A 2010-es országgyűlési választáson Magyarországon csúfos kudarcot vallott a magát liberálisként definiáló politikai szervezet - alig két hónappal később ugyanakkor a szlovák választások egyik szenzációját jelentette a frissen alakult  liberális formáció sikere. Minek köszönhető, hogy a szomszéd ország polgárainak ennyire megtetszett a Szabadság és Szolidaritás?

Ajánlat

Instant nemzetépítésAblonczy Balázs a szlovák nyelvtörvényről

Ajánlat

Szlovák választás 2010Az [origo] minden cikke a témában

OK.hu

Magyarországon a liberálisok válságos időszakot élnek: az SZDSZ lenullázta magát, az LMP-nek vajmi kevés köze van az ideológiához, maga a kifejezés pedig szitokszóvá változott. Ehhez képest Szlovákiában egy nyíltan liberális párt tizenkét százalékos eredményt ért el a választásokon, és a jövőbeni kormány második legerősebb tagjává válik. Miben rejlik a Szabadság és Szolidaritás (röviden: SaS) sikere? Tanulságos történet, a párt megmutatta, miként lehet hatékonyan eladni a liberalizmust a posztkommunista Közép-Európában.

Szlovák nemzeti blogpártot!

Maga a párt rendkívül fiatalnak számít, 2009 márciusában jegyeztette be Richard Sulík. A nyári európai parlamenti választásokon még "csak" 4,71 százalékos eredményt ért el az új formáció, 2010 januárjában is alig ötszázalékos támogatottságot mértek nekik. Az utóbbi pár hónapban ugyanakkor az SaS rengeteg bizonytalan szavazót szerzett, végül  12,1 százalékos eredményt ért el a választásokon. Sikerük azért is csodálatra méltó, mert Sulík gyakorlatilag a semmiből, előzmények nélkül építette fel a pártját.

Az SaS története tulajdonképpen 2007 májusában kezdődik - ekkor írta meg első blogbejegyzését a párt későbbi elnöke. Sulík nem számít új szereplőnek a szlovák politikában, korábban háttéremberként ténykedett. A kommunizmus alatt szüleivel Németországba emigrált, közgazdasági diplomát szerzett, a rendszerváltás után visszatért Szlovákiába és sikeres vállalkozó lett. Sulík csak évek múltán tűnt fel a politikában - a jobboldali-liberális Ivan Mikloš tanácsadójaként aktívan közreműködött az adórendszer reformjában. Később, a Smer-kormány idején rövid ideig Ján Poeiatek pénzügyminiszter tanácsadójaként is tevékenykedett.

Az üzletember blogja elindulása után viszonylag kicsiny, de lelkes és összetartó közösséget kovácsolt össze az interneten, majd arra a következtetésre jutott, hogy pártot alapít. A Szabadság és Szolidaritás aktivistái 2008 novemberében kezdték az aláírásgyűjtést, három hónap alatt tizenkétezer támogatót sikerült megszólítaniuk (egy új párt bejegyzéséhet tízezer aláírás szükséges). Mégis, az SaS-t megalakulása után hónapokig esélytelen kispártnak tartották, amely csak megosztja a jobboldalt.

Kampányolj okosan!

Az SaS sikerének kulcsa, hogy nagyon ügyesen használta ki azt a légüres tért, ami a szlovák politikában keletkezett az utóbbi hónapokban. A párt főleg a fiatalokat tudta megszólítani kampányával, de rengeteg protestszavazatot is gyűjtött a baloldali Smer és - némi meglepetésre - a jobboldali SDKÚ egykori támogatóinak köréből is. Igaz, Sulíkék nem tudtak volna ennyire eredményesen szerepelni, ha kampányukban nem vegyítik a liberális elemeket a vegytiszta populizmussal. Az SaS kampánya négy elemre épült: felkarolni a szokatlan, egyedi témákat, erősíteni az internetes jelenlétet, tiszta és átlátható választási programot írni, valamint egyszerű és közérthető üzeneteket eljuttatni a lakossághoz.

Az SaS a kampány idején egyetlen pártként mert bátran felvetni olyan témákat, amelyek megosztották a közvéleményt - és nem a felvidéki magyarok problémáit érintették. A párt két, előszeretettel hangoztatott, nem gazdasági jellegű célkitűzése a marihuánafogyasztás dekriminalizálása, valamint az egyneműek bejegyzett élettársi kapcsolatának követelése. Egyik téma sem alkalmas arra, hogy tömegek támogassák Sulíkékat, két célnak viszont tökéletesen megfelel: a fiatalok felfigyelnek a pártra, az SaS pedig kitüntetett médiafigyelemhez jut. Szót kell ejteni a párt merész plakátjairól is - a spermiumokkal telepakolt óriásplakátok, vagy Sulík Supermanként ábrázolása semmiképp sem tartoznak a megszokott módszerek közé.

A párt internetes jelenlétének erősítése szintén a fiatalok megszólítására irányult. Az SaS jelöltjeinek túlnyomó része maga is aktív blogger, gyakran pedig személyesen reagálnak az olvasóik, követőik által felvetett problémákra - ennek határásra több követőjük maga is lelkes aktivistává vált, másoknak adták tovább az információikat, az öngerjesztő folyamat pedig újabb szavazatokat hozott. Nem kell itt obamai méretekben folytatott kampányra gondolni, de az internetes hadjárat értékes százalékokat hozott Sulíkéknak.

Közmegegyezés tárgya, hogy az SaS remek választási programot hozott össze. A "százhúsz ötlet" fantázianévre keresztelt iromány felépítése nagyon egyszerű, és bármelyik magyar párt megirigyelhetné - minden ötlet tartalmaz egy rövid magyarázatot és azt, mennyibe kerül megvalósítása az országnak. Az SaS programjának origója az állami járulékok rendszerének teljes átszervezése. Minden más területen gyakorlatilag egyetlen megoldási lehetőséget látnak: az állam kivonulását, és a piac bevonását az adott szektor működésébe, legyen szó sportról, egészségügyről vagy éppen kultúráról. Az SaS programjával lehet vitatkozni, de egy dolgot nem lehet kétségbe vonni: megdöbbentően könnyen olvasható és egységes.

Amennyire liberális az SaS programja, annyira következetesen építettek másra a terepen, a választókkal való kommunikáció során. Sulíkék nem azzal nyerték meg maguknak a tömegeket, hogy a szólásszabadságról vagy a toleranciáról beszéltek - helyette egész egyszerűen pénzt ígértek a választóknak, súlyos eurókban kiszámlázható, konkrét hasznot. Az SaS fő célkitűzése, az állami járulékbónusz ugyanis pluszbevételt jelent a háztartásoknak. Hogy ki és mennyit kap a járulékrendszer reformja után, azt mindenki megnézhette magának egy papírból készült úgynevezett bérkeréken. A párt 2010 első hónapjaiban egy furcsa népszavazási kezdeményezéssel is kampányolt. Követelték, hogy legyenek korlátozva a koncessziós díjak, csökkentsék a képviselők számát, változzon meg a sajtótörvény... és hogy az állami hivatalok ne vehessenek áron felül luxusautókat.

Nincs ellenfél

Az SaS kampányán kívül még egy fontos tényező Sulíkék kezére játszott: az összes többi párt választási kampánya. A jobboldali-liberális SDKÚ erőtlennek bizonyult, belső hatalmi harcok gyötörték, nem tudott igazi alternatívát kínálni Fico Smerjével szemben. A keményvonalas, kereszténydemokrata KDH-nak megvoltak a stabil szavazói, de képtelennek bizonyult az ingadozó választók meggyőzésére. A Híd - Most ígéretes új pártnak tűnhetett ugyan, de... nos, Bugár Béla mégiscsak magyar (Sulík nyilvánosan kijelentette, hogy programtól függetlenül ő bizony nem szavazna magyar pártra). A Smer sokak szemében levizsgázott az elfuserált szociális politikájával.

Nem csoda, hogy a választóknak szükségük volt egy új alternatívára, egy olyan pártra, amely az előző években nem vált hiteltelenné. Keresve sem találhattak volna jobb megoldást a Szabadság és Szolidaritásnál. A felmérések szerint az SaS szavazóinak 31 százaléka a legnagyobb jobboldali párttól jött, 21 százalék a legnagyobb baloldali párttól érkezett, 16 százalék más politikai erőtől pártolt át, 11 százalékuk korábban nem szavazott, 21 százalékuk pedig első szavazó. Liberális az SaS? A választási programjuk alapján igen. Protestpárt? Részben biztosan, nem valószínű, hogy hirtelen előkerült volna tizenkét százaléknyi, korábban lappangó liberális.

Az SaS példájából okulva megvan a recept egy eredményes liberális párt létrehozására. Valóban nem annyira bonyolult: csináljunk jó programot, keressünk értelmes, új arcokat, szeressük az internetet, és hassunk a lakosság pénztárcájára! A siker garantált.