// 2010 // feb // 01
A legerősebb szerbiai magyar párt, a parlamenti képviselettel is rendelkező VMSZ a múlt év végén szembeszállt a regnáló Demokrata Párttal, és a költségvetési törvény ellen szavazott. Tette ezt azért, mert a demokraták az alkotmányban előírtnál kevesebb pénzt irányoztak elő Szerbia északi tartománya számára. Milyen összefüggésben van a VMSZ lépése a vajdasági autonómiával és a szerb EU-csatlakozással?
Felizzott a politikai hangulat a Vajdaságban, illetve Szerbiában. A legerősebb magyar párt, a parlamentben négy képviselővel rendelkező Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a múlt év végéb nyakasan szembeszállt a regnáló demokratákkal, és elutasította a költségvetést. Történt mindez azért, mert a demokraták az alkotmányban előírtnál kevesebb pénzforrást irányoztak elő Szerbia északi tartománya számára. Azon, regionális autonómiára áhítozó tartomány számára, amely ugyan valamifajta autonómiát kapott nemrégiben, mégis a kezdet kezdetén megkérdőjeleződtek jogai.
Nos, a büdzsé a politikában nem gyerekjáték, épp ellenkezőleg: kulcskérdés. Éppen ezért azt gondolom, hogy költségvetés következetes, visszautasításával mintha új távlat nyílt volna a VMSZ számára: a maximálisan lojális társutasi szerepkörből a mérlegelő partner szerepébe került. Legalább egy pillanatra.
A belgrádi újságok már akkor azt jósolták, hogy a VMSZ lázadása messzemenő következményeket von maga után, és új fénybe helyezi a többségi és a kisebbségi politikai szereplők hatalmi koalícióját, és hát egyáltalán a VMSZ szerepét a hatalomban. Az új év körüli ünnepek késleltették a büntetés kiszabását, de ahogy múlt az idő, egyre világosabbá vált, hogy a demokraták nem elégednek meg a többszörösen kimondott szemrehányással, és nem állnak meg az árulás hangoztatásánál, hanem olyan megrendszabályozásra készülnek, ami Szabadkát érinti majd. A gyújtózsinórt most már nem lehet átvágni, a szikra a dinamithoz ért. Többségiek és kisebbségiek koalícióját a szétesés fenyegeti. A hatalmat élvező demokraták a szokványos takarékossági intézkedésekre hivatkozva, amelyet úgymond a nemzetköziek kényszerítenek Szerbiára a megszerzett hitel fejében, félreteszik a magyar tagokat a városi tanácsból, és csökkentik számukat a közvállalatok bizottságaiban.
Szabadka, tudjuk, jelképes jelentőségű a magyar politikai elit számára, a valamikori szocializmus felbomlása után létrejött kor meghatározó igényei éppen e városhoz kapcsolódtak. A zömében Szabadkán élő vajdasági magyar politikai elit számára a szabadkai pozíciók vesztése súlyos érvágást jelent - tehát a demokraták nagyon is meggondoltan suhogtatják pálcájukat éppen e helyen. Nem szabad elfeledni azonban, hogy a szabadkai pozíciók elvesztése már korábban elkezdődött: a VMSZ, amely hosszabb ideig uralta a várost, meghátrálásra kényszerült a demokratákkal szemben az előző választások alkalmával, ráadásul magyarlakta környezetben. A helyzetet tehát tágabb távlatba kell helyezni.
A minap jártam a Független Újságíró Egyesület születésnapi rendezvényén. Egy olyan szervezetről van szó amely a milosevici korban jött létre, mégpedig a hivatalos újságírást ellensúlyozva, és olyan embereket tömörített, akik mélyen elkötelezettek a vajdasági autonómia iránt. Ott a lehető legnagyobb elismeréssel szóltak a VMSZ rebelliójáról, a magyarok kivágták a rezet, mondták nekem, hiszen egyedüli politikai szereplőként tartották magukat az alkotmányhoz. A helyzetet jól ismerő újságíró barátom állítja, hogy a VMSZ ezzel a lépéssel maga mellett tudhatja megannyi csalódott szerb szavazó támogatását. Meglehet, gondolom, de a helyzet igazi tétje mégis egy ősrégi kérdésben ragadható meg, amely az adott helyzeten túlmutatva minden kisebbségi pártot érint. Ellenzékben lenni vagy a hatalom körein belül?
Könnyebb az utóbbi megoldásról beszélni, ezt ismerjük. Ráadásul a magyar állam politikája is nemegyszer éppen e megoldást támogatta, túl gyorsan félretéve a dilemmákat. A hatalmi szférában való létezés meglebegteti a cselekvés lehetőségét, és a kisebbségi elitet az erőforrások elosztásának szereplőjévé teszi. Az uralkodó többségi pártoknak szükségük van a kisebbségi szavazatokra: a szerbiai politikai színtér is a kiegyenlített kétpólusú politikai rendszer felé halad, amelyben minden szavazatért kemény verseny folyik. De a kisebbségi pártok létezése nem boldogítja a versengő többségi pártokat, inkább koloncnak tekintik őket, azaz a köztük és a kisebbségi szavazók közötti terhelő közvetítő kapocsként kezelik ezeket. Így a hatalomban elhelyezkedő kisebbségi elitnek többfajta kockázattal kell számolnia.
Először is ott van az eszközszerep veszélye: a társadalom dinamikájára, a gazdaság erőterére a kisebbségi politikusok csak közvetetten tudnak hatni, azokat a többségi politika és a gazdaság elitje uralja. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségiek számára fontos munkahelyeket, megélhetési erőforrásokat nem tudja ezen elit biztosítani, és kénytelen szűk klientúrát építeni. A VMSZ korábbi veszteségei nem utolsósorban e tényből származtak. Más szóval, a dilemma itt abból adódik, hogy nagyon szűk ösvény van az áhított cselekvés kibővülésének tapasztalata és a cselekvés illúziója között. Aztán a kisebbségi szereplők akarva-akaratlanul beleragadnak a többségi politikai küzdelmek mocsarába, azaz olyan ingoványba, amelynek mozgásrendjét semmilyen körülmények között nem tudják uralni.
Ellentmondásos módon, a kisebbségi pártoknak, legalábbis bizonyos értelemben, sokkal jobban megfelelne az az állapot, amikor egyértelmű a helyzet: az egyik oldalon ott vannak az eurokonform többségi pártok, a másikon pedig azok a retrográdnak nevezett pártok, amelyek az EU ellen ágálnak. De nem így fest a helyzet. A híresztelésekkel ellentétben az a tény, hogy kisebbségi politikai elit hatalomközelbe jut, nem tünteti el a kisebbségi kínt. Aki azt hiszi, hogy révbe értünk a kisebbségi kérdéssel az EU küszöbén, egy EU-konformnak nevezett párttal karöltve, az bizony téved. Hiszen csak az történt, hogy visszajutottunk a kezdethez, mármint a dilemmák forrásához.
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Ha még nem regisztrált, tegye meg itt! Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
8 zerge 2010. 02. 06. 19:17
Na, nekiállok mégegyszer egy válasznak. De ha ez is eltünik morcos leszek.7 Bácskai peregrinus 2010. 02. 04. 13:51
Tisztelt "zerge"!6 zerge 2010. 02. 03. 19:58
peregrinus, elgondolkoztattál és tényleg nem tudom ki a szerb vagy a horvát miniszterelnök vagy nem ismerem a palettát. Kicsit szégyen, kicsit nem. Mint magyarként lehet ismernem kellene minden volt terület vezetőjét. De miért is? Nem ismerem a nyelvet (se ukránul, se szerbül, se horvátul, se szlovákul, de még románul se tudok) nem vagyok érdekelt, és ha azt is mondanám hogy rosszul bánnak a magyarul beszélő román állampolgárokkal akkor azzal mit változtatok?5 zuio 2010. 02. 03. 17:59
Mondjuk az is benne van ebben, hogy a legtöbb ember csak a Híradóból tájékozódik, abban pedig nagyon kevés szó esik ilyen témákról. Kivétel a Duna TV, de az már nem érhető el mindenkinek, vagy sokan nem azt szokták nézni. A kereskedelmi tévék olyanok amilyenek, az m1-n van külön műsor (Kárpát expressz), de napközben, ebédidőben.4 solaris 2010. 02. 03. 17:37
Az elmúlt hosszú időszakban a hivatalos politika része volt, hogy a TV,Rádió távoli idegenekként kezelte a kinnrekedt honfitársakat.3 Bácskai peregrinus 2010. 02. 03. 07:41
Megszokhattuk már, hogy a magyar társadalom döntő többsége teljesen érdektelen a határon túli témákat illetően, ami egy részt tájékozatlanságból fakad:2 zuio 2010. 02. 02. 21:24
Nemnagyon tolonganak nemzeti érzelmű barátaink az ilyen témákhoz, úgy látom. Bevallom én sem sokat tudok a vajdasági helyzetről, de az autonómiáról hallottam és örültem neki. Azt hittem legalább Szerbiában javulnak egy kicsit a dolgok. Ezek szerint mégsem?1 Bácskai peregrinus 2010. 02. 02. 12:39
Tulajdon képen egyezem a cikkben leírtakkal, de a föntieket azért szeretném kissé árnyalni.A pesti-vidéki ellentét inkább akkor volt számottevö amikor az életmód, életszinvonalbeli különbségek és hát a munkalehetöségek tényleg jelentösek voltak. Bár apám pesti volt, én v...
Budai kellem, pesti manír (24)Legfőbb probléma, hogy mindenkiből diplomás embert akarnak faragni, így boldog-boldogtalan is felsőoktatásba jelentkezik. Aztán mire mennek a diplomájukkal, beállítják a vitrinbe. ...
Érettségik, felvételik: egyre lejjebb kerül a léc (188)Kedves Mamma! Nem viselem nehezen, ha más a véleménye valakinek! Nem azzal van a baj, mit írsz, hanem,hogy hogyan. Leírtam az én esetemet, hogy velem mi történt, hogy nekem jó tap...
Születni veszélyes (95)Mielőtt bármit is mondanék, nagyon szeretem az állatokat. Nekem cicám van, kutyát nem tudunk most tartani mert nincs kerítésünk. Régen nem kertes házban laktam, így megint csak nem...
A gazdik uralma (116)T.Csillagszem ! ..szó nincs itt arról,aki KISZ,vagy Úram bocsá..MSZMP tag volt,..az egymást sunyi módon figyelő "Kollégáról",szomszédról, "Jóbarátról" van szó,arról aki hitvány ...
Az ügynököket leleplezni nem kell félnetek jó lesz (34)Mai időjárásmin: 10 °C
max: 19 °C