A dél-afrikai világbajnokságra örökre rányomta bélyegét a vuvuzela. A nemzetek nem csupán a pályán mérettetnek meg, hanem jellemzőik is szórakoztatóan körvonalazódnak azáltal, ahogy a műanyag zajdudához viszonyulnak. De ki győz majd a végén?

Ajánlat

VuvuzelaAz [origo] összes cikke a vuvuzeláról

OK.hu

Ezért szeretem a labdarúgó-világbajnokságot: négyévente tökéletesen szabályozott keretek között állnak elénk és lesznek összehasonlíthatók egyes nemzetek és tulajdonságaik. Nem olyan, mint az olimpiai káosz, ahol zavaróan keveredik a sok sportág, és egyes országok elfogultságainak megfelelően változnak a tévéadások. Itt csak egy sportág van, és egyetlen verseny, mindenki ugyanazt nézi, és ugyanakkor, mindenki ugyanabban a beszélgetésben vesz részt. Idén ez a beszélgetés kapusbakikról és rossz bírói döntésekről szól - valamint a vuvuzeláról.

Ha valaki nem tudná: a vuvuzela egy hosszabb, műanyag trombitaszerűség, amely zizegő-zümmögő hangot ad ki. Amikor több ezren egyszerre fújják, a zümmögő hang rendkívül erős, mintha óriás méhrajt hallanánk. Ha ez világbajnoki stadionban szól, idegesítő háttérzaj lesz belőle - ami világszerte milliárd tévé hangját képes élvezhetetlenné tenni.

Mi, amerikaiak gyakorlatiasan reagáltunk a kellemetlen jelenségre: a vuvuzelát egy kissé fura idegen játék kissé fura idegen adalékának tekintjük, és egy online eszközzel szép csöndben lehetővé tettük a zümmögés szűrését. De a németeknek a vuvuzela morális problémát jelent. Néhányan a betiltását követelik dühödten. Mások a "dél-afrikai futball tradicionális elemének" tekintik a műanyag dudát, betiltását pedig azon a címen ellenzik, hogy az a más kultúrákkal szembeni eurosovinizmus bizonyítéka lenne. A jobbközép Die Welt ellenzi "azok intoleranciáját, akiket zavar a vuvuzela", és felszólítja olvasóit, hogy fogadják el a tényt, hogy "a vuvuzela éppúgy hozzátartozik a dél-afrikai labdarúgáshoz, mint a harci dalok a német játékokhoz". A bal-közép Die Tageszeitung arra bíztat, hogy "kapcsoljuk ki a hangot", ha nem tudjuk elviselni az egzotikus szokást. Német régészek feltehetően már Afrika déli része felé vették az irányt, hogy felkutassák a színes műanyag ősi mintáit. 

Franciaországban ezzel szemben a vuvuzela esztétikai kérdést vet fel. Ha nem tudod betiltani, akkor építsd be a művészet kánonjába. A Le Monde számára a vuvuzela egy autentikus hangszer, online olvasóinak pedig egy Cape Townban élő Pedro Espi-Sanchis (Pedro the Musicman) nevű zenész, zenetudós, spanyol tanár vuvuzela-szerzeményeire mutató linkeket bocsát a rendelkezésére. A Libération nevű újság a múlt héten a művészetkritika terminológiáját gazdagította a kifejezéssel, amikor egy zajos installációt "a kortárs művészet vuvuzelájának" nevezett.

Dél-Koreában az etikett felől közelítenek. Egy koreai véleményíró attól tart, hogy egy határozott tiltás a vendéglátó ország irányába tett durva lépés lenne. De vajon egyéb "tradicionális" hangszerek helyettesíthetnék-e a vuvuzelát? "Amikor a televízió képernyőjén felvillannak a stadion dobosai, örülnék, ha hallanám, amit játszanak" - írja. Majd diplomatikus hangnemben folytatja: "Őszintén remélem, hogy afrikai barátaink leteszik a dudát, és egy másik hangszert ragadnak meg helyette." Ha a meggyőzés ereje kudarcot vall, vigaszt nyújthat a tény, hogy a játékok két héten belül véget érnek. Ami Észak-Koreát illeti, azt nem tudjuk, hogy ők mit gondolnak. Bár hivatalos hírügynökségük megerősíti, hogy a nemzeti válogatott részt vesz a labdarúgó-világbajnokságon, további, akár vuvuzelákra vagy éppen disszidálni próbáló játékosokra vonatkozó információkkal nem szolgál.

Nagy-Britanniában nem ennyire megengedők. A bulvárlapok a hangszer halláskárosodást, felduzzadt ajkakat, roncsolt légcsöveket eredményező káros hatását emelik ki. A kilátások rosszak: a brit szupermarketekben embertömegek vásárolták fel a vuvuzelát, újabb több tízezernyi darab pedig már úton van. Épp idejében érkeznek majd, hogy ősszel tönkrevágják a bajnoki szezont, lehetőleg véglegesen.

A vuvuzela-invázió természetesen nem Dél-Afrikából jön majd. Néhány nemzetnek a vuvuzela lehetőség, nem pedig akadály. Zajkeltés vagy a zaj okán való kesergés - illetve saját felelősségünk vuvuzelára való hárítása (lásd argentin kapus) - helyett a kínaiak őrületes tempóban álltak neki a vuvuzela gyártásának. Dél-Afrikába eddig egymillió vuvuzelát szállítottak Zsejdzsangból és Kvandongból, a világ fennmaradó részébe pedig már úton van a többi. A Guangda játékgyár 20 ezer darabot gyárt egy nap, és a beszámolók szerint a tulajdonos addig nem szándékozik leállni a termeléssel, amíg arra "a piacon kereslet van".

Az pedig lesz. Legalábbis addig, amíg valaki egy jó indokkal be nem tiltja.

Distributed by The New York Times Syndicate © 2010 Anne Applebaum