
2/2. A cikk is foglalkozik a nemzeti versenyképesség fogalmával. Akkor, amikor a gazdaságunk összeomlóban van, a társadalom egy teljesen abnormális szerkezetet vett föl, akkor erről nagyon kár beszélni.
Nekünk az alapokat kell most sajnos rendbe tenni!! Akármilyen kicsi ország is vagyunk, az a legnagyobb kalandorság, hogy bízunk a nagy nemzetközi együttműködésben, és akkor jól járunk. Ez lett belőle! És a gazdaságunk nem a pénzügyi válság miatt jutott ide! Már előtte össze akart omlani!! A nemzeti vállalkozások segítésével még akkor is érdemes foglalkozni, ha nem lesz olyan hatékony, mint egy nemzetközi szinten is jól teljesítő vállalkozás! Mert ezek képesek a lakosság teljes széles skáláját munkába vinni!! Ez képes a jelenlegi társadalmilag eltartottakat jövedelem termelő állampolgárokká formálni!
Egy rendbe szedett nemzeti gazdaság alapján nézhetjük hogyan tudunk jobban és hatékonyabban részt venni a nemzetközi munkamegosztásban.
Attól végleg el kell távolodnunk, hogy a külföldi tőke fogja megoldani a mi problémánkat! Nem is a feladata! Egyébként is szociálisan a legkönyörtelenebb, tehát a nemzet, a lakosság érdekében mindenkor tevékenységét szabályozni, korlátozni kell! Ugyanakkor a tőke számára nyújtott támogatások a leg nevetségesebbek!! A tőke általában nem szűkölködik pénzeszközökben. Sok minden mást legalább annyira figyelembe vesz, mint a várható támogatást. Ezért ott is ugyanúgy ott van, ahol pénzzel nem támogatják, sőt működését szabályozzák is.
Összegezve, amit mondani akartam: Versenyképességünk nem a vagyonadó megléte, vagy eltörlésétől függ. Jelenleg alapvető problémáink vannak a gazdaságunkon, a társadalmunkon belül. Először a nemzeti gazdaságunkat kell rendbe tenni!! Ez ad mindenkor egy biztos hátteret ahhoz, hogy a nemzetközi munkamegosztásban is sikerrel vehessünk részt.
A külföldi tőke sem nem ördögtől való, sem nem feladata egy számára idegen ország életképességének biztosítása. Ebben az értelemben kell kezelni, és egy ország kormányzása nem várhatja el, pénzelem a tőkét, és nekem semmi dolgom. Ismerve jó és rossz tulajdonságait, a jót erősítve, felhasználva, a rossz tulajdonságoknak törvényeknek határt szabva lehet az ország lakossága érdekében kormányozni. Sajnos a bal-liberális kormányok, a jelenlegi válságkezelő sem, nem ezt tették! Ezért ez az egy adófajta, a vagyonadó hogy van-e vagy nincs igazából nem jelent megoldást. Alapjaiban kell rendet tenni!!
