ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

KOMMENT.HU

hirdetés
családon belüli erőszak

Tényleg megvédik-e a családokat?

// 2010 // szept // 13

A családon belüli erőszak hét éve nem magánügy, ám annak ellenére, hogy a kérdésben az összes jelentős magyar párt egyet tudna érteni, és a család védelmének jelszavával még a kampányban is találkozhattunk, 2010-ben nincs olyan jogi kategória Magyarországon, amely büntetné, mindez ráadásul egyhamar nem is várható. Milyen védelemre számíthat az, akit - miközben a távoltartó végzésre várakozik - otthon bántalmaznak?

Forrás: AFP

Ajánlat

Augusztus 5-ig kellett volna a tanítónő Halász Pálmának összegyűjtenie az 50 ezer aláírást ahhoz, hogy a parlament napirenden tárgyalja, hogy a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállás legyen. A népi kezdeményezés azonban - pár száz aláírás híján - nem sikerült. A két hónapig tartó aláírásgyűjtést kevesebb mint egy tucat önkéntes vezényelte le, ráadásul a nyári uborkaszezonban. A valódi kudarc nem az, hogy nem lett meg a szükséges számú aláírás, hanem az, hogy civileknek kell aláírást gyűjteniük ahhoz, hogy ezzel a problémával a politika, a jogalkotás egyáltalán foglalkozzon.

A családon belüli erőszakot elszenvedőkről gyakorlatilag nem lehet pontos statisztikát készíteni, mivel csak kevesen mernek lépni ellene, kevés a napvilágra kerülő eset. Így csak becslésekre lehet támaszkodni: ezek alapján a kérdés Magyarországon félmillió embert érint. Minden héten legalább egy nő, minden hónapban legalább egy gyerek veszti életét a családon belüli erőszak miatt. De a férfi áldozatok száma is növekszik.

Az elmúlt húsz évben nem sok minden történt a családon belüli erőszak visszaszorításáért. 2003-ban megszületett egy országgyűlési határozat, amely elismerte, hogy a családon belüli erőszak létező jelenség és nem magánügy, ezzel együtt egy nemzeti stratégia kialakítását sürgette a megelőzésre és kezelésre. 2006. július 1-jén lépett hatályba Magyarországon az első távoltartásra irányuló szabály. Hogy ez a családon belüli erőszak ellen mennyire nyújthat hatékony és eredményes védekezést, azt jól illusztrálja, hogy a hatályba lépést követő két évben mindössze 141 távoltartásról szóló végzés született, és egy-egy távoltartás elrendeléséhez átlagosan hat hónap kellett. (Gondoljunk bele, hogy egy folyamatos bántalmazásnak kitett nő vagy gyerek esetében mit jelent fél év!)

2008. január 1-jétől minősül bűncselekménynek Magyarországon a zaklatás. A családon belüli erőszak kérdését látszólag felkaroló SZDSZ hat éve volt kormányon, amikor 2008 nyarán felkért két jelentős női jogvédő egyesületet, a NANE-t és a Patentet, hogy segítsenek kidolgozni végre egy hatékonyabb távoltartási szabályozást. A jogvédők javaslataikkal a több mint egy évtizede eredményesen működő osztrák modellt kívánták meghonosítani. (Néhány példa az ottani rendszerből: Ausztriában a rendőr ideiglenesen kitilthatja a bántalmazót a közösen használt otthonukból, vagyis nem kell megvárni a bírósági határozatot. A rendőri távoltartás időtartama 10-20 nap, a rendőrség a kitiltást követően azonnal értesíti az illetékes állami finanszírozású intervenciós központot, ahonnan 24 órán belül segítséget kap az áldozat.)

Sándor Klára és Magyar Bálint SZDSZ-es képviselők 2008 szeptemberében nyújtották be "a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról" című törvényjavaslatot. Az IRM jelentős módosításait tartalmazó, a civil kezdeményezéstől ekkorra már jelentősen eltérő, így a jogvédők által is kritizált törvényt. Sólyom László akkori köztársasági elnök nem írta alá, az Alkotmánybírósághoz küldte, mivel szerinte az túl tágan határozta meg az erőszak fogalmát és a hozzátartozók körét - az AB pedig igazat adott Sólyomnak.

A korrekció után, 2009. október 1-jétől lépett hatályba a törvény a "hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról".  Ez pedig azt jelenti, hogy a törvény betűje szerint továbbra sem létezik a "családon belüli erőszak": a törvény mindössze a hozzátartozók távoltartásáról szól, nem pedig arról, hogy a családon belüli erőszak mint önálló kategória speciális jogi következményekkel járna. Ezért a férjnek az anyával szembeni vagy akár az anyának a gyerekkel szembeni erőszakoskodása jogilag továbbra is azonos megítélés alá esik - mondjuk - a kocsmai verekedéssel vagy az utcai támadással. Teljes mértékben az egyes bírókra van bízva annak a megítélése, hogy a családon belüli erőszakot általános testi sértésként kezelik-e, vagy az ítélet meghozatalakor a családon belüli elkövetést súlyosbító körülményként veszik-e figyelembe.

A hatályos jog csak a bűncselekmények eredményét nézi, és bár a fizikai sérülés valóban majdnem ugyanaz, a családon belüli erőszak abban különbözik a leginkább más erőszakos bűncselekményektől, hogy nem egyszeri, hanem vissza-visszatérő jelenség, ráadásul a bántalmazó és a bántalmazott együtt él, közös az életük, a vagyonuk. És a képlet, ahogyan bántalmazóvá és bántalmazottá válnak a hozzátartozók, merőben más, mint más erőszakos bűncselekményeknél. Más dolog feljelenteni egy utcai támadót, mint egy férjet. Nem is beszélve egy szülőről.

De miért ilyen lassan történik a változás? Különösen érthetetlen, ha arra gondolunk, hogy az UNICEF Magyarországot a gyerekek biztonsága szempontjából "veszélyes helyként" sorolja be. Az ÁNTSZ vizsgálata alapján a 190 ezer veszélyeztetett gyerekből bántalmazás miatt évente harmincan halnak meg, a gyermekbántalmazások 80%-a pedig családon belül történik. Egyéves korukig a gyerekek halálának oka 7%-ban a bántalmazás. De ott van a nők helyzete is: közel félmillió nőt rendszeresen bántalmaznak otthon, ráadásul minden negyedik nőt akkor is megvernek, ha éppen terhes.

A döbbenetes és szomorú adatokat még hosszan lehetne sorolni. A családon belüli erőszak visszaszorítása csak úgy érhető el, ha a jogalkotók szigorú, ugyanakkor átgondolt, részletesen kidolgozott törvényeket hoznak. A kontinentális Európában az számít bűncselekménynek, amit a törvény betűje meghatároz. Eredményes és hatékony fellépés tehát csak akkor lehetséges adott esetben a családon belüli erőszak ellen, ha önálló törvényi tényállás lesz. Az osztrák modellt például a hozzátartozók távoltartásáról szóló törvény csak részlegesen honosítja meg: nálunk nincs meg például a kiépített, intézményesített, gyors beavatkozást lehetővé tevő segítségháló, amit a bántalmazott igénybe vehetne.

De a törvényi szabályozás, illetve az intézményrendszer kiépülése sem lenne önmagában elég. A jogtudatosság hiánya, a megtorlástól való félelem miatt nagyon kevesen fordulnak segítségért. A felmérések szerint a háziorvosok csak ellátják a bántalmazás okozta sérüléseket, de nem jelentik a hatóságoknak. Mert nem az ő dolguk. A család, a barátok, a szomszédok is sokszor hallgatnak, nem tesznek bejelentést. Mert nem az ő dolguk. Magyarországon a családra szigorúan magánügyként gondolunk, ez pedig alapvetően így is van rendjén. Azonban amikor valaki rendszeresen ki van téve a testi és lelki erőszaknak, folyamatos rettegésben él, az már nem magánügy. A családon belüli erőszak során az alapvető jogok és társadalmi normák sérülnek, veszélyeztetve van az egyén testi épsége, korlátozva a szabadsága, tönkretéve a családja, otthona, legszűkebb közössége.

Talán emlékszünk még a Fidesz-KDNP tavaszi kampányára, ahol a családok védelme és támogatása ("Megvédjük a családokat!") plakátokon is kiemelt ígért volt. A most kiszivárgott oktatási reform is tenni akar a családokért, ha lehet hinni az információknak, önálló tantárgy lehet a családi életre nevelés. A szülő- vagy gyerekgyilkosság, a családtagokkal szembeni tiszteletlenség és erőszakosság a hagyományos társadalomfelfogás szerint a legsúlyosabb vétség, legalábbis súlyosabb, mint ha idegenekkel szemben történne. Ez pedig egyértelműen indokolná, hogy a jobboldali, konzervatív kormánypártok is fontos kérdésként kezeljék a családon belüli erőszakot. A szocialisták, liberálisok számára is fontos - a jogegyenlőség és az elesettek védelmén túl már csak azért is, mert ők kezdték el átalakítani a jogszabályokat. Az LMP pedig eleve civil és jogvédő szervezetekből nőtt ki, míg a Jobbikban az a Morvai Krisztina ül, aki a családon belüli erőszak elleni harc egyik úttörője volt, jogvédő múltját pedig nemcsak hogy nem tagadja meg, de ma is büszke is rá.

A családon belüli erőszak elleni fellépésben tehát világnézettől és pártszínektől függetlenül az összes jelentősebb magyar politikai erő egyet tudna érteni. Most, hogy a civilek ismét felhívták a figyelmet a problémára, nincs elvi akadálya annak, hogy végre konkrét lépések is történjenek. A családokat ugyanis csak úgy lehet megvédeni, ha ténylegesen, fizikailag is megvédik őket.

A legújabb hozzászólások

nincsbeceneven // 2013 // jún // 21

Ott lett ilyen az IQ-ja!

Nehéz együttélés a jogállam rendjével
Wee // 2014 // sze // 29

Sziasztok!
Pénzt akarsz keresni rész/másodállásban? (akár diákok is csinálhatják)
A feladatok egyike lenne, a (kis-és...

TheyCallMeTrinity // 2011 // sze // 15

Nem feltétlen értek egyet a cikk írójával, hogy "lúzerképző". Ez olyan, mintha arra utalna, hogy Ács Ferit kellene ideálként...

Magyar lúzerképző: kihez szólnak a kötelező olvasmányok?
Gaál Csaba // 2014 // máj // 29

Akkor sorjában.
1. 2011-ben komoly fiskális lazítás volt a magánnyugdíj-pénztárak kvázi államosításának...

LE A SZOTYIALIZMUSSAL ! ! ! // 2014 // nov // 20

gyikember 2014-11-21 00:20:12
.
A mondandód végét helyesbítem:
itt nem lesz munkahely, mert összeomlik a gazdaság!

[origo] legfrissebb

Hirdetés


RSSHírlevélÍrjon nekünk!ArchívumMédiaajánlatImpresszum
Adatkezelési SzabályzatORIGOOK.huiWiW[freemail]Videa Az ORIGO kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva