A luxemburgi és az Európai Bíróság is megállapította az utóbbi hetekben, hogy egy homoszexuális férfit nem illethet meg kevesebb nyugdíj csak azért, mert nemi orientációja miatt egyes országokban nem lehet "házastársa". Milyen mértékig igaz, hogy a magyar nyugdíjrenszer átalakításának kérdései és a magyar állampolgárok alkotmányos jogai "nemzeti hatáskörben" vannak?

Ajánlat

Koalíciók és fordulatok a nyugdíjvitábanAntal Dániel írása

Nyugdíj: amit nyer, hamar el is veszti a kormányTallián Miklós írása

OK.hu

Az Európai Bíróság kimondta, hogy csak azért nem lehet kevesebb egy német meleg férfinak a nyugdíja, mert élettársi kapcsolatát Németország nem tekinti a házassággal családjogi szempontból egyenrangúnak, hiszen a járulékfizetésnél sem különböztették meg őket. Az után, hogy a hazai Alkotmánybíróság többek között az emberi méltóság alapjogával is ellentétesnek találta a magánszemélyek visszamenőleges hatályú megadóztatását, sokan kíváncsian várják, hogy vajon milyen alapjogokkal összefüggésben fogja értékelni a nyugdíjrendszer tavaly óta tartó átalakításával kapcsolatos beadványokat - az európai precedens sok szempontból bizonyulhat mérföldkőnek.

A Römer kontra Hamburg Szabad Város-ügyben pedig azt állapította meg a luxemburgi bíróság, hogy "csak azért" nem lehet a hozzátartozói nyugdíj folyósításától megfosztani egy meleg párt, mert a német családjog nem ismeri el egyenlőnek az azonos nemű élettársak közösségét és a házaspárokat. Hiszen az európai jog tiltja a nemi orientáción alapuló diszkriminációt. (Hamburg tartományi jogú város az érintett férfi egykori munkáltatója és munkáltatói nyugdíjjárulékának a fizetője.) Az ítélet nem példátlan: néhány hete a Belga Teszt-vásárlók Szövetsége ügyében - a belga alkotmánybíróság kérdésére - az Európai Bíróság kimondta, hogy a nemek közötti megkülönböztetés tilalma miatt a gépjármű-felelősségbiztosításoknál nem alkalmazható tovább az a gyakorlat, hogy az alacsonyabb kockázati profilú nők kedvezményeket kaphatnak a férfiakkal szemben.

A nyugdíjrendszer igen hosszú jogviszonyokat érint, és éppen ezért olyan sérülékeny és fontos. Römer úr  ügye azért különösen jelentős, mert élettársi kapcsolata 1969-ben kezdődött (amikor még a jog ezt el sem fogadta), 1990-ben lett rokkantnyugdíjas, új jogait 2000-ben szerezte, 2001-ben igényelte a hozzátartozói öregségi nyugdíjat, és 2011-ben rendelték el annak kiszámítását. Römer úr és élettársa ügye ugyanakkor igen szépen megmutatja, hogy mekkorát változott Európa a hatvanas évek óta. Ami kőbe vésett igazságnak tűnt 1970-ben vagy 1990-ben, annak az ellentéte vált jogszabállyá 2000-ben, 2011-ben pedig ítélet is született. Mindez előrevetíti, hogy az elmúlt néhány izgalmas hónap alighanem csak egy fontos fejezet lesz a leendő magyar nyugdíjasok jogai szempontjából.

A jogrendszerekben kevésbé járatos olvasóknak is feltűnhet, hogy az emberi jogi ügyekben általában Strasbourghoz, az Európa Tanács bíróságához szoktunk fordulni. (A Magyar Helsinki Bizottság is itt perel a magán-nyugdíjpénztári tagok védelmében). Igen ám, de ezek a jogok beépültek az Európai Unió jogába is, és mostanra az EU-jogokat megítélő luxemburgi Európai Bíróság is alkalmazza az európai alapjogokat. A Römer kontra Hamburg-ügyben az Európai Bíróság éppenséggel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelv alkalmazásával jutott a precedensítéletre, amelyet az európai alkotmányosságot alkotó más jogokkal összefüggésében alkalmazott.

A januári magyar nyugdíjrendszer-változás egyik lényegi része, hogy azok a járulékfizetők, akik nem adták fel magánpénztári tagságukat, 2011 decemberétől elvileg nem lesznek jogosultak az állami rendszerből nyugdíjjáradékra (szakszóval: nem szereznek szolgálati éveket). A tavasszal bejelentett újabb változtatások pedig már a gyerekek számát is figyelembe vennék. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk ezen változásokról, úgy néz ki, hogy ezek a jogkérdések az európai bíróságokon legalábbis vitathatók.

Gyakran hallottuk az elmúlt hónapokban azt az érvet, hogy a nyugdíjrendszerek kialakítása "nemzeti hatáskörben" van, és abba az EU nem szólhat bele. Ez azonban az Römer kontra Hamburg-ügyben hozott ítélet szerint csak addig igaz, amíg a "nemzeti nyugdíjrendszer" kialakítása más európai szinten elismert jogok érvényesülését nem korlátozza, illetve addig, amíg az tényleg a nyugdíjról szól. Az ítélet szerint az a német nemzeti hatáskörben hozott családjogi intézkedés, ami a házasság intézményét elérhetetlenné teszi a meleg párok számára Németországban, a hozzátartozói jogosultságok szempontjából irreleváns, amikor egy homoszexuális európai polgár emiatt kevesebb nyugdíjat kap. Fontos az is, hogy a nyugdíj fogalmát a Bíróság annak lényegét tekintve értelmezte: ha a járulék fizetésekor a meleg párokat nem különböztetik meg, akkor a nyugdíj kifizetésekor sem lehet ezt megtenni.

Az Európai Bíróság azzal tette "láthatóvá" és elérhetővé Hamburg Szabad Városában az európai alapjogot, hogy "átlépte" a német családjog nyugdíjszempontból irreleváns részeit, a "lényegi" részét tekintve értelmezte a fizetett járulék és a kapott nyugdíj viszonyát, és közben még ráadásul betöltötte azokat a joghézagokat is, amelyeket a német nemzeti jogrendszerben talált. (Németország nem ültetett át egy irányelvet a német jogba, de emiatt Römert nem érhetette joghátrány, mert úgy szolgáltatott igazságot, mintha Németország szó szerint átültette volna az irányelvet a német törvénykönyvekbe.)

Tavaly ősszel az Alkotmánybíróság egy közleményben hívta fel arra a figyelmet, hogy hiába fosztják meg a magyar állampolgárokat attól a joguktól, hogy a budapesti Alkotmánybírósághoz forduljanak - ami az alaptörvény elfogadása előtt minden magyar állampolgár számára ingyenesen nyitva álló lehetőség volt -, ettől még a strasbourgi és a luxemburgi bíróságokon kereshetik az igazukat, mivel az európai jog felette áll a magyar törvényeknek. A Velencei Bizottság továbbá még azt is szóvá tette, hogy baj lehet abból, ha a strasbourgi, luxemburgi és budapesti bíróságok hatásköre összeütközik. Lehet, hogy a magyar állampolgárok számára bonyolult és költséges lesz a jogérvényesítés lehetősége, de amíg az Európai Unió tagjai maradunk, a nyugdíjjal kapcsolatos kérdéseiket alapjogaikkal összefüggésben vihetik az európai bíróságok elé.