Ismét ijesztő osztályzat-átlagokat produkáltak a magyar diákok az érettségiken, s ezzel összefüggésben - hiába emelték meg a minimum-ponthatárt - a felvételik is egyre szomorúbb képet mutatnak. Milyen átalakításokra lenne szükség ahhoz, hogy megforduljanak a tendenciák?

Ajánlat

Újra lehet buktatni! Minden meg van oldva?Varga Betti az oktatás átalakításának első lépéseiről

OK.hu

A tegnap este nyilvánosságra került felvételi ponthatárok nem okoztak semmiféle meglepetést, csupán az eddigi tendenciák folytatódtak. Erre természetesen már a szokásosan gyenge érettségi eredményekből is számítani lehetett, melyeken érdekes módon a sajtó és a közvélemény szépen csendben átsiklott. 

A 2010. májusi-júniusi érettségiken ugyanis a diákok a tavalyinál rosszabbul szerepeltek. A bizonyítványt valamiért a kormányszóvivő igyekezett megmagyarázni, azzal érvelve, hogy az összesített érettségi átlag a tavalyelőtti 3,55-ról idén 3,62-re emelkedett - ügyesen titkolva, hogy tavaly viszont 3,65 volt az összesített eredmény. A diákok rontottak biológiából, nőtt a bukási arány informatikából, magyarból és németből. A legdurvább azonban kétségtelenül a matematika érettségik eredménye: a 2010-ben érettségiző magyar diák 2,91-es átlagosztályzatot ért el a Hoffmann Rózsáék szerint is nevetségesen keveset megkövetelő középszinten - szemben a 2009-es 3,07-tel. Ezek után nyilván nem csodálkozunk, hogy 2010-ben valakiből a legalacsonyabb pontszámmal (200) is villamosmérnök-hallgató lehet Debrecenben.

Idén, miközben a felsőoktatásba 13 ezerrel többen jelentkeztek, a minimum ponthatárt is felvitték 160-ról 200-ra. Ezen változásoktól a szakértők a ponthatárok emelkedését várták, azok mégsem ugrottak meg jelentősen, sőt, a nem igazán fényes érettségi eredményeknek is köszönhetően inkább csökkentek. Ez pedig azt is jelenti, hogy a számokat tekintve hiába éleződik a verseny a hallgatói helyekért, a hozott tudásanyag egyre kevesebb.

Nem meglepő, hogy az egyetemi és főiskolai oktatók jó része szerint a BA-képzés a bekerülő hallgatók nem megfelelő felkészültsége, a biztos alapok hiánya miatt valójában a középiskolai anyag pótlásáról szól. Felzárkóztató kurzusokat kell szervezni, jelentős energiát fordítva a hallgatók korrepetálására. Az idei érettségi eredmények és a ponthatárok alakulása azt jelenti, hogy továbbra sincs kiket versenyeztetni a tudás minősége és mennyisége alapján. (Természetesen nem arra a néhány slágerszakra bekerülő hallgatóra kell gondolni, akiknek az évről évre hasonlóan magas pontszámokat kell elérniük, hiszen ők csak töredékét teszik ki annak a 69 ezer diáknak, akik idén nyertek felvételt alap- vagy osztatlan képzésre.)

De mit tett eddig ez ellen az oktatáspolitika? Alapvető változtatások helyett a 2004/2005-ös tanév óta folyamatosan módosítják a kétszintű érettségi pontszámítási rendszerét, hátha valami javul, ezzel azonban semmiféle tartós eredményt nem sikerült elérniük. Mindegy ugyanis, hogy hány pontot ér egy-egy érettségi, ha maga az érettségi által jelentett tudásszint az, ami kifogásolható. Jövőre természetesen ismét módosul a pontszámítási rendszer, most éppen a nyelvvizsgák kárára és az emelt szintű érettségi javára.

A valódi megoldást a kétszintű érettségi rendszer felülvizsgálata jelentheti - rövid- és középtávon. Az, ha végre az eredeti szándékoknak megfelelően általános követelmény lesz a továbbtanuláshoz az emelt szint teljesítése. Ha lehet hinni az ígéreteknek és az új kormány vonatkozó lépéseinek, tényleg megtörténnek a komoly átalakítások. Az érettségi-felvételi eredményeken komolyan javíthat például Pokorni Zoltán és Pósa László javaslata, melyet az országgyűlés már el is fogadott: a kormány 2013-tól az államilag finanszírozott helyekre kötelezővé teszi az emelt szintű érettségit. Annak eldöntését, hogy melyik szakon milyen tárgyból követeljék meg az emelt szintűt, nem az egyetemekre bíznák, hanem rendeletben fogják meghatározni. Közismert ugyanis, hogy az egész kétszintű érettségi rendszere azon siklott ki, hogy a felsőoktatási intézmények a hallgatóhiánytól félve nem követelték meg az emelt szintet. 2005-ben, az új rendszer első évében tizedannyi emelt szintű vizsgát tettek, mint középszintűt - az akkori oktatáspolitika pedig ezt a kudarcot látva sem tett semmi érdemit. (A felelősség kérdését illetően meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy 2002 óta az Országos Érettségi Akkreditációs Bizottság elnöki tisztségét a most oktatási államtitkár Hoffmann Rózsa töltötte be.)

A gyenge érettségi eredmények hosszú távú javulásához azonban jó pedagógusok kellenek, ehhez pedig szükség van a magas színvonalú a pedagógusképzésre. Még júniusban megtartották a Fidesz oktatási műhelyének konferenciáját, melyen fontos ígéretek hangoztak el: bizonyos szakokon visszaállítanák a szóbeli felvételit, valamint összehívnak egy bizottságot, melynek feladata a bolognai rendszer és a tanárképzés felülvizsgálata lesz. Az eredményesebb közoktatásért szigorítanak a Nemzeti Alaptanterven, kevesebb szabadságot adva így az iskoláknak. Pokorni Zoltán a pedagógusoknak az osztatlan tanárképzés visszaállítását, kevesebb felvett hallgatót, magas ösztöndíjakat, életpályamodellt ígért, a célja pedig az, hogy a legjobbak válasszák a tanárszakokat, és hogy helyreállítsák a pálya társadalmi, anyagi presztízsét. Kérdés, ezek a többnyire szimpatikus javaslatok mikor fognak tényleg megvalósulni, ugyanis ígéretekből eddig sem volt hiány.

A pedagógus szakokon az osztatlan képzés visszaállítására például égető szükség volna: a jelenlegi rendszerben az alapképzés után a hallgatónak muszáj eldöntenie, hogy kutató vagy tanár lesz. A korábbi "tudós tanár" képzésre így már nincs lehetőség, és bár pozitívuma a bolognai rendszernek, hogy a módszertani és gyakorlati képzésre több energiát fordít, de emiatt a szakmaiság háttérbe kerül. Idén több tanárszak a legnépszerűbb mesterszakok között szerepelt, a pálya tehát alapvetően (leszámítva például a fizikatanárit) népszerű - nagy kérdés azonban, hogy a bolognai képzés milyen pedagógusokat termel. Ezt ugyanis még nem lehet biztosan tudni, a rendszer első végzősei csak most fejezik be a tanulmányaikat.

A mostani felvételi ponthatárok és érettségi eredmények alakulása mindenképpen azt mutatja, hogy a kormány által megindított rövid- és középtávú változtatásokra, az érettségi rendszer rendbe tételére nagy szükség van. Hosszú távon, a tanárképzésre vonatkozóan pedig a fideszes oktatáspolitikusok ígéreteinek megvalósulása is fontos lenne. A buktatáshoz hasonló szimbolikus, ideológiai alapokon hozott törvénymódosítgatások helyett igazán ideje az egész köz- és felsőoktatást érintő lényegi problémákkal foglalkozni. És akkor már csak az a nagy kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik a 2000-es évek közepétől tartó "kísérleti" időszakban szerezték meg érettségijüket, diplomájukat: mi lesz például a most minimális, 200 ponttal bekerülő villamosmérnök-hallgatókkal?