Az elmúlt időszak iskolabezárásai közül szinte egyedül csak a VII. kerületi Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium esete kapott nagyobb nyilvánosságot és váltott ki médiaérdeklődést. Miért?

Ajánlat

"Nem nagy tétel" az önkormányzatnak a bezárásra ítélt iskolaAz [origo] cikke a témában

Meddig legyen tankötelezettség?Nahalka István írása

Tömeges béremelés, verseny nélkül?Varga Betti írása a Hoffmann-Pokorni vitáról

OK.hu

Egy iskola bezárása mellett lehet szakmai érveket felhozni, ha az intézmény mélyen az elvárások alatt teljesít. Lehet hivatkozni a gyerekszám-csökkenésre, ha a kevés gyerekkel már alig lehet új évfolyamot indítani. És a költséghatékonyság is erős érv lehet. A Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium tanárait, diákjait és a szülőket nem véletlenül sokkolta a húsvétkor kapott hír, miszerint az erzsébetvárosi önkormányzat bezáratná a Rottenbiller utcai intézményt, és összevonná a Baross Gábor Általános Iskolával, hiszen a döntés mellett a fentiek közül egyik érvet sem lehet jogosan felhozni.

A Janikovszky a VII. kerület népszerű ökoiskolája, korszerű pedagógiai programmal, drámapedagógiával, integrált oktatással, melynek része a tehetséggondozás (itt működik a pesti oldal kevés tehetségpontjainak egyike, mely amúgy az egyetlen a kerületben). Az első lehetséges érv, az alacsony szakmai teljesítmény így eleve nem jöhet szóba. Az iskola népszerűségét nemcsak az oda járó diákok és szüleik elégedettsége mutatta, hanem a jelentkezők száma is: a Janikovszky esetében nem volt gond az elsős évfolyamok indítása sem, sőt az utóbbi években folyamatosan emelkedett az iskola tanulóinak száma. A második, demográfiai érv sem állja tehát meg a helyét - noha az önkormányzat ezzel próbálkozik, csak éppen nem a Janikovszky, hanem a kerület összesített gyerekszám-adatait lobogtatja. A harmadik érv, a költséghatékonyságra való hivatkozás is előkerült - és bár ez megfontolandó lenne, a sokmilliárdos adóssággal rendelkező kerületben a Janikovszky megszüntetése legfeljebb pár tízmillió forintos spórolást jelentene. Természetesen ez is jelentős összeg, de nem áll összhangban azzal a kárral, amit az iskolába járó 365 általános és 65 gimnazista gyereknek, családjuknak, a tanároknak, illetve a kerületnek kellene elszenvedniük, ha megszűnne az egyik legjobban teljesítő erzsébetvárosi iskola.

A Janikovszky iskola ügye jó példája annak, miért válthat ki heves ellenérzéseket és országos médiavisszhangot egy rutinszerű önkormányzati döntés. Az iskolabezárásoknak, -összevonásoknak elméletileg szakmai vagy demográfiai tényeken alapuló döntéseknek kellene lenniük: mindkettő olyan, amit cáfolhatatlan bizonyítással védhet az intézménytől megválni akaró fenntartó. Ha ezeket a tényeket bemutatja és bizonyítja, elejét veheti bármiféle komolyabb ellenállásnak. Empatikus és proaktív hozzáállással, megfelelő kommunikációval tovább enyhítheti a károkat. Amikor azonban a bezárást igazoló tényadatokat nem akarják ismertetni - ebben az esetben arról van szó, hogy a hivatkozási alapul szolgáló szakmai hatástanulmányt külön kérésre sem adja ki az önkormányzat senkinek -, akkor érthető okokból az érintettek nem lesznek hajlandóak elfogadni a döntést.

De talán még ennyi sem lenne elég ahhoz, hogy az ügyből országos hír legyen. Ugyanis Magyarországon már hosszú évek óta nem igazán hírértékű, ha bezárnak, összevonnak iskolákat, sőt még az sem, ha ezt vitatható módon teszik. A Janikovszkyba járó gyerekek szülei azonban példát mutattak, hogyan lehet az önkormányzati kommunikáció elégtelenségéből adódó helyzeti előnyt kihasználni, és valódi ügyet csinálni a "rutinszerű" bezáratásból. Az elmúlt négy hónap alatt számos intézmény jutott hasonló sorsra az ország különböző pontjain: nemcsak kis somogyi falvakban, hanem nagy megyeszékhelyeken is, például Békéscsabán vagy Debrecenben. Hallottunk ezekről? Nem. Tüntetéseket néhány helyen ugyan szerveztek, de ezeken alig párszázan vettek részt, és legfeljebb a helyi média ingerküszöbét lépték át.

A Janikovszky esete azonban más, mégpedig a szülők, illetve a pedagógusok hozzáállása miatt. Megmutatták, milyen ereje lehet annak, ha egy iskola használni tudja a médiát: ugyan minden előjel nélkül érkezett április 20-án a levél a bezáratásról, a tavaszi szünet ellenére szinte már azonnal szervezték is a tüntetést, különböző fórumokon szólaltak fel és folyamatosan keresték a kapcsolatot a sajtóval. Még az iskola weboldalának leállásáról is több helyen cikket írtak, a tüntetésekről pedig még videók is készültek. Kétségtelen, a Janikovszky speciális helyzete is hozzájárult ehhez: az iskola jó híre, a névadó ismertsége, az, hogy egy szülő megfogalmazása szerint sok értelmiségi család íratta ide gyermekét, vagy éppen a különleges pedagógiai profil. De ez sem ért volna sokat az aktív és jelentős részben fiatal pedagógusgárda tettre készsége, illetve a rendkívül erős, valódi közösséget teremtő szülői összefogás nélkül. Nem nehéz észrevenni, pontosan ezek azok a civil erények, melyek annyira hiányoznak a magyar társadalomból.

A Janikovszky tehát megmutatta azt az utat, melyet a hasonló helyzetbe került iskolák is járhatnak: a leghatásosabb, amit ilyen szituációban tenni lehet, a nyilvánosság felé fordulás. Lehet, hogy ez sem lesz elég, de így legalább magukat nem hibáztathatják a szülők: hiszen ők mindent megtettek.