Annak ellenére, hogy a belga államszövetség tetszhalott állapotában egyetlen napig sem rendelkezett állandó kormánnyal, mégis sikeresen látta el az EU Tanácsának soros elnöki teendőit. Magyarország páratlanul erős kormánya viszont igen viharos körülmények között vette át tőlük a stafétabotot. Milyen tanulságokkal szolgál ez a látszólagos paradoxon?

Ajánlat

A magyar elnökség lehetőségei és céljaiAntal Dániel írása

Magyar EU-elnökségAz [origo] összes cikke a témában

OK.hu

Belgiumot a napóleoni háborúk után újrarajzolódó Európában úgynevezett ütközőállamnak hozták létre annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kor nagyhatalmai, Franciaország, Poroszország és Nagy-Britannia között egy közvetlen katonai konfliktus. Bár az állam önhibáján kívül ezt a szerepet sem az első, sem a második világháborúban nem tudta betölteni, az európai béke érdekében létrehozott, háború utáni európai integrációs intézményeket is ide telepítették. Belgium közel kétszáz éve a kontinens nyugalmának kijelölt őrzője és diplomáciai nagyhatalma, ugyanakkor a már hatvanöt éve tartósnak tűnő európai béke idején némileg "okafogyott ország". Az eredetileg francia nyelvű, vallon dominanciájú állam egyensúlya a huszadik században megbomlott. A flamandok számban és gazdasági erőben is folyamatosan gyarapodtak. Négy alkotmánymódosítás után az egységes nemzeti kormányzást évtizedek alatt a francia, holland és német nyelvű tartományok bonyolult föderációja váltotta fel. A folyamatos kompromisszumkeresésen felnőtt politikusok és köztisztviselők a lehető legnagyobb rutinnal kezelték az EU tagállamainak belső vitáit.

Belgium megszűnésének egyik baljós előjele a kilencvenes években egy vasúti tömegbaleset volt, amikor a rossz vágányra küldött belga személyvonat azért ütközött a szembejövővel, mert a szomszédos flamand és vallon állomások személyzete egyáltalán nem értette egymást meg telefonon a vészhelyzetben. Az elmúlt évtizedekben a brüsszeli székhelyű Flandriának és a namuri székhelyű Vallóniának önálló törvényei, társadalombiztosítása, identitása alakult ki.  A magyar közhelyszótárban a "de hova álljanak a belgák?" kérdés az ország nemzetközi szerepéből fakadóan a semleges terep keresésére utal. Ott azonban a vallonok és a flamandok is belgának vallják magukat, sőt, a vita azon folyik, hogy ki az igazi belga, mivel a közös államiság öröksége a magas államadósság ellenére is igen nagy érték.

Belgium legértékesebb és Európa leggazdagabb része maga a főváros, ami egyben az európai béke megőrzésére létrehozott EU székhelye is. Brüsszel helyzete annyiban Jeruzsáleméhez hasonlítható, hogy jelentősége messze túlmutat a két szembenálló fél évtizedes vitáján. Brüsszelben a francia a domináns nyelv, de a külvárosok Flandria fontos vidékeivel folynak össze. A nemzetközi közösség nem tudja elképzelni, hogy valamelyik fél véglegesen megszerezze a fővárost. Bármennyire ésszerűnek tűnik  is kívülről az amerikai föderációban bevált két állam plusz európai Brüsszel D.C. megoldás, a napi szintű huzakodásban ez ritkán merül fel. A körgyűrű minden lehajtójáért parttalan, de a diplomácia szabályai szerint folytatott tárgyalásos vita zajlik. A jelenlegi erőnyerő flamand vezér, De Wever a következő szavakkal magyarázta a Der Spiegelnek politikai stratégiáját: "Nem Belgium azonnali megszüntetésén dolgozom. Erre nincsen szükség, mert Belgium végül is egyetértésben fog elpárologni ... Belgium fogalmának nincs hosszú távú jövője."

Az ország ebben az igen érdekes állapotában adott leckét az EU soros tanácsi elnökségből. Az Európai Tanács feladata ugyanis az, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament által kialkudott közös szakpolitikákat a tagállamok saját érzékenységéhez igazítva minden tagállammal elfogadtassa. Ebben a háromszögben a soros elnökséget adó ország lényegében az alacsonyabb szintű értekezletek előkészítéséhez és levezetéséhez kölcsönöz kormányzati és diplomáciai erőforrásokat a Tanács állandó elnökének. Bár Belgiumnak az elmúlt fél évben csak korlátozott jogkörű ügyvezető kormánya volt, Yves Leterme és helyettese, Steven Vanackere az ilyen háromszögelésben jártas közös belga, illetve önállósult vallon és flamand közigazgatásra támaszkodva rutinból talált kompromisszumot számos évtizedek óta megoldatlan európai vitára. Fél év alatt megoldották az európai útdíjfizetés harmonizációját (tizenhat éves vita); a közös európai szabvány megalkotását (a negyvenes évek vége óta változatos formában élő nyelvi vita); az európai egészségbiztosítók közötti elszámolás elvét és a lisszaboni szerződés módosítását (az eredeti szövegen tíz évig folyt a vita); továbbá egyhangúan elfogadtatták az EU 2011-es közös költségvetését.

Belgium nem egy sikertelen ország: jólétet és prosperitást biztosít polgárainak, majdnem kétszáz évig jól-rosszul szolgálta az európai békét, és állandó kormány nélkül is ellátta az Unió soros elnöki teendőit. Felbomlása esetén utódai vér nélkül jönnek létre - ami az európai történelem elmúlt ezer évében szinte páratlan eredmény. Sokan azzal tréfálkoznak, hogy azért nincsen állandó kormánya, mert az EU Herman van Rompuy személyében állandó elnöknek igazolta le a világ legjobb kompromisszumkereső politikusát, az utolsó embert, aki egyben tudta tartani a háromnyelvű föderációt. Aznap, amikor az ügyvezető kormányfő Budapesten jelképesen átadta a soros elnökséget Magyarországnak, az állandó kormány keresésére kijelölt mediátor Brüsszelben 207 sikertelen nap után egy (angol) közmondást idézve adta vissza a megbízását a királynak: "a lovat el lehet vezetni a vízhez, de megitatni már nem lehet".

A magyar külügyminiszter december elején még Európa-szerte azt nyilatkozta, hogy hazánk azért lesz sikeres soros tanácsi elnök, mert hosszú idő után végre jelentős hazai többséggel rendelkező, politikailag erős kormány fogja ellátni ezeket a teendőket. A Van Rompuy és egykori belga kollégái sikerét megkoronázó decemberi EU-csúcs után Martonyi János bölcsen váltott irányt. Külügyminiszterünk Brüsszelben ma már a belga sikerrecept átvételét és a mi belpolitikai életünkre igazán nem jellemző mágikus k betűs szavakat mantrázza: kooperáció, konszenzus, koordinácó, kontribució, kompromisszum.

Belgiumban ezek a szavak azt jelentik, hogy a közösből mindenki kap valamit, és senkit sem zárnak ki semmiből. Örök vitáik eddig még soha nem mentek késhegyig. Van Rompuy mikroblogján egy-egy nehéz tárgyalás a tizenhét szótagban összefoglalt paradoxonra épülő derűs haiku-költészetnek hódol. Ha a k betűs szavaik a tényleges jelentésüknek megfelelően vernének gyökeret a magyar politikában, akkor a mi szempontunkból még egy olyan EU-elnökség is siker volna, amely egyetlen vitát sem oldana meg európai szinten.