hirdetés

Magyarország: nem gyereknek való vidék

// 2010 // jan // 29

eszközök:

Ma Magyarországon számtalan módja van annak, hogy szóval, gesztusokkal, nézéssel a honpolgár kisgyerekes sorstársai értésére adja: a gyerekek idegesítik, a gyerekek zajosak, neveletlenek és kényelmetlenek. Mit árul el rólunk, hogy ilyen gyakran és ilyen sokan találják idegesítőnek kiskorú honfitársainkat?

Ajánlat

Több púdert a gyerekre!Varga Betti írása a gyerekek szépségversenyeken való szerepeltetéséről

"A szüleid nem tanítottak meg rá?" - hangzik az erősen pedagógiai jellegű kérdés a boltban/váróteremben/buszon. És hát a feddés csak részben szól a rendetlennek minősülő gyereknek, igazából mind a hangerősség, mind a tónus a gondviselőnek van címezve, aki - úgy tűnik - képtelen hozzáfegyelmezni a kiskorút egy feltételezett közösségi normához. Utóbbi nem létezik már régóta, s bár feltámasztása lehet, hogy üdvös lenne, jelen formájában ezzel csak annyit üzen a polgártársunk: "idegesít a kölyköd, csinálj vele valamit".

A kisgyerekes szülők ma Magyarországon számtalan hasonló mondatot tudnak idézni a "ne tessék hozzányúlni"-tól (múzeum, tipikusan), a "ne itt szaladgálj"-on át az "ide nem fog felférni"-ig (tömegközlekedés). Az élőbeszéd mellett még számtalan módja van annak, hogy gesztusokkal, nézéssel a honpolgár kisgyerekes sorstársai értésére adja: a gyerekek idegesítik, a gyerekek zajosak, neveletlenek és kényelmetlenek. Ez nem generációs szakadék. Van szerencsém személyes élményként idézhetni a nálam fiatalabbtól kapott feddést, miszerint ha a gyerek fél az utcán póráz nélkül rohangáló kutyától, az baj, hiszen "így mindig félni fog tőle". És néha látom fiatal emberek tekintetét a repülőn, amikor csecsemősírást hallanak. Szóval ez nem ifjak-vének harca.

Érdemes megkérdezni az ismerős kismamákat: tíz esetből hányszor segítenek nekik az aluljáróból felcipelni a babakocsit, vagy a villamoson-buszon hányszor engedik át nekik azt a helyet, ami a babakocsinak van kijelölve. Figyelem: nem ülőhely!, csak egy hely, ahova be lehet állni, és akkor a készség nem akadályozza mások mozgását. És persze vannak még a panaszos szállóvendégek, akiket zavar a gyereklárma, és emiatt a hotel hajlandó akár fizetni is, csak ne lássa a többgyerekes családot. Esetleg jön a szemrehányás a buszon, gyerekkel piacra igyekvő szülőnek (Budapest, kertváros, hétköznap délelőtt): "Miért ilyenkor kell vásárolni jönni?". Mind-mind megtörtént esetek, név és cím a kiadóhivatalban.

Szóban mindenki marhára szereti a gyerekeket. A szülőre feddőleg szólnak vadidegenek, hogyaszongya "tegyen már sapkát a kis fejére, megfázik". Meg lehet elandalodni a szőke tincsek, huncut szemek láttán - jobbára addig, amíg a gyerek nem mozog, hanem magatehetetlenül fekszik a babakocsiban. Ha járni kezd, neveletlen kis szörnyeteg lesz belőle, akinek azok az ostoba szülei mindent megengednek. A sokgyerekes családok általános megvetés tárgyai, hiszen jó eséllyel vagy hívő katolikusok, vagy cigányok, és az egyik rosszabb, mint a másik.

Mindenesetre mindkettő a gyerekeiből akar megélni, a mi pénzünkből, és ez rémes.

Elszórtan vannak ugyan jó kezdeményezések: sok étteremben van etetőszék, néhol gyerekmenü. Lehet kapni útikönyvet, amely a kisgyerekes családoknak szól. De az alapállapot mégiscsak az, hogy aki kisgyerekes, az 1., felelőtlen - hiszen hogyan tartja el a gyereket a mai világban, 2. nyilván mindent megenged, és rosszul nevel, mert a gyerek futkározik, felmászik és megfogdos, összetör; tessék, ugye megmondtam, 3. valamiképpen élősködik a közösség javain, visszaél a türelmével, és abszurd előjogokat követel magának.

Bár az elvárás az lenne, hogy a gyerek csendben üljön, s olyan frusztrált zombivá váljon, mint önjelölt közösségi nevelői - és később jó eséllyel ilyen is lesz, egyébként -, kezdetben nem az. Rohangál, hangoskodik, kérdez: érdekli a világ. Csak hogy lefussuk a kötelező köröket: igen, én is ismerek botrányosan nevelt, füstölőillatban pácolt, szigorúan vászonkendőben sétáltatott gyereket, aki hat napig ugyanabban a pelenkában mászkál, meg elkényeztetett, akaratos kis hülyét, akinek már a dömperje is Maserati volt. De figyelmeztetek mindenkit: aki azzal érvel, hogy vannak ilyen gyerekek, következésképp minden gyerek ilyen, az valamit nagyon elronthatott a felső tagozaton. Úgyszintén nem ér használni ebben a kontextusban a "néha", a "legtöbbször" és a "majdnem mindig" határozókat sem. Egyébként pedig: ha a gyerekek többsége ilyen lenne, az ürügy lenne-e arra, hogy mi neveljük a másét?

A helyzet az, hogy a magyar társadalom nemcsak a múltjával nincs kibékülve, a jövőjével sem. Amennyiben a jövőt a gyerekek jelentik. A gyerekeket és természetes környezetüket, a gyerekeseket (ne adj' isten: a családot) nemcsak azért kéne megbecsülni, mert majd fizetik a tébét és a nyugdíjat utánunk a még láthatóan sokáig fennmaradó felosztó-kirovó rendszerben. Hanem azért is, mert a hozzájuk való viszony a közösség tudatosságát, jövőbe vetett hitét s főként: kohézióját is mutatja. Az a nemzet/társadalom, amely nyűgként tekint a gyerekre, nem húzza sokáig. A mi hazánk sem.

Magyarország ma gyűlöli a gyerekeket.

eszközök:

157 komment

A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Ha még nem regisztrált, tegye meg itt! Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.

88 csillag1111 2010. 01. 30. 22:43

Hányszor látjuk , tapasztaljuk , hogy amikor a szülő hozza a gyermekét az óvodába már veszekszik vele , ha érte jön veszekszik vele (tisztelet a kivételnek ,mert azért ilyenből is bőven van - még szerencsére ), aztán a gyerek elrohan , a szülő ismét veszekszik vele. Hazaúton kocsival mennek, (dehogy gyalog,hogy közben beszélgethessenek is egy kicsit az eltelt napról) gyorsan hazaérnek.Be a tv/videó/számítógép ,stb. elé ,anya addig vacsorát készít.Vacsora után irány az ágy. Se mese , se semmi.Gyerekek elmesélik,így rengeteg mindenről tud a pedagógus. Nagyon elszomorító.Sokszor reggel 6-ra bent van a gyerek és van olyan is ,hogy zárás előtt viszik el . Sajnos !

87 évili 2010. 01. 30. 22:30

Kedves magino!
Nem szégyenled magad emiatt az írásod miatt? Miről beszélsz te?
Tudod, mi már megértük ezt a kort, elég nehezen, sok munkával, tanulással, gyerekek nevelésével, de te eddig mit tettél le az asztalra? Igen, mi már megértük, segítünk a gyerekeinknek, megvesszük a nekünk is drága élelmiszert és azért dolgozunk, reggelente munkába menet, ha nem lépek le elég gyorsan a buszról, akkor a halott anyámat emlegetik a fiatalok. Azt kívánom, hogy az övé is legyen ott, ahol az enyém. Szóval, mi már megértük, de nektek mit hoz a sors, ki tudja.
Az "írásod" szerint neked nincsenek idős, nyugdíjas rokonaid, ismerőseid. Vady ha vannak, akkor olyanok, akikről írtál. Szánalmas és primitiv.

86 Jasemine 2010. 01. 30. 22:20

Elszomorító olvasni, hogy a cikk szerzője milyen negatívan látja ma a társadalmi helyzetet Magyarországon, de (fél)igazságokat mégis látok az írásában. A mai ember problémája azonban nem az, hogy nem szereti a gyerekeket - hanem az, hogy alapjában véve nem tiszteli az embert. Sokat hallunk arról, hogy az időseket tisztelni kell, a terhes nőket segíteni kell, a gyerekekkel türelmesnek kell lenni...sokan mégsem teszik. Amit tennünk kellene: kölcsönös megbecsülés minden emberrel szemben, nemcsak az aranyos, csendben ülő kisgyerekkel,a várandós kismamával, a cipekedő idős nénivel, hanem az "egyszerű" dolgozó felnőtt emberrel, a kamasszal szemben is! Ne várjuk el, hogy tiszteljenek minket, ha mi nem tiszteljük a többieket! Ha úgy állunk hozzá a dolgokhoz, mint egyes kommentelők, akiket zavar a kisgyerek élénksége, vagy akik a fiatalokról azonnal azt hangoztatják hogy "mennek szipuzni", nem is érdemeljük a megbecsülést! Ezt a gondolkodásmódot persze nem várhatjuk el egy kisgyerektől, de erre teremtette Isten a szülőt. Engem így neveltek a szüleim, és én is így fogom nevelni a gyermekeimet, ha majd lesznek. Addig is, így 17 évesen, továbbra is rámosolygok a síró kiskölyökre, köszönök a buszsofőrnek, akkor is ha egy pillantásra sem méltat, szót sem szólok, amikor egy nyugdíjas arréb lök a buszon, hogy korát meghazudtoló fürgeséggel vesse rá magát az utolsó helyre, ahova nem ültem volna le, hiszen nálam szinte csak idősebbek utaznak a buszon. Persze lehet azzal takarózni, hogy mindenki ingerült, fáradt, fél a holnaptól...ez mindig így volt, nem is fog változni, de sokkal többet kihozhatnánk a helyzetünkből, ha a mentalitásunkon változtatnánk! Ehhez nem kell pénz, csak akarat és hit.

85 nagymama 2010. 01. 30. 22:17

magino hozzászólásához csak annyit: Én is nyugdíjas nagymama vagyok és sem szemtelen sem arogáns nem vagyok.Viszont azt tapasztalom,hogy a gyermekek a terhes kismamáknak sem adják át a helyüket a buszon,villamoson,trolin pedig azok nem öregek.Ezzel szembe én ezt megteszem,még a kisgyermekét tartó apukának is.
A nyugdíjas hová megy hajnalba és kora reggel?Például vigyázni a beteg unokájára,hogy a szülők dolgozhassanak,nehogy elbocsássák a munkahelyéről a sok hiányzás miatt.Erre ugye Ön nem is gondolt.
Nemtudom az Ön szülei nyugdíjasok e már, de van ám nagyon kevés nyugdíjból élő ember / mert mindenki nem lehetett magas beosztásba az ezzel járó nagyobb nyudíjjal/és nekik nagy segítség az ingyenes utazás.
Ezek a mostani nyugdíjasok az Ön nagyszülei nyugdíjáért dolgoztak annakidején.
Remélem Ön is lesz nyugdíjas,nem lesz fáradt és sok nyudíjat
fog kapni.Kívánom!! :egy nagymama

84 loeri 2010. 01. 30. 21:08

Elszomorító irányba haladunk, nem csak ezen a téren! Azért azt még hozzá tenném: nagyvárosról beszélünk, ami M.o-on Budapestet jelenti!!!

83 Inci 2010. 01. 30. 20:40

Nagyon meglepődve olvastam az írásokat, mivel én pont az ellenkezőjét tapasztalom.
Lépten-nyomon amerre járok Budapesten mindig meglepődök az emberek kedvességén (mivel a média mindig rosszakat mond) és örömmel látom, hogy az emberek milyen kedvesek, ha egy kismama vagy babakocsis anyuka száll föl a buszra. Szinte egyszerre ugrik fel mindenki, aki a közelben ül, és szinte "megvívnak", hogy ki legyen az aki végül átadhatja a helyét, ill. ha valaki babakocsival száll fel, főleg a fiatal férfiak szinte azonnal segítenek az anyukának, főleg ha látják, hogy rászorul. Ha pedig az anyuka kifejezetten kéri, hogy segítsenek neki, én még olyat életemben nem láttam, hogy ne segített volna valaki közelben álló, se olyat, hogy nem álltak volna félre ahogy oda tudjon állni a babakocsis helyre a kocsival.
Nagyon sajnálom, hogy ma Magyarországon, ez a negatív hangulat uralkodott el, (lásd cikkben írtak, vagy a hozzászólások jórésze), pedig ez nem így van. Persze, vannak szomorú eseteket, de én amióta Budapesten élek (több mint 25 éve, és mindig BKV-val közlekedem), csak egyetlen egyszer láttam olyat, hogy egy kismamának nem adták át a helyet (én álltam, ezért nem tudtam átadni), az összes többi esetben a fent általam leírtat tapasztaltam. És ami külön öröm volt számomra, hogy nem tettek soha kivételt az emberek cigány és nem cigány közt. Én a 7-es buszon is sokat közlekedem, ahol annyi, számtalan pozitív példát láttam, hogy cigány kismamának, anyukának is azonnal átadták a helyet, hogy öröm volt látni ezt az embereken, hogy nem tesznek különbséget.
Olyat állítani pedig, hogy minden cigány rossz, vagy a katolikusok nagy része csak azért szül, hogy az állammal tartassa el magát, az hatalmas nagy tájékozatlanság, mert több az ellenpélda, mint az állítás. Járjatok nyitott szemmel, megéri :).

82 Athensia 2010. 01. 30. 18:04

Nem rég olvastam a cikket és a sok hozzá szólást. Én is anyuka vagyok és most is gyermeket várok, sőt egy gyermek kórház sebészetén dolgozom. Nagyon sok szomorú és elkeserítő dolgot látok és tapasztalok nap mint nap. Kezdjük a reggeli utazással, mivel 5 hónapos terhesen is dolgozom ezért kénytelen vagyok reggel utazni.( ha bár sokan úgy gondolják az állapotos nők pénz nélkül is megélnek minek megyek reggel ) Eddig egyszer se fordult elő , hogy bárki átadta volna a helyét a buszon vagy a metrón. Pedig elég látványos a hasam :-). Végig néztek rajtam és olvasott vagy bambult maga elé tovább. Sajnálatos , hogy olyan nők ( középkorúak és idősebbek) akik már gyereket szültek és neveltek. Tudhatnák milyen az mikor az ember "tartja" a nagy pocakját. De mindenki önző és figyelmetlen. A kedvesség és szeretet halvány szikrája sincs benne senkiben. Sőt inkább úgy érzem lenéznek azért mert gyermekem lesz. A mai szülök is ingerültek türelmetlenek. Ezt sajnos munkám során is tapasztalom. A gyermekeik pedig arrogánsak és nagyon szemtelenek. ( tisztelet a kivételnek). A gyerekek úgy beszélnek szüleikkel , mint én nem is tudom. Pl fogd be , takaródj rá csapnak az anyjukra vagy jó nagyot belerúgnak. Mivel a szülök soha nincsenek otthon és nem tudják rendesen nevelni a gyerekeiket, hogy tanítsák meg őket bármire ? . Mikor ez a világ csak a pénzről és a pénzről szól. Ha egy napot hiányzol kirúgnak. Mindenki ideges és görcsöl , hogy megélhessen. Ha Édesanya munkát keres lehet jól képzett talpra esett és tökéletesen megfelelő akkor sem veszik fel mert juj mennyit fog majd hiányozni ha beteg a gyerek. Pedig mostanában a felnőttek sokkal betegesebbek mint a gyerekek. ( én eddig nem sokat hiányoztam a gyerekek miatt ). Sokszor elkeseredem és nagyon kétségbe esem , hogy mi lesz így a világban , mikor mi felnőttek azt a példát mutatjuk a gyerekeinknek , hogy kisfiam vagy kislányom csak akkor érvényesülsz az életben ha egy arrogáns önző lelketlen ember leszel aki nyugodtan végig gázolhat bárkin. CSAK NEKED LEGYEN JÓ.

81 Csiga1000 2010. 01. 30. 17:47

Ide már rengeteg komment íródott, így csak azokat tudom ismételni, akik a kölcsönös tisztelet fontosságáról írtak. Erre a problémára csak a tisztelet és az egymás iránti végtelen türelem és némi humorérzék adhat megoldást. Ezekben pedig a magyaroknak általánosságban még fejlödnie kell.
Az én tapasztalatom, hogy Budapesten tömegközlekedési eszközök gyakran túlzsúfoltak. Ez már amúgyis nehézzé teszi a kisgyermekes közlekedök helyzetét és a nem kisgyermekesekét is,tehát az általános ingerültség már csak ezért is érthetö. Ugyanakkor nem ártana mégis egy kicsit több közlekedéskultúra....
Engem Pest után nagyon meglepett anno pl. Bécs szervezettsége, a metrók tágasak,a villamosok és a buszok pontosan közlekednek és bár a villamosok fapadosak és magaslépcsösek, ha egy anyukának azzal kell közlekedni, nem is kérdés, hogy a villamosvezetö segít neki a le és felszállásnál, a villamos elején extra kialakított hely van a babakocsik számára. Az emberek udvariasak és elözékenyek.A metrómegállók mindegyikénél van személyfelvonó mozgássérültek és babakocsisok számára. Nem tudom, hogy ez Pesten azóta megoldódodott e már.
A probléma másik része pedig az, hogy nem értem, miért kell azt várni az emberektöl,hogy mindig a számunkra legoptimálisabban viselkedjenek. Konfrontációk mindig is voltak, vannak és lesznek,rajtunk múlik inkább, hogy ezeket hogyan kezeljük, rakjuk helyre magunkban. Hol a gyereknek van rossz napja, hol a szülönek, hol a kívülállónak.Hol mindháromnak egyszerre. Ès az fix, hogy minden nap mondjuk 20 emberböl legalább 5-nek nincs általában jó hangulata és könnyebben idegessé, nyügössé válik. Ilyenek vagyunk mi emberek, ez is az élet része, kell és érdemes is róla írni, de mindig rajtunk múlik, hogy milyennek éljük meg a világot, ami körülvesz. Van választásunk.Szerintem.

80 KiralyO 2010. 01. 30. 16:36

Mindkét fajta hozzászólással egyetértek: a mai Magyarország tényleg csak szavakban gyerekbarát, ugyanakkor az is igaz, hogy a gyerekekkel sokszor akkor sem könnyű, ha jól neveltek…

A cikkirónak is igaza van abban, hogy “a magyar társadalom nemcsak a múltjával nincs kibékülve, a jövőjével sem.” Nincs közös múlt, közös értékek, összefogás, tehát nincs közös jövő sem. Úgy gondolom, ez sok más bajnak is az oka, amiket a többi cikkben részleteznek itt az oldalon (többet kellene dolgozni, nyelvet tanulni áldozat, baj van a tanárokkal, bárcsak úgy élhetnénk, ahogyan élünk, stb.).

A gyerekekkel való türelmetlenség is annak a jele, hogy az emberek idegesek, nem tudják, mit hoz a jövő, és sokszor tényleg azt tartják felelőtlennek, aki gyereket vállal! Az ellenkező hozzáállás (a “liberális nevelés”) szerintem ugyanennek a jele: ha nem tudni mi lesz, akkor a gyereknek mindent szabad, minek nevelni, hiszen az egyetlen út a sikerhez az, ha mindenkin átgázol.

Amig az alapproblémákat nem oldjuk meg (közös értékek, összefogás, közös jövő), ezek a gondok fennmaradnak (nem csak a gyerekekhez való hozzáállás, hanem a többi is).

79 számpír 2010. 01. 30. 16:04

Azt látom ebben az országban, hogy az idősebb emberek morognak mindenre, ami nem úgy van ahogy ők azt elképzelik és mindenki gonosz és neveletlen rajtuk kívül. Engem a buszról eddig csak öregember lökött le. Volt, hogy épp a vasútállomásra igyekeztem és egy nagy sporttárska volt nálam. Nyilván igyekeztem minél kevesebb kellmemtlenséget okozva elhelyezkedni a buszon, sűrű bocsánatkérések közepette. Erre egy öregasszony felpaprikázott hangon közölte, hogy képzelem én azt, hogy egy ilyen böhömnagy táskával közlekedek és még hozzátette, hogy ez a mai fiatalság.
És ez csak egy történet a sokból, és sok történet de csak egy embertől. Úgy érzem valami nem stimmel az idősebb korosztállyal. Valószínüleg az nem, hogy közösségi életet a legtöbben kórházban, buszon és sorban állás közben élnek. Nincs elég olyan közösség, ahova eljárhatnának és tényleg jól érezhetnék magukat. Ilyenekre gondolok, hogy kötő klub, társasjáték, akármi ami lefoglalja őket.
Mivel elöregedő társadalomban élünk az idősebb korosztály komorsága (akinek nem inge...) rányomja a bélyegét az egész társadalomra. Szembe kéne nézni végre azzal, hogy nyugdíjasok egyre többen lesznek, és valahogy meg kell oldanunkk az ő problémáikat, hogy az egész társadalom problémája oldódjon.
Például az, hogy egy kisgyermekes szülő ne érezze magát sz@rul és lenézve, ha a gyerekével közlekedik vagy az orvosnál ne kelljen kétszer annyi időt ott tölteni, mert az idősebbek trécselni szeretnének az orvossal és a többi, és a többi...

Elnézést, hogy az eredeti témának nem a lényegét ragadtam meg, de én valahogy erre problémára tudok visszavezetni elég sokmindent és a kisgyermekesek ezen problémáját is.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 … 15 16

A legújabb hozzászólások

sors // 2010 // sze // 09

Minél előbb EURO,akkor nemtudnának az ingadozással játszadozni,mert ez csak egy kész röhely! A valamelyik vezér egyet kehhent,mindjárt esik a Ft.Hogyis van ez?Miért és kik ezek?Az ...

Bárcsak úgy élhetnénk, ahogyan élünk! (498)

pannika // 2010 // sze // 09

Drága Pali bá! Nem mentem orvosnak , sem védőnőnek.Az ő dolguk észrevenni a betegséget, hiányosságot, majd azt megfelelően kezelni Természtesen őket sem kötelezte senki arra, ho...

Osztályfőnöki hatalom, tekintély nélkül (27)

reszelő // 2010 // sze // 09

Elolvastam ezt a szövegértelmezést, kidobtt idő volt. Sajnos azok kritizálnak, akik vajmi keveset értenek a témához, ezért hosszú lére eresztik a semmi mondandójukat.

Amiről a szónok hallgat: Orbán és Barroso értékel és utat mutat (7)

stevo // 2010 // sze // 09

Petőfi szelleme 2010. 09. 08. 21:24 Hát én is.Megköszönni a választók nak kell,azok szavaztak rájuk. Bugár el ismert politikus,Őt szeretik a szlovákok is.Igaz nagyon okosan kell...

Új korszak kezdődik a kisebbségi politikában (13)

Király // 2010 // sze // 08

Szerintem mi két külön malomban őrlünk Pizza. Persze hogy nem vagy tanár sem pedig futár. Te filozófus lehetsz,abból ítélve hogy mennyit merengesz ezen a témán.:)

Tanárok: akikre egy kaktuszt sem bíznánk (962)