Szociális népszavazás - újratöltve. A Fidesz 2008-as kezdeményezését másolja most az ellenzéki LMP, amely tíz kérdéssel készül megtorpedózni a kormány nyugdíjakat és különböző juttatásokat érintő megszorításait. A várható politikai haszon mellett, milyen veszélyei vannak a kezdeményezésnek?

Ajánlat

Amit nyer, hamar el is veszti a kormányTallián Miklós írása a kormány nyugdíjterveiről

OK.hu

A magyar gazdaságpolitikában kicsit több mint tíz éve (egészen pontosan Matolcsy György első minisztersége óta) nagyjából az a nézet uralkodik, hogy a jólét kulcsa nem a termelés, az innováció, a munka, hanem a helyes újraelosztás. A célcsoport időnként kicsit változik, az elv nem: a pénz elegendő, csak jól kell szétosztani. Elvenni a multiktól/bankoktól/gyógyszergyáraktól/korrupt politikusoktól, és odaadni a kisvállalkozóknak/őstermelőknek/tisztes szegénységben élőknek/ kisnyugdíjasoknak/családosoknak.

Ennek az elméletnek számos baja van, elvi síkon is, a gazdaságra gyakorolt káros hatások is számosak, de ezek rövidtávon keveseket érdekelnek, viszont gyakorlati oldalon van egy kikerülhetetlen akadály, ami előbb-utóbb minden kormányt megállít. Mégpedig az, hogy a multicégek valódi kivitt profitja, a bankok jövedelme és a többi közel sem ad ki annyit, mint amennyit el kell osztani, még nagyságrendileg sem. Muszáj sokadszorra  megjegyezni, a pénz nemcsak a szegények vagy szociálisan rászorultak ellátására megy el, sőt, valószínűleg sokkal többe kerül a középosztály állami juttatásainak finanszírozása, és a javarészt csak általuk igénybe vett szolgáltatások fenntartása.

A kormányok erre rendszerint hitelfelvétellel, valamint különösebben át nem gondolt, ad hoc bevétel-növelő és kiadás-visszafogó intézkedésekkel szoktak reagálni. A szocialista kormányok idejében a domináns a hitelfelvétel volt, annak ellenére, hogy - az őszödi beszéd tanulsága szerint - tudták, hogy ez nem tartható. Amikor megpróbálták egészen kicsit visszafordítani a folyamatot, a Fidesz ezt népszavazással akadályozta meg, és az akkor szerzett népszerűségi hullám egészen a kétharmados győzelemig kitartott. Ebből a rendkívül cinikus, számító szempontból tehát logikus, hogy ha az LMP a kormányképességet akarja bizonyítani, akkor szociális népszavazást rendez. Ezzel demonstrálja, hogy tökéletesen alkalmas arra, amire tíz éve minden magyar kormány: figyelmen kívül hagyni az elemi matematikai törvényszerűségeket, és betarthatatlan ígéreteket tenni. Mert kétség ne legyen, a szavazásra bocsátani tervezett "szociális jogok" fedezete nem teremthető elő, sőt, kevésbé kifacsart jogi fogalomrendszerrel megáldott országokban ezek (az adott ország pillanatnyi teherbírásának megfelelően adható) juttatásnak minősülnek, nem pedig szerzett jognak.

Még kevésbé van értelme szerzett szociális jogokról beszélni, ha megnézzük, alapvetően kinek kedveznének az LMP által elfogadtatni kívánt javaslatok. Nem a mélyszegénységben, tartós munkanélküliségben élőknek, azoknak, akik tényleg rászorulnának a munkaerőpiacra való visszavezetésre, a szabad gazdaságban megnyíló álláslehetőségekre. Nem, a javaslatok zöme implicit vagy explicit módon a már most is védett rétegeknek kedvezne inkább, elég csak az előző évi átlagfizetés 80 százalékát kitevő álláskeresési járadékra gondolni.

Az LMP-vel ellentétben a Fidesz-kormányzat rájött, hogy korábbi retorikájával ellentétben a magánnyugdíjak államosítása, a fejős tehénnek tekintett szektorok sanyargatása, sőt, akár teljes ellehetetlenítése árán beszedett pénz sem fedezi a kiadásokat. A megszorítások tehát elkerülhetetlenné váltak, és egy év után nekiálltak az irracionálisan magas kiadásoknak legalább egy részét felszámolni - nem kidolgozott stratégiák és alapos hatástanulmányok mentén, hanem baltával lefaragva. Ami persze kellemetlen, de az érintett rendszerek így is, úgy is menthetetlenül rosszul működtek, akkor legalább drágák ne legyenek.

Ezt akarja tehát most minél nagyobb részben megakadályozni az LMP, a Fidesz saját fegyverével. Nem tudom, a lépésben mennyi a szavazatszerzésben reménykedő politikai opportunizmus, és mennyire játszik szerepet az a még rosszabb eshetőség, hogy tényleg azt hiszik, a javaslataik finanszírozhatóak. Az a gyanúm, sajnos az utóbbit még a 2008-as fideszes kezdeményezésnél is komolyabban gondolják.

Mivel nagyon kitartóak, kizárt, hogy egy-két kérdésben ne tudnának végül eljutni a népszavazás kiíratásához. És ugyan a siker a Fidesz ellenfeleit egy ideig kárörömmel tölthetné el, azt látni kell, hogy ennél kevés rosszabb történhetne Magyarországgal. Minden egyes lépés, ami azt a hamis hitet erősíti, hogy lehetséges az előre felélt pénz visszafizetése nélkül megoldást találni, káros, és hátráltatja a valódi fellendülést.

Az ilyen kezdeményezések ugyanis két, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő idea rögzülését segítik csak elő. A politikai elitben kialakul, hogy a választási győzelem kulcsa az egyértelműen képviseleti rendszer gyengítése és a szociális demagógia, a választópolgárokban pedig rögzül ennek felvevőpiaca. Veszélyes kombináció, főleg úgy, hogy még az euró-zónában sem vagyunk benne, így nem tudjuk a görögökhöz hasonlóan a pechjükre kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát folytató németekből és szlovákokból kizsarolni, hogy mentsenek ki minket a végső összeomlásból.