24 komment
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált,
tegye meg itt!
Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
24
morvai.j.zs
2010. 04. 17. 14:19
...Még valamit Kedves Régi Motoros!
A maffiaszervezet működésének intézményesítése kapcsán megfogalmazott aggályai juttatnak eszembe egy és mást közéletünk jogi szabályozása kapcsán.
A cégnél, ahol dolgozom, a minap volt "szerencsém" (utólag persze inkább szerencsétlenségem) részt venni az illetékes hatóság felé kötelezően elküldendő, negyedéves környezetvédelmi jelentés elkészítésében.
Hát ha valaki már látott faramuci módon, egymásnak ellentmondó, sokszor értelmezhetetlen, követhetetlen és az ésszerűséget szinte minden mozzanatában nélkülöző jogszabálygyűjteményt egy űrlap kitöltéséhez, az tudja miről beszélek.
Itt nem arról van szó, hogy egy gazdálkodó szervezet hamis adatokat akar megadni (és ezáltal mondjuk kibújni a termékdíjfizetés kötelezettsége alól), hanem azt a problémát veti fel, hogy szinte lehetetlen eldönteni, hogy az egyes ügyletek után járó fizetési kötelezettségeket milyen jogcímen kell megtenni... És ugyebár hiába fizeti ki a vállalkozó azt, amit ki kell fizetnie: ha a jelentésében a kérdéses összeget más helyen tünteti fel, mint ahogyan a szabályzatot megalkotók "logikájának" ez éppen megfelelő lenne, akkor bizony kemény büntetéseket kell fizetni! Irányadó útmutató nincs, csak az évről-évre változtatott jogszabályok vaskos gyűjteménye...
Kérdenénk "Cui prodest", és tudhatnánk példát sorolni (mondjuk csak az adózási jogszabályok rendszeres változtatásából már-már sportot űző illetékesek tevékenységét górcső alá véve) napestig.
Ilyen körülmények, ilyen folytonos jogi átszabályozások, a "jobb kézzel a bal fület vakaró" levezetések és átfedések világában egyáltalán nincs mit csodálkozni azon, hogy az emberi gyarlóságok kiélésének kiváló terepe adódik nálunk minden szinten.
Mondhatni nincs olyan terület, ahol az erkölcstelen, eléggé el nem ítélhető önérdekű üzleti magatartást tanúsítók ne tudnák valamiféle kiskapukat találva meghosszabbítani az ellenük folyó eljárásokat - majd miután az ügyek a közvélemény előtt feledésbe merülnek, valami úton-módon megpuhítani az igazságszolgáltató, bűnüldöző szervek "elkötelezettségét"...
De ahogyan máskor és más helyeken is: most is messze kerültünk a cikk eredeti témájától - elnézést érte.
23
morvai.j.zs
2010. 04. 17. 13:55
folytatás:
De visszatérve az ellenség-ellenfél megkülönböztetésre: én magam ebben a kérdésben sokkal fontosabbnak tartom, hogy mit kommunikál egy politikus a társadalom felé, mint hogy milyen játszmák és megegyezések születnek fű alatt az elithez tartozók között.
Ma Magyarországon döbbenetes folyamatnak lehetünk tanúi. Az internetes fórumoknak köszönhetően nyilvánvalóvá vált (válik), mint gondolnak egymásról (még ha név nélkül is) a különböző pártok szimpatizánsai.
Négy évvel ezelőtt még a Fidesz és az MSZP szavazói vonták kétségbe egymás szellemi képességeit. Ma odáig jutottunk, hogy ez átnyergelt Fidesz- és „Nemfidesz”-szimpatizánsok (mondjak inkább vakhitűeket?...) megosztottságára.
Aki olvasta (szerintem) a világirodalom egyik legremekebb novelláját, az Állatfarmot (mint ahogyan gondolom, Ön is kézbe vette), az pontosan tudja hova vezethet ez egy társadalomban.
És az uniformizáltsághoz még csak diktatúra sem kell, az egészséges kritikai érzék kiöléséhez – úgy látszik – a demokrácia is megfelelő kereteket nyújt. És ebben a kérdésben teljesen mindegy, hogy a 2/3-al mihez kezd a kormányzópárt: szándéka és hozzáértése bármilyen nemes érzületből és tudásból is táplálkozik, a társadalom bizony veszélyes vizekre evezett.
Jól tudjuk: ma az államigazgatásban, közszférában tevékenykedők (jó esetben) csak négy évre előre látják biztosítottnak egzisztenciájukat. A lapátra kerüléstől való félelem nem mindig megalapozatlan, az áskálódások, és a másikról tudni vélt pártszimpátia pedig emberi kapcsolatainkat napról-napra amortizálja.
22
morvai.j.zs
2010. 04. 17. 13:54
Kedves Régi Motoros!
[21] számú hozzászólásában leírtakkal – mondhatnám: sajnos - nem lehet nem egyetérteni.
Ami az Orbán személyiségéről alkotott véleményének további (velünk is megosztott) morzsáit illeti, nehezen lehetne cáfolni. (Bár, ami a leendő miniszterelnök diplomáciai érzékét illeti, én mondjuk nem támogatnám egyértelműen a dicsérő kritikák oldalát.) Hogy az intelligenciája és tehetsége miként jutott érvényre, az (ahogyan erre már céloztunk itt többen is) több, mint elgondolkodtató.
Az ellenség-ellenfél megkülönböztetés kérdésében én azért különválasztanám a nagy többség számára láthatatlan háttéralkukat és az "éjjel-nappal" kommunikációt. Hogy a nyilvánosságtól elzárva történnek megegyezések, illetve a "tudom, hogy te tudod, hogy én tudom" alapon - talán ki sem mondva - elnézően viseltetnek egymás jelenével és múltjával (még akár jövőjével?) szemben, az is valószínűsíthető.
De hogy egyiket zavarja a másik párt létezése (előre is elnézést: én most itt a Fideszre és az MSZP-re vonatkoztatom gondolataimat), számomra egyértelműnek látszik. Mindkét párt vezetése el tudná (el tudta volna) fogadni az ellenlábas politikust - ha éppen az ő pártját "erősítené"! Ha azok megtért "bárányok" (mit bárányok: farkasok!...) módjára a saját falkában pocsékolná tovább szelíden a hozzáférhető források elorozható részét.
Ahogy az előző hozzászólásomban, ismét egy példa: nehezen tudom elhinni, hogy a 2006-os választások első fordulója előtt csupán a kormánypártok tagjai voltak tisztában a költségvetési adatokkal. Tudtommal ezt a magyar parlament - vegyes bizottságok mondjuk - működése mintha kizárná. Ebből következően mondhatnám: hazudott a Fidesz vezetése, amikor eltitkolta az első forduló előtt a költségvetési adatokat. Ha meg nem volt tisztában azokkal, akkor nem alkalmasak arra helyre, ahová kívánkoznak.
(Talán itt is történhetett valami, ami nem úgy sült el, ahogyan szerették volna - mondjuk a másik fél nem volt annyira együttműködő egy tisztátalan játszmában, mint amennyire azt előzetesen megígérte. Lehetséges, hogy aztán így került sorra az "államkassza-hiány"-adu kijátszása. Ebben az összefüggésben, ahogyan Ön írja, bizony a BKV-körüli együttműködés sem zárható ki.)
Most visszaolvasva azonban, amit az előző bekezdésben leírtam, azt kell mondanom, hogy mivel nekem, személy szerint semmiféle bizonyítékaim nincsenek ezekre vonatkozóan, így ez kizárólag egy fiktív eszmefuttatásként javasolnám értelmezni. Társadalmunknak elég nagy baja az – bizony: jómagamat is ideszántva –, hogy ha egy politikus bűnössége felmerül, eszünk ágában sincs hinni ártatlanságában. Jobban mondva: mindenféle perdöntő bizonyíték ismerete (mondjuk jogerős bírósági ítélet) nélkül szinte biztosak vagyunk abban, hogy a vádak helytállóak, és abban reménykedünk, hogy az ítélet meg is születik.
Javaslom: igen, szülessenek meg az ítéletek is. Csak ha a magyar igazságszolgáltató szervek működése csupán valamivel lenne csak gyorsabb, mint ahogyan egy csiga végig kocogna mondjuk a Párizs-Dakaron, kevesebb ember feltételezné, hogy a bíróságok, ügyészségek is érintettek valamilyen úton-módon a politikai játszmákban – továbbá nem csiklandozná olyan intenzíven a fantáziánkat az sem, hogy itt bizony a bűnös (így, vagy úgy) tisztára mosásának a módozatát keresik a háttérben.
És akkor talán még az is megeshetne, hogy nem minősítenénk csípőből egyetlen politikust sem aszerint, hogy éppen melyik párt színeiben kívánja megvalósítani elképzeléseit.
folyt.köv.
21
régi motoros
2010. 04. 16. 19:34
Kedves Morvai.J.Zs.!
Ismét találtam gördülékeny és igényesen megfogalmazott gondolatai között az enyémekkel összecsengőt.
Valóban van abban valami, hogy Orbán Viktor holdudvarában igen sok maskarás bohóc forgolódik. Tudom, nem így fogalmazott, de az én olvasatom a saját gondolatom szerint való.
Orbánt intelligens, jó szónoki képességekkel és diplomáciai érzékkel megáldott embernek tartom a mai napig. Úgy vélem – ahogy Ön is kifejezte - , hogy megfelelően erős alapokra épült az az imázs, amit már a „marketingesek” építettek neki. Igen, rá szabták. Volt mire szabni. Mellesleg látható, hogy a politikai figurák – kevés kivétellel - ma már futószalagon gyártott marketing produktumok. És a nevük gyakran áruvédjegy (ahogy József Attila írta, mint akármely mosóporé).
Számomra az említett maskarások akkor váltak egyre ellenszenvesebbé és hiteltelenebbé, amikor stílusuk (testtartástól a hanghordozáson át a szófordulatokig) annyira Orbános lett, hogy néha már attól féltem, hogy egyik-másik Orbán hangján fog megszólalni is. Ők azok, akiknek nincs egyénisége. Csak akkor látszanak, ha egy egyéniség jelmezét viselik.
Írása utolsó bekezdésében kifejti, hogy jobb lenne, ha nem ellenséget látnának egymásban a politikai ellenfelek. Szép gondolat, de semmi esély nem látszik rá. Ugyanis – véleményem szerint – sose tekintették egymást ellenségnek, csupán eljátszották ezt. Néhány példával próbálom alátámasztani meglátásomat:
1. Titkosítások meghosszabbítása. Teljes egyetértésben azzal az ellenféllel, akit már művészi szinten gyaláztak rendszeresen. És persze viszont. Nem igaz, hogy nincs félnivalójuk. Nem igaz, hogy nincsenek közös mutyizások. Szent István óta nem keletkezett ebben az országban annyi titok, mint az elmúlt években.
2. Most olvasom, hogy a BKV a legújabb nyomozások szerint bűnszövetkezetként működött (működik?). Ezt csak úgy tartom lehetségesnek, hogy minden politikai oldal benne van valamennyire. Mert ha egy is lenne, amelyik nincs benne, egyrészt iszonyú veszélyt jelentene a többire, másrészt már régen lecsapott volna a lehetőségre, hogy megsemmisítse ellenfelét.
3. Még egy variáció van, de ez már a mesék világába illene: a BKV egy önálló, teljesen szuverén állam (az államban), önálló diplomáciával és diplomáciai védettséggel.
4. Ha a harmadik pont nem igaz, akkor az sem igaz, hogy ezt eddig senki se látta. Bűnszövetkezetek nem három nap alatt épülnek ki. Nem is egy parlamenti ciklus alatt.
5. Remélem ez is a mesék világában marad: ha a főváros közlekedési cége bűnszövetkezetként működik, akkor….van még ebben az országban, ami nem?
20
morvai.j.zs
2010. 04. 15. 22:51
Kedves Régi Motoros!
A Szántó-idézetet nem ismertem - minden esetre tetszetős és elgondolkodtató.
Hogy a formai jegyek mögött tartalom is van, nem vitatom. De az az érzésem, hogy itt a formatervezést már annyira tökélyre fejlesztették, hogy a tartalom igencsak keveseket hoz lázba.
Igen, úgy gondolom rögtön az Orbán-féle kommunikáció minősége szélsőségekbe zavarja az átlagember állásfoglalását. Én nehezen hiszem azt ma már, hogy Orbán személyisége, önmagában bárkinek is közömbös lenne (leszámítva néhány, a közélet iránt mindig is érdeklődő, sokat látott "régi motorost" - talán még Önnél is régebbiekre gondolva itt). Valakik ugyanazért imádják, mint amiért mások nem különösebben (és akkor még finom voltam). A szakmai kompetencia az ő esetében - azt hiszem - már lényegtelen. Akik eleve viszolyognak habitusától, azokat még legzseniálisabb gondolataival, meglátásaival sem tudná megnyerni - mint ahogyan éppen az ellenkezője is igaz: nem tud olyan (józan ésszel végiggondolva) ostobaságokat, esztelenséget felvázolni, amellyel legodaadóbb híveit eltántoríthatná.
Ezért aztán talán teljesen felesleges azt várni tőlük, hogy a politikai program az ő esetükben az eddigieknél nagyobb hangsúllyal essen latba a propagandájuk során. (Fenntartva azt is persze, amit itt lentebb "Ismerős" is taglalt, hogy ti. a jelenlegi választási helyzetben - jobban mondva a mostanit megelőző években is már - a sikeres szereplést előrevetítő taktikához nem volt szükséges egy széles igényeket kielégítő program "eladásában" gondolkodnia a pártvezetésnek. Mi több, kifizetődőbbnek látszott ettől tartózkodni.)
Hogy a Fidesz-politikusok viselkedése is közrejátszott abban, hogy hátat fordított ennek a pártnak - hát, nehéz téma...
Feltételezve azt, hogy az Ön által említett megkreált karaktert nem csupán Orbánra próbálták ráaggatni a tanácsadók a vezérkarból, hanem a többiekre is, igaza lehet. Én itt azt látom, hogy ez a létrehozott személyiség leginkább Orbán alapszemélyiségének fekszik igazán - ha ezzel valóban szakemberek foglalkoztak, akkor nyilvánvalónak tűnne, hogy ő volt a kiindulási alap -, és a többiek helyenként mintha csupán vergődnének a kívülről tán csillogó-villogó, ám alapjában véve igen szűk és kényelmetlen maskarában. Némileg uniformizáltnak tűnik sokszor a felhozatal, ami hagy ne mondjam, melyik korra emlékeztethet egyeseket.
De kilépve "bálruhából" közülük egyesek azért meg-megcsillantanak valamit, ami által talán hitelesebbnek is tűnhetnek mint maga a pártvezér.
(Egy emlék: a 2006-os választásokat követően a Népszava egyik számában megjelent egy cikk, egy interjú Illés Zoltánnal. A címe - ha jól emlékszem - "Megújulás nélkül nincs győzelem" volt. Sem előtte, sem utána egyetlen Fideszes politikus szájából sem hallottam, olvastam - nem csupán e távolról sem Fidesz-közeli napilapban... - olyasmit, amely az elbukott választások kapcsán a hibákat, az önkritikus gondolkodást állította volna egy hosszabb beszélgetés középpontjába. Nem nagyon ismertem ezt az embert korábban, de akkor - érdekes ugye: egyetlen cikk... - nekem, ott, határozottan szimpatikus lett.)
Alapvetően vallom egyébként, hogy semmilyen politikai magatartás (jobban mondva egyetlen politikus emberi magatartása) sem táplálkozhat a szakmai hozzáértés minőségéből. Bármennyire is tehetségesebb az egyik fél a másiknál, a viselkedés kerete mindenki számára ugyanúgy adott kellene, hogy legyen. Fölényes kézlegyintéssel, minősíthetetlen (és alátámasztott, vagy elmagyarázott érvek nélküli) stílusban elővezetett állásfoglalással egyetlen politikus sem viseltethet az ellenfele iránt - már ha (ha már egyszer folyton a demokráciára hivatkozik...) valóban ellenfelének tekinti, és nem ellenségének.
19
régi motoros
2010. 04. 15. 21:26
Kedves Morvai.J.Zs. !
Azt hiszem Orbán-jellemzése telitalálat (15-ik komment). Valamikor magam is a Fideszben láttam a jövőt.
Sajnos egyrészt Orbán Ön által leírt jellemvonásai („…sokszor fölényes hangvétel, nem ritkán az ellentmondást nem tűrő határozottság, olykor pedig a hatásvadász bizalmaskodás…”), másrészt a fideszes politikusok utóbbi években tanúsított magatartása tántorított el mellőlük. Egyetétek azzal amit a fent idézett tulajdonságokról megjegyez: „…nem feltétlenül táplálkozik rosszindulatból (megvetésből vagy lenézésből talán semmiképpen)…”.
De úgy gondolom, ennyivel mégsem szabad elintézni a dolgot és továbbmenni. Azok a bizonyos attitűdök nem pusztán formai jegyek. Azok mögött tartalom, jellembeli tulajdonságok állnak. Akár olyanok is, amik nem tudatosultak benne, bennünk. Az is nyilvánvaló - szerintem -, hogy jól betanult, sokat gyakorolt gesztusok ezek. Médiaszakemberek, lélekbúvárok hada formálja ezeket a vezetőket. És Orbánt részben ezek a figurák „csinálták meg” a háttérben. Aztán az évek során jól asszimilálódott ez a tanult magatartásforma az énjével. Nézze meg a gesztusait és az arcát is, amikor beszél. Ez a három együtt rajzolja ki őt.
És ha már a formáról szó esett, essen szó a tartalomról is, mert a kettő összetartozik. Eszembe jutottak a kiváló tipográfus és betűtervező művész, Szántó Tibor szavai: „A kancsó nem lehet szebb, mint a víz.” Márpedig nekem van egy olyan meglátásom, hogy a ’kancsót’ kicsit felújították, megszépítették, a ’víz’ viszont ugyanaz benne.
Amikor a Fidesz az előző választásokat elvesztette, csalódott voltam. Ma már örülök, hogy nem a győztesek oldalán állok. Legyen akármilyen szép is az a ’kancsó’, én az állott vizet nem szeretem.
18
ismerős
2010. 04. 14. 23:53
Kedves Morvai J.Zs!
Ha jól látom,nagyjából azonos hullámhosszon vagyunk.
Legfeljebb abban nem vagyok biztos, hogy az iróniának szánt felütés is kitűnt-e soraimból.Miközben persze komolyan gondoltam,amit mondtam.Ez persze korántsem jelenti azt, hogy az adott kampányszituáció egyúttal a gusztusomnak is megfelelt.Mindössze csak arra óhajtottam utalni,hogy a Fidesz az egyetlen racionális magatartást vette fel a kampány(nélkülisége)során, amely attitűd a korábbi ciklusokban egyáltalán nem volt rá jellemző.Vagyis, most az egyszer felmutatta a helyes helyzetfelismerés képességét.Ha ezt egy távolabbra mutató irányzat belépőjének tekinthetjük, akár bizakodóvá is válhatunk a jövőre nézve!
17
morvai.j.zs
2010. 04. 14. 21:52
Kedves Ismerős!
Meglehet, okafogyottá válnak a következő mondataim (a választások első fordulójának már "régen vége"), mégis hozzáfűzném gondolataimat a [7] kommentjében elhangzottakhoz.
Abban, hogy a Fidesz taktikai érzéke fejlődött, egyetértek.
Az, hogy az ún. "klasszikus" kampányidőszak már nem tartogatott izgalmakat, részben köszönhető az Orbán-párt új stratégiájának - de részben a Gyurcsány-időszak kormányzatának botrányos leépülésének is betudható.
Előbbi szerintem abban nyilvánult meg, hogy a 2006-os választásokat követően a Fidesz gyakorlatilag jó három éven át kampányolt, igazán nem a szokásos időszakban, és nem a szokásos módszerekkel. Ez persze nagyban köszönhető az utóbbi dolognak, amit fentebb említettem, ahogyan Gyurcsány kirúgta maga és pártja alól a sámlit - már rögtön az első körben.
Nem is az öszödi beszéd maga (ilyen, vagy ehhez hasonló jellemű - ez sajnos korántsem elképzelhetetlen - politikai elit talán más pártok berkeiben is előfordul, legfeljebb bizonyítékok híján nem mondhatunk róluk erkölcsi ítéletet), hanem inkább az a tény, hogy miután az napvilágra került, Gyurcsány mégis a helyén maradt.
Ilyen helyzetben a miniszterelnöknek le kell mondania - az, hogy a helyén maradt, nem csupán morálisan elfogadhatatlan, a politika száraz racionalitása tekintetében sem volt korrekt eljárás. Ebbe belekapaszkodva az ország - és persze a Fidesz - nem látott, nem is láthatott túl azon a tényen, hogy kormányunk erkölcsileg devalválódott, és innen kezdve bármilyen szakmai igyekezet (amiből persze nem sokat tapasztaltunk) hiábavaló lett volna a leglényegesebb elfedésére.
(Másfelől: én magam jóval súlyosabbnak - ha már lehet ilyen rangsort felállítani - tartottam a későbbi, az "akinek nem tetszik, el lehet menni!" mondatát. Elég borzalmas már az is, hogy ez egyáltalán eszébe jutott.)
Ez végig kísérte Gyurcsány kormányának teljes, három éves tevékenységét, és a Fidesznek ilyen helyzetben bőven megfelelt, hogy a kormánypártok minden egyes felvetését követően Szíjjártó kiállt a TV-riporterek és kamerák kereszttüzébe, és mindenféle érdemi meglátást (vagy rávilágítást) mellőzve a sárba döngölte az éppen soros szoc.lib. állásfoglalást.
De ehhez, mondom, kellett az öszödi beszéd, a szept. 18-i, majd az okt. 23-i balhé, hogy ez a stratégia létrejöjjön, és hogy a vezetés gyakorlatilag két éven át ölbe tett kézzel, türelmetlenül csupán a választásokat várja - behozhatatlan népszerűségi fölényének tudatában.
(Hogy mennyire nagyot lehetett markolni Gyurcsány személyén, bizonyítja az is, hogy még a Bajnai-kormány időszakának egy jelentős részében is Gy.F. volt a terítéken a Fidesz propagandájában.)
Erre persze, ősztől-tavaszig rátett egy lapáttal a kirobbanó korrupciós botrány, amely során a hosszú éveken át hallgatózásba burkolódzó bennfentesek mintegy varázsütésszerűen egyszerre emelkedtek szólásra, hogy megtegyék vallomásukat.
Két dolgot kívánok: a Fidesz valóban legyen (ha mást nem, csak egy kicsit) másabb, kormányzat alatt is, mint amennyit eddig kaptunk belőlük, továbbá kívánom, hogy róluk ne derüljenek ki hasonlóak, mint MSZP-s kollágáikról.
Értem ezalatt, hogy azért ne derüljön ki semmi, mert nincs minek kiderülnie - és ne azért, mert akik tudatában vannak az "ügyeknek" és lehetőségük is lenne azokat nyilvánosságra hozni, azoknak a hallgatás álljon érdekükben.
(Mielőtt valaki a fejemhez vágná, hogy naivan én azt gondolom, hogy a Fidesz-politikusok ártatlanak hasonló vádakban, mint ami az MSZP-tagokról sorra derül ki, azt mondanám, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet - amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.
Bár ahogyan tudom, a másik oldalon is még csupán Zuschlagék perében született ítélet.)
De azt hiszem, a mai politikai helyzetben az átlagember helyenként már-már őrjítő tépelődését - amely a tisztánlátás tudatának a hiányából táplálkozik - éppen az okozza, hogy ha semmi nem derül ki, akkor soha nem tudjuk meg biztosan: volt-e valami, ami akár ki is derülhetett volna, vagy sem...
16
morvai.j.zs
2010. 04. 13. 19:26
(folytatás)
Persze, ahogyan mondtam, Orbán is változott. Az utóbbi időben mintha már sikerült volna leküzdenie azt a felfokozott lelkiállapotot, amelybe a Nagy Imre-féle újratemetés alkalmával elmondott ünnepi beszéde alatt került, s amely mondjuk két évtizeden át fogva tartotta.
Majd meglátjuk: a puding próbája az evés.
Még valami: bár jómagam nem olvastam (és nem is fogom) a Kende-könyvet (egy másik oldalon került terítékre az újkori magyar „iroda-lomnak” – az írásról hallottak alapján nyugodtan állíthatom – ez a közel sem bájos förmedvénye), azt javasolnám az „Orbán-antipatizáns” érdeklődőknek, hogy nehogy a kezükbe vegyék! Akinek eleve némi aggályai vannak a leendő miniszterelnökünkkel kapcsolatban, azt könnyen átlendítheti az ilyen propaganda a ló sötétebbik oldalára.
15
morvai.j.zs
2010. 04. 13. 19:25
Kedves pingu [8]!
Némi keserűséget érzek a szavaiból, ami érthető, félénken javasolnám, próbálja meg kissé más szemszögből nézni a dolgokat.
Jómagam soha nem voltam Orbán-szimpatizáns (valamikor, igen régen, maga a Fidesz mozgalma talán imponált), s valószínűleg ebben az életben már nem is leszek. Ebben nyilvánvalóan (tudat alatt) az a magatartásminta is közrejátszhatott, amellyel a mindenkori pártelnök kereste, majd találta meg úgy-ahogyan a helyét a magyar közéletben. (Bár ésszerűen, elfogultság nélkül végiglapozva, s látva az elmúlt jó másfél évtizedet – bármelyik oldal résztvevőit is szemléljem –, a politikával kapcsolatosan e téren különösebb illúzióim nincsenek.) De tudatosan végiggondolva, azt kell mondanom, az a sokszor fölényes hangvétel, nem ritkán az ellentmondást nem tűrő határozottság, olykor pedig a hatásvadász bizalmaskodás, amely szerintem Orbán gesztusait többnyire jellemzi, nem feltétlenül táplálkozik rosszindulatból (megvetésből vagy lenézésből talán semmiképpen).
Ezt bizonyította évről-évre, hétről-hétre – nem csupán a miniszterelnöki vitákban, a parlamenti felszólalásai (már amikor még volt) alkalmával, hanem ugyanúgy a nagygyűlések hosszantartó beszédjei alatt, vagy akár a Fidesz-szimpatizáns médiafelületek buzgó képviselőivel tanúsított magatartása során, egy-egy interjú, vagy nyilatkozat apropóján.
Sokszor az ember egész lénye kiválthat némi ellenszenvet – azt hiszem, ezt nap, mint nap tapasztaljuk, s még olyan esetekben is előfordulhat, amikor igazából semmilyen ártó szándékkal nem viseltetnünk a minket érezhetően megbélyegző embertársaink iránt.
Ami vele kapcsolatosan ezt esetleg elmélyítheti (s úgy gondolom, az ellenszenvvel viseltetők körében sokak számára komoly frusztrációt okoz), hogy ezzel a mintával immár jó egy évtizede több millió ember bizalmát nyerte el – s meg is tartotta azt.
Mi több, népszerűsége e napokban talán még kevésbé megkérdőjelezhető, mint eddig bármikor. (Még akkor is, ha – és erről a többség megint csak mélyen hallgat – a közel nyolcmillió választópolgár alig több, mint egyharmada látta Orbán személyét a megfelelő megoldásnak.)
De ez a habitus egész lényéből sugárzik, s ami talán buktatója lehet, az a meggyőződése, amely szerint, ha valaki másképpen látja a dolgokat (vagy a problémák megoldásait), mint ő, az szükségszerűen rosszul látja. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ebben a kérdésben a gondolkodásának fő mozgatórúgója a hatalomhoz való ragaszkodás lenne – én ugyanilyen fajsúlyosnak tartanám a maga igazában (és hozzáértésében) tapasztalt önnön, szilárd meggyőződését, no és talán az egészségesnél kicsit méretesebbre sikerül nárcizmust (amely viszont szintén sok emberben megvan).
Persze ő is fejlődik, hol erre, hol arra tart, de bizonyosan az elmúlt két évtized az ő arcán is elmélyített néhány barázdát. Amiben kétségkívül egyedülálló a legújabb kori magyar politikában (túl a kitűnő szónoki, szervezői képességein – de ez is megérne egy misét, hogy egy ilyen talentummal induló ember hová jutott el… más téma…), az a kitartás, amellyel két elbukott választást követően is tudta tartani a hitet elkötelezettjeiben (más kérdés, hogyan tette ezt). Mi több: a személye köré igen hamar felcseperedő vezetői garnitúra – a Fodor-féle villongás óta – ez idő alatt gyakorlatilag teljesen változatlan maradt.
Orbánról és társairól inkább el tudom képzelni, hogy a kapcsolatuk több szoros, baráti elemet tartalmaz, mint például az MSZP (folyton cserélődő) vezérkaráról, ahol nyilvánvalóan az érdekek uralkodnak, mindenek felett. Más kérdés, hogy ez mennyire egészséges jelenség – mondjuk a politikában.
Megint más kérdés, hogy Orbán minden lelkesítő, mozgósító képességei ellenére (amellyel elérte azt, hogy egy többé-kevésbé ideológiai párt mára tömegpárttá váljon) a miniszterelnöki poszt betöltésére talán nem egy, nála jóval alkalmasabb ember mozog a Fideszben. (Én személy szerint Pokornit, Illés Zoltán vagy Kósát is jobban el tudnám képzelni a bársonyszékben.)
(folyt.köv.)
// 2010 // ápr // 09
![Fotó: Tuba Zoltán [origo]](http://static6.origos.hu/i/1004/20100409fideszkam3.jpg "Fotó: Tuba Zoltán [origo]")