hirdetés

Magyarország: nem gyereknek való vidék

// 2010 // jan // 29

eszközök:

Ma Magyarországon számtalan módja van annak, hogy szóval, gesztusokkal, nézéssel a honpolgár kisgyerekes sorstársai értésére adja: a gyerekek idegesítik, a gyerekek zajosak, neveletlenek és kényelmetlenek. Mit árul el rólunk, hogy ilyen gyakran és ilyen sokan találják idegesítőnek kiskorú honfitársainkat?

Ajánlat

Több púdert a gyerekre!Varga Betti írása a gyerekek szépségversenyeken való szerepeltetéséről

"A szüleid nem tanítottak meg rá?" - hangzik az erősen pedagógiai jellegű kérdés a boltban/váróteremben/buszon. És hát a feddés csak részben szól a rendetlennek minősülő gyereknek, igazából mind a hangerősség, mind a tónus a gondviselőnek van címezve, aki - úgy tűnik - képtelen hozzáfegyelmezni a kiskorút egy feltételezett közösségi normához. Utóbbi nem létezik már régóta, s bár feltámasztása lehet, hogy üdvös lenne, jelen formájában ezzel csak annyit üzen a polgártársunk: "idegesít a kölyköd, csinálj vele valamit".

A kisgyerekes szülők ma Magyarországon számtalan hasonló mondatot tudnak idézni a "ne tessék hozzányúlni"-tól (múzeum, tipikusan), a "ne itt szaladgálj"-on át az "ide nem fog felférni"-ig (tömegközlekedés). Az élőbeszéd mellett még számtalan módja van annak, hogy gesztusokkal, nézéssel a honpolgár kisgyerekes sorstársai értésére adja: a gyerekek idegesítik, a gyerekek zajosak, neveletlenek és kényelmetlenek. Ez nem generációs szakadék. Van szerencsém személyes élményként idézhetni a nálam fiatalabbtól kapott feddést, miszerint ha a gyerek fél az utcán póráz nélkül rohangáló kutyától, az baj, hiszen "így mindig félni fog tőle". És néha látom fiatal emberek tekintetét a repülőn, amikor csecsemősírást hallanak. Szóval ez nem ifjak-vének harca.

Érdemes megkérdezni az ismerős kismamákat: tíz esetből hányszor segítenek nekik az aluljáróból felcipelni a babakocsit, vagy a villamoson-buszon hányszor engedik át nekik azt a helyet, ami a babakocsinak van kijelölve. Figyelem: nem ülőhely!, csak egy hely, ahova be lehet állni, és akkor a készség nem akadályozza mások mozgását. És persze vannak még a panaszos szállóvendégek, akiket zavar a gyereklárma, és emiatt a hotel hajlandó akár fizetni is, csak ne lássa a többgyerekes családot. Esetleg jön a szemrehányás a buszon, gyerekkel piacra igyekvő szülőnek (Budapest, kertváros, hétköznap délelőtt): "Miért ilyenkor kell vásárolni jönni?". Mind-mind megtörtént esetek, név és cím a kiadóhivatalban.

Szóban mindenki marhára szereti a gyerekeket. A szülőre feddőleg szólnak vadidegenek, hogyaszongya "tegyen már sapkát a kis fejére, megfázik". Meg lehet elandalodni a szőke tincsek, huncut szemek láttán - jobbára addig, amíg a gyerek nem mozog, hanem magatehetetlenül fekszik a babakocsiban. Ha járni kezd, neveletlen kis szörnyeteg lesz belőle, akinek azok az ostoba szülei mindent megengednek. A sokgyerekes családok általános megvetés tárgyai, hiszen jó eséllyel vagy hívő katolikusok, vagy cigányok, és az egyik rosszabb, mint a másik.

Mindenesetre mindkettő a gyerekeiből akar megélni, a mi pénzünkből, és ez rémes.

Elszórtan vannak ugyan jó kezdeményezések: sok étteremben van etetőszék, néhol gyerekmenü. Lehet kapni útikönyvet, amely a kisgyerekes családoknak szól. De az alapállapot mégiscsak az, hogy aki kisgyerekes, az 1., felelőtlen - hiszen hogyan tartja el a gyereket a mai világban, 2. nyilván mindent megenged, és rosszul nevel, mert a gyerek futkározik, felmászik és megfogdos, összetör; tessék, ugye megmondtam, 3. valamiképpen élősködik a közösség javain, visszaél a türelmével, és abszurd előjogokat követel magának.

Bár az elvárás az lenne, hogy a gyerek csendben üljön, s olyan frusztrált zombivá váljon, mint önjelölt közösségi nevelői - és később jó eséllyel ilyen is lesz, egyébként -, kezdetben nem az. Rohangál, hangoskodik, kérdez: érdekli a világ. Csak hogy lefussuk a kötelező köröket: igen, én is ismerek botrányosan nevelt, füstölőillatban pácolt, szigorúan vászonkendőben sétáltatott gyereket, aki hat napig ugyanabban a pelenkában mászkál, meg elkényeztetett, akaratos kis hülyét, akinek már a dömperje is Maserati volt. De figyelmeztetek mindenkit: aki azzal érvel, hogy vannak ilyen gyerekek, következésképp minden gyerek ilyen, az valamit nagyon elronthatott a felső tagozaton. Úgyszintén nem ér használni ebben a kontextusban a "néha", a "legtöbbször" és a "majdnem mindig" határozókat sem. Egyébként pedig: ha a gyerekek többsége ilyen lenne, az ürügy lenne-e arra, hogy mi neveljük a másét?

A helyzet az, hogy a magyar társadalom nemcsak a múltjával nincs kibékülve, a jövőjével sem. Amennyiben a jövőt a gyerekek jelentik. A gyerekeket és természetes környezetüket, a gyerekeseket (ne adj' isten: a családot) nemcsak azért kéne megbecsülni, mert majd fizetik a tébét és a nyugdíjat utánunk a még láthatóan sokáig fennmaradó felosztó-kirovó rendszerben. Hanem azért is, mert a hozzájuk való viszony a közösség tudatosságát, jövőbe vetett hitét s főként: kohézióját is mutatja. Az a nemzet/társadalom, amely nyűgként tekint a gyerekre, nem húzza sokáig. A mi hazánk sem.

Magyarország ma gyűlöli a gyerekeket.

eszközök:

157 komment

A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Ha még nem regisztrált, tegye meg itt! Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.

17 g 2010. 01. 29. 17:18

Még annyit, hogy egyetlen olyan találmányról sem hallottam még, ami bevált, majd globálisan elterjedt, végül a bolygó összes lakosa úgy döntött, hogy szüntessük meg, mert veszélyei vannak. Az atombombákat is csak azért szerelik le, mert már van helyette lézer, aminek kevesebb a mellékhatása.
Olyanról hallottam, hogy irígy, féltékeny feltalálók haláluk előtt megsemmisítették masináikat.

16 M1978 2010. 01. 29. 17:16

31 éves gyermektelen ember vagyok, stabil kapcsolatban. Jövőre tervezzük a gyereket.
Az a véleményem erről, hogy ilyen koncepciózus cikkeket bárhol és bármikor lehetne írni a legtöbb magyar közösségi csoportról.

Magyarország nem szereti a nyugdíjasokat.
MAgyarország nem szereti a fiatalokat.
Magyarország nem szereti a tanárokat.

Stb. stb.

Írja a cikk írója, hogy csak az emberek arcát kell megnézni a repülőn, ha meghallják a csecsemősírást. A repülés egy extra stresszes szituáció. Az ember össze van zárva kétszázadmagával egy vasdobozva, ahol mesterséges levegőt szív és miniatűr helyen kell ülnie. Ha a szomszéd elengedi magát, azt rögtön premierplánban érzi, ha az előtte ülő fészkelődik az ő térdének megy neki fájdalmasan. Én el tudom képzelni, hogy amikor vizuálisan (vasdoboz), illatilag és testileg is be van valaki szorítva egy icipici helyre, az már nem örül annak, hogy valaki a családja legifjabb tagját is elhozta, aki örömmel bömböli végig az egész utat.

A nemtetszés teljesen más, mint a megnyilvánulása. Itt nem azzal van baj, hogy a gyerekest nem tisztelik az emberek, hanem globálisabb a kérdés: egymást sem tisztelik.

Ez a cikk így egy provokatív lufi. A komment eddig többé-kevésbé tartalmas dolgokat hozott, sajnálom, hogy egy ilyen tendenciózus hülyeséghalmazt is megjelentetett.

15 g 2010. 01. 29. 17:08

Az "emberibb élettel" és a technológia lefojtásával kapcsolatban:
Szerintem évezredekre visszamenőleg a lehetővé vált technológiai fejlődés útját csak ideig-óráig tudta megfékezni az erkölcs, egyház, állam, közvélemény, háború, összeesküvés bármi.
Akármilyen civilizáltak vagyunk, mi is csak állatok vagyunk, akiknek arról szól az élete, hogy folyamatosan kielégítsük az 5-6 érzékszervünket. A technológiai fejlődés pedig ebben segíti a mi fajunkat. Ezért élnek általában "boldogabb", emberibb életet a mélyen vallásos emberek, mert ők minél jobban igyekszenek az érzékszerveiket érő pozitív ingereket lefojtani. Ez globális szinten akkor valósulna meg, ha mindannyian belépnénk egyetlen szektába, és szándékosan mellőznénk minden szükségtelen technológiát. Ez soha nem fog megvalósulni, mert nagyon sokan semmiféle kényelmi funkcióról, pozitív ingerekről nem vagyunk hajlandóak lemondani. Ez pedig a növekvő népesség mellett egyre több termelést, egyre több technológiát fog igényelni. Lekapcsoljuk a feleslegesen égő villanyt, oké. De ki hallot már olyanról, hogy valaki kiköttette magától az áramot? Vagy gyalog jár a 15 kilóméterre lévő munkahelyére? Este nem érne haza a sorozatra. Áram meg kell, hogy feltöltsem a mobilomat.
Törvényszerűen lelegeljük a teljes bolygónkat. Rohanunk a vesztünkbe, ez van.
Az egyetlen ténylegesen kivitelezhető, emberibb bolygót célzó intézkedésnek a globális születésszabályozást tartanám. Visszamennénk 500 millióra, és kötelezően oktatnánk valami keleti vallást, mely az egyensúlyt hirdeti.

14 Tisztelet! 2010. 01. 29. 17:01

,,...jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"
József Attila

13 bh 2010. 01. 29. 16:26

@tintoretto[9]-val és Ernie[7]-vel nagyon egyetértve itt is írom:

Aki gyerekként abban a szerencsében részesül, hogy részt vehet, kisebb korban leginkább csak játékként, később valóban segítve a szülőknek (nem túlzásba víve, helyettük) az otthoni házi, kerti munkákban, ettől sokat fejlődik. Igaz ehhez türelmes szülő kell, hiszen sokszor hátráltatja a gyerek.

Állítom, ha a szülőnek van türelme VÁLASZOLNI (ráadásul megfelelő szinten) a gyerek kérdéseire, nagyon segíti a szövegértés és a gondolkodás kialakítását.

Igaz az előbb írtak nem segítik a szülőt a második, harmadik ... ekütepatybülbülü megszerzésében, pedig a reklám szerint nem ember, akinek nincs legalább három.

A gyerek leginkább rohanó, türelmetlen, fáradt szülőt lát ... Vagy mélynyomort.

Az ÉRTÉKRENDet kell helyreállítani!

A valódi munkát kell megfelelően értékelni, a látszatmunkát (pénzvilág, reklám,...) nagy mértékben csökkenteni, helyes értékén kezelni. (Tőzsdét, reklámot megszüntetni. Pénzintézetek számát nagyon csökkenteni, ehhez a pénz szerepét erősen a valódi termékek -nem önmaga- cserekereskedelmének segítésére csökkenteni. Szállítást, utazás, repülést századára csökkenteni, ...)

Röviden EMBERI ÉLETET ÉLNI!

Illetve előbb GYEREKI (Gyere ki!) ÉLETET ÉLNI! Ki szeretnék menni a térre! Hintázni, fejelni, fogócskázni, hógolyózni, fára mászni ..., elesni, megütni magamat! A többi gyerekkel játszani. Olyan ruhában, amire nem kell vigyázni! Olyan helyen, ahol jó a levegő! (((Már ne a gyerek gondolja! Föl se merülhessen benne!: Úgy, hogy apunak ne keljen félni, hogy elrabolnak.)))

A mai technikai szinten, amikor a EMBERI ÉLEThez szükséges ipari termékeket heti 15 óra munkaidő alatt elő lehet állítani, miért kell az értékrend tudatos torzításával, az igénytelen igények magasra emelésével (REKLÁM), az embereket becsapni?! A ma dúló REKLÁM-LIBERÁLIS közgazdaságtan ezt teszi!

Értelmesebb, emberibb életet élhetnénk a mezőgazdaságban, bioközeli termesztéssel, lehetőleg kevés gép használatával!

Ehhez a tudatosan elferdített értékrendet kellene vissza(át)alakítani normálisra!

Nem a tudatosan eldeformált értékrend segítségével kialakított társadalmi különbségek segítségével kell tovább manipulálni az embereket!

12 Ria52 2010. 01. 29. 16:13

Magyarországon frusztrált a felnőtt társadalom! ("Nem is rá haragszol, csak nagy rajtad a nyomás?!)
Sajnos ez olyan mértéket ölt, hogy szinte sikk utálni a gyerekeket és az idős embereket.
A cikknek azzal a mondatával, miszerint a gyerekek a jövő, mert ők fizetik majd a tébét és nyugdíjat utánunk, teljesen egyetértek. Egyszer ezt másik cikkhez fűzött kommentemben leírtam, óriási felháborodást keltve ezzel a még aktív olvasótáborban. Kikérték maguknak mondván, a saját nyugdíjukat ők teremtik meg a járulékfizetéssel! Ja?!
De ez csupán a gazdasági oldal, a mentálissal sokkal nagyobb a probléma!
Sajnáljuk egymástól a (még nem is létező, csupán kilátásba helyzett) családi adózási kedvezmény, családi pótlékot stb., bár ez még mindig a gazdasági oldal.
Idegesít minket a gyerekek és fiatalok bizonytalansága, közben MI felnőttek vagyunk a bizonytalanok! Zavar, hogy nem találják a helyüket a világban, hogy nem tartják élhető helynek Magyarországot, közben mi nem találjuk és nem tartjuk élhetőnek!
Szeretnénk a büntethetőségi korhatárt leszállítani 3 hónapos korra, szeretnének a pedagógusok maguknak törvénybe iktatott "fegyelemezési jogokat" biztosíttatni, és sorolhatnám napestig, mi mindent szeretnénk a gyerekek és fiatalok ellen törvényileg, jogilag felsorakoztatni!
Kedves Felnőtt Társaim!
Csak egyetlen dolgot kérdeznék Önöktől: mit szeretnének a gyermekek és fiatalok MELLETT és ÉRDEKÉBEN tenni?
A gyerekek és fiatalok olyanok, amilyenek. Hangosak, kiszámíthatatlanok, bizonytalanok, nagyszájúak stb.
Mi is ilyenek voltunk! (Ha ezzel valakit megsértek, az biztos amnéziában szenved ugyan, ettől függetlenül bocsánatot kérek tőle!)
Pontosítok! Én is ilyen voltam. Csak az már nagyon régen volt.
Ettől még emlékszem rá. Valamint emlékszem arra is, hogy a szüleim (akik rendkívül egyszerű, nagyon értékes és jó emberek voltak) nem dumáltak nekem túlzottan sokat. Élték az életüket és hagyták, hogy én is ezt tegyem. Nem voltak pedagógiai célú elbeszélgetések, számonkérések, viszont nagy szeretetben éltünk.
Gyerekként - emlékszem - voltak kótyagos, bizonytalan időszakaim. Kamaszként "rendkívül okos" voltam és erősen lázadó.
Egyetlen dolog volt célravezető: figyeltem a szüleimet, ők hogyan élnek. Ennek eredményeként lassan a helyükre kerültek a dolgok a fejemben és a lelkemben egyaránt.
Boldogan hinném, hogy szülőként én is képes voltam erre. A már felnőtt gyerekeimet nézve úgy gondolom: talán...
A gyerekekkel egyetlen dolgot kell tennünk: szeretni őket. Ez hosszú távon mindent megold.

11 g 2010. 01. 29. 16:10

Én egy harmincas fickó vagyok, még tervbe sincs véve a gyerek. Ennek ellenére azok közé tartozom, akik rámosolyognak, grimaszolnak a babakocsiban szemlélődő apró gyerekekre. Illetve a legkevésbé sem zavar, ha mondjuk a buszon bömbicsélni kezd valamelyik. Egyszóval szeretem a gyerekeket. És szerintem minden korosztály 95%-a szintén szereti őket. Aranyosak, cukik, azzal együtt hogy életkori sajátosságukból adódóan rendetlenek. Amivel már nem vagyunk ennyire elnézőek, mivel nem rendelkeznek hasonló előjogokkal, mert kevésbé aranyosak és cukik, azok a gyerekek szülei. Azt hiszem itt az origón olvastam valami kritikustól, és tökéletesen egyetértek vele: "Bármilyen idióta képes arra, hogy gyereket csináljon, de felnevelni már nem tudják normálisan".
Egyrészt a szülők legalább fele minden társadalmi osztályból alkalmatlan a gyereknevelésre, csak ez soha nem fog ilyen formán kiderülni. Nem tudunk arról statisztikát készíteni, hogy az ő gyerekeik életük során hány millió alkalommal okoztak kisebb-nagyobb keserűséget, idegeskedést a többi ember számára. Ennek ellenére bizonyítottnak látom a létezésüket, mindannyian találkoztunk már ilyen gyerekekkel, vagy később, mikor már felnőttek.
Másik probléma szerintem a szülők egy részével, hogy mikor gyermekeik születnek, megváltoznak, a társadalom kárára. Nem egy olyan szülővel találkoztam már, aki fiatal korában csendes, zárkózott volt (valószínűleg nem önszántából szorult a társadalom perifériájára). Miután megszületett a gyermek, hirtelen értelmet nyert az élete, úgy érezte övé az egész világ, méghozzá szó szerint. És ebből adódik a legtöbb probléma. Az ilyen szülő semmiféle szabálynak, ezáltal nevelési elvnek sem veti alá a gyermekét, a világ pedig viselje el. Talán még elégtételt is vesz a társadalmon a gyereke által az őt ért gyermekkori sérelmek miatt.
Egyszóval nem a gyerekekkel van itt a gond, ők nem tehetnek arról (18 éves korukig), hogyan nevelik őket a szüleik. Hanem a szülők egy részével van probléma, akik nem látják be, hogy családi életük magánügy.

10 onj János 2010. 01. 29. 15:23

Volt szerencsém Itáliában élni néhány évig, ahol is a feleségem mellett két gyermekünk is velünk volt. Ha a szupermarketben sorba kellett állni általában előreengedtek, ha egy gyerek hangoskodott a metrón mosolyogtak, ha bementél valahová enni volt etetőszék, adtak nekik egy papírt + pár színest rajzolni stb.. Idehaza valóban nincs semmilyen erkölcsi megbecsülése a gyermeket nevelőknek. A különbség tapintható Olaszország és Magyarország között.

9 tintoretto 2010. 01. 29. 15:22

Magyarországon az emberek többsége ritka rossz idegállapotban van. A levegően lóg az agresszió, és sokan úgy próbálják meg levezetni a feszültségeiket, hogy öregekre, fiatalokra, sőt gyerekekre szólnak rá. A legkisebb ellenállás felé, akitől nem várhatnak visszavágást. Ilyenkor jól megkönnyebbülnek.
Aztán jön ez a "bezzeg az én időmben" még tudtuk, mi a jómodor, hogy kell viselkedni. Bezzeg az ő idejükben nem érte ennyi hatás a gyereket és nem volt ekkora különbség az élet minden területén. Az embereknek volt idegzetük elfogadni azt, ha egy gyerek gyerekként viselkedett (rohangált, kiabált), ha valaki máshogy viselkedett és nem akartak mindenkinek mindenárom beolvasni (majd én megmondom, velem nem lehet ezt tenni). Nem voltak idióta tévéműsorok, volt diavetítő, mesekönyv, volt idő a gyerekekre, lehetett őket nevelni. Ha a mai gyerekek rosszak, akkor az azért van, mert a szülők-nagyszülők már egy hibás sémát adtak át a következő generációnak, tehát joggal okolhatók ők is.
A magyar társadalom csak színleg gyermekbarát. Ez abban merül ki, hogy a gyerek születéskor a legjobb cuccokat veszik meg, minél több foglalkozásra, különórára beíratják, néha erejükön felül is. De foglalkozni nem szeretnek velük, és ha a gyerekek teszik a dolgukat, az nagyon tudja őket zavarni. Tényleg nem való gyerekeknek az ilyen feszült légkör. De a felnőtteknek sem.

8 mamdi 2010. 01. 29. 15:17

Én sokgyermekes anya vagyok, bár sem katolikus sem cigány. És megvédeném ezt a szitoközönnel lesújtott "mai magyar társadalmat". Az én tapasztalatom az, hogy emberek semmivel sem kevésbé toleránsak most gyerekekkel, mint amennyire emlékszem, hogy anno, amikor én gyerek voltam tolerálták a gyermeki viselkedéssel járó "kellemetlenségeket". Mindig is voltak olyan felnőttek akiket idegesítettek a gyerekek, és ennek hangot is adtak. Valószínűleg én a magyar társadalom valamely más dimenziójában élek, de ilyen jellegű tömény negatív érzés soha nem fogott el. Én úgy érzem a közelebbi, és távolabbi környezetem nagyon is segítőkész a gyermekeimmel szemben. Annyi igazság lehet a dologban, mivel kevesebb gyerek születik, több a gyermektelen felnőtt, és akinek magának nincs, vagy már nagyon régen volt,sokkal kevésbé tudja mi az, ami valóban elvárható a gyerekektől, illetve a szüleiktől. De ezt, az emberi természetből adódó gyengeséget, felróni a "magyar társadalmunknak" azt gondolom céltalan, és felesleges.

1 2 … 8 9 10 11 12 13 14 15 16

A legújabb hozzászólások

Petőfi szelleme // 2010 // sze // 08

Kedves Stevo! Kiváncsi vagyok mit fog elérni a MOST párt. A labda most ott van. Az hogy a MOST erősődött meg, ez a barak lászlóféléknek köszönjék meg a hidasok. A MOST sem...

Új korszak kezdődik a kisebbségi politikában (12)

Ktesibios // 2010 // sze // 08

Egyik rokonom elitgimnáziumba járt. Osztályfőnöke (testnevelő tanár) valamennyi osztálykiránduláson hullarészegre itta magát. Azt gondolom, hogy nem szabad úgy tenni, mintha csakis...

Osztályfőnöki hatalom, tekintély nélkül (1)

Király // 2010 // sze // 08

Szerintem mi két külön malomban őrlünk Pizza. Persze hogy nem vagy tanár sem pedig futár. Te filozófus lehetsz,abból ítélve hogy mennyit merengesz ezen a témán.:)

Tanárok: akikre egy kaktuszt sem bíznánk (962)

sfsdlfks // 2010 // sze // 08

Kedves Dr.Pizza! Szinte teljesen egyetértek. Nyelvet mindenki a praktikussága miatt tanul. Valakinek a nyaraláskor, valakinek tanuláskor, valakinek a munkájában és valakinek a h...

A nyelvtudás, mint erkölcsi és anyagi áldozat (713)

Észosztó // 2010 // sze // 08

1.) A "fukszosok"-ról annyit, hogy amikor az Üvegtigris-t forgatták, Reviczky Gábor játszott benne egy "oldsmobil" kereskedőt... Elképzelt egy jelmezt, egy ruhát, egy karaktert.....

Magyarország: ahol mindenki közellenség (109)