ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

KOMMENT.HU

hirdetés
Orbán Viktorgazdasági válságGDPállamadósságújraelosztás

Orbán igazi háborúja

// 2011 // jún // 22

Az államadósság súlyos terhei fojtogatják a magyar gazdaságot. A miniszterelnök most végső harcot hirdetett. Az első ütközetben a magán-nyugdíjpénztári vagyon egy részének beáldozásával valóban komoly csapást mérhetünk az ellenségre. De vajon megnyerhető-e az államadósság elleni háború?

 

Forrás: AFP

Ajánlat

Háborút csak az nyerhet, aki tökéletesen tisztában van az ellenség viselkedésének mozgatórugóival. A magyar kormány mintha nem derítette volna fel pontosan, hogy miért is került az ország adósságcsapdába. Olyan stratégiát erőltet, amely ahelyett, hogy likvidálná az eladósodás alapjait, folyamatosan újratermeli azokat.  Az adósságspirál ugyanis nem csupán a túlköltekezésnek a következménye, annak fő oka magában a gazdaság struktúrájában rejlik. Ennek az adóbevételek szempontjából igen előnytelen struktúrának a lényege az, hogy a nemzeti összterméket előállító vállalkozások az adóterhelés tekintetében nagy mértékben polarizáltak, amelynek következményeként nem tud beszedni az állam annyi adót, mint amennyi a normális államműködéshez kell, az adósság törlesztéséről nem is beszélve.

Az első pólust a nemzetközi vállalatok alkotják, amelyekre a magas termelékenység a jellemző. Az általuk előállított bruttó hazai termékben, a GDP-ben alacsony az adók és magas a profit, valamint az amortizáció aránya. Erről bárki meggyőződhet, ha a nyilvános beszámolók alapján elemzi a kiválasztott vállalat adatait. Az Audi Hungária Kft. esetében pl. közel 50 millió forint volt 2008-ban az egy foglalkoztatottra eső GDP (vagyis, ha az árbevétel és az anyagjellegű ráfordítások különbözetéből számított GDP-t elosztjuk az alkalmazottak számával), miközben  a másik pólust alkotó hazai kkv-szektorra a 3-10 millió forint közötti érték a jellemző. Az Audi által létrehozott GDP-ben az adók (áfa, bérek terhei, társasági és különadó, osztalékadó) aránya alig haladta meg a 10 százalékot, miközben az adózott profit 45, az amortizáció pedig majdnem 30 százalék volt. A tipikus hazai tulajdonú vállalkozás által létrehozott GDP megoszlása ettől gyökeresen különbözik: magas az adók (40-50 százalék) és alacsony a profit, valamint az amortizáció aránya. A nemzetközi vállalatok kiemelkedő profitabilitása persze nem minden esetben csak a magas termelékenységnek köszönhető, belejátszik az is, hogy a profitot a transzferárak segítségével ott "csapatják ki", ahol a legkedvezőbbek az adózási feltételek.

Az Audi 2008-ban 520 millió euró adózás utáni eredményt mutatott ki, ami után csak 8 millió euró különadót fizetett, saját kimutatásai szerint 37 millió euró társasági adó alól  mentesült. Az Audinak lényegében Magyarországon csak a bérek terheit és az iparűzési adót kell teljesíteni, társasági adóból kedvezményt kap, ugyanakkor, mint aki teljes kibocsátását exportálja, az áfát - akárcsak az osztalékadót -  nem itt fizeti. Ráadásul, magyarországi beszállítói után még nettó áfa-visszaigénylő pozícióba is kerülhet.

A nemzetközi vállalatok magyarországi pólusára az Audi-modell a jellemző: high-tech üzemeikben döntően importált alkatrészek bérmunka jellegű összeszerelése folyik. Makroszinten az export miatti áfa-kiesést elvileg az import után befizetett áfa kompenzálja. De csak abban az esetben, ha az import teljes egészében a végső felhasználást szolgálná. Minél nagyobb az anyag és félkész-termék aránya az importon belül, annál nagyobb a költségvetés vesztesége. Becslések szerint a világgazdaságba való "félperifériás" beágyazódásunk miatt 2007-ben legalább 1500 milliárd forint áfa hiányzott a magyar büdzséből. (Becslés: Pitti Zoltán: A közteher-viselési rendszer működési hatéknysága a kiemelt adó- és járulékkötelezettségek szerint, Pénzügyi Szemle 2008. 4. sz.)

A globális kapitalizmus működésének másik szabálya, az osztalékadó megfizetésének módja is nagyon előnytelenül érinti költségvetésünket. Ezt az adónemet a tulajdonosok, jellemzően a nemzetközi vállalatok anyaországaiban teljesítik. Nem kis tételekről van szó: évente ezermilliárd forintos nagyságrendben áramlik ki a profit az országból. A tavalyig érvényes 25 százalékos kulcs mellett évente a GDP egy százalékát kitevő osztalékadótól esett el a magyar büdzsé. Ezt a költségvetési bevétel-kiesést azzal lehetne kompenzálni, ha a külföldön befektető magyar cégek teljesítménye közelítene működőtőke-importunk nagyságához és nyereségességéhez. Ez nyilvánvalóan utópia.

A globális kapitalizmus számunkra aszimmetrikus működése miatt keletkező deficitet a magyar gazdaság harmadik pólusán tömörülő vállalkozások tovább növelik. Ide azok a vállalatok tartoznak, amelyek a politikai elitbe ágyazódva, a fejlődés motorjául szolgáló versenyszituáció alól felmentve, állami emlőkön (állami megbízások, közbeszerzések, vissza nem térítendő támogatások, stb.) híznak. Ezek a vállalatok inkább viszik a pénzt mintsem hozzák: kevesebb adót fizetnek be, mint amennyi közpénzt bevételeik között elkönyvelhetnek.

A háborúban bevetett csapatok egy része tehát eleve alkalmatlan az államadósság elleni harcra, hiszen folyamatos utánpótlást biztosítanak az ellenséges erők számára. A munka dandárja így az elitalakulatok helyett a hazai kkv-szektor közkatonáira marad. Ezek a vállalkozások azonban gúzsba kötve kénytelenek harcolni: lényegében az általuk előállított, de alacsony termelékenységük miatt eleve kicsi GDP-ből kell fedezni az állam működését és az adósság törlesztését. Emiatt túl magas az adók és túl alacsony a profit aránya a GDP-jükben. Ez önmagában lenullázza növekedési potenciáljukat: csak adócsalással versenyképesek. Így még kisebb lesz a költségvetés bevétele a lehetségesnél. A hiány pótlására az energiaárakba pakolt pótadók hivatottak, ezzel azonban tovább apadnak a növekedés forrásai. Még kevesebb jövedelem marad fogyasztásra és felhalmozásra.

A győzelem érdekében újra kell rendezni a sorokat. Be kell látni, hogy a csodafegyverként bevetett egykulcsos adó visszafelé sül el, ahelyett, hogy apasztaná, növeli az adósságot: tovább csökkenti a nemzetközi vállalatok által  létrehozott GDP adótartalmát, ugyanakkor a kkv-szektor terhelésén  semmit sem enyhít, mivel itt nincsenek akkora bérek, ahol az szja-csökkentés kifejthetné jótékony hatását. A külföldi beruházok idecsalogatásában is gyökeres fordulatra van szükség: nem az autóipari modellt kell erőltetni, hanem azt, hogy magyar innovációra, Magyarországon komparatív előnyökkel előállítható termékek létrehozására települjenek ide a fejlett műszaki kultúrájú multinacionális vállalatok.

Kíméletlenül el kell zárni továbbá a "mi kutyánk kölykeit" tápláló csapokat. Nem elegendő a szociális újraelosztás nagy fájdalmakkal járó szükségszerű visszavágása, a versenyszektorban végbemenő redisztribúciót is radikálisan csökkenteni kell. Igazi szabadságharcosként, azzal érvelve, hogy a nettó befizető országok csak a mi költségvetésünkből hiányzó áfa és osztalékadó egy részét adják vissza, el kell érni Brüsszelben, hogy az uniós forrásokat egy az egyben az adósság törlesztésére fordíthassuk, és ne klientúra-építésre pocsékolódjanak el.

Ezzel döntő csapást mérhetnénk az államadósságra. Egyfelől egyik utánpótlási csatornája végleg elzáródna. Másfelől pedig lehetőség nyílna arra, hogy a  kkv-szektort meg lehessen szabadítani végre a béklyóitól: valóban méltányos adókkal, alacsony kamatokkal és inflációval, megfizethető közüzemi árakkal. Ellenkező esetben mérhetetlenül nagy, de értelmetlen véráldozatot követelő, soha véget nem érő háborúskodásra kell berendezkednünk.

A legújabb hozzászólások

nincsbeceneven // 2013 // jún // 21

Ott lett ilyen az IQ-ja!

Nehéz együttélés a jogállam rendjével
Wee // 2014 // sze // 29

Sziasztok!
Pénzt akarsz keresni rész/másodállásban? (akár diákok is csinálhatják)
A feladatok egyike lenne, a (kis-és...

TheyCallMeTrinity // 2011 // sze // 15

Nem feltétlen értek egyet a cikk írójával, hogy "lúzerképző". Ez olyan, mintha arra utalna, hogy Ács Ferit kellene ideálként...

Magyar lúzerképző: kihez szólnak a kötelező olvasmányok?
Gaál Csaba // 2014 // máj // 29

Akkor sorjában.
1. 2011-ben komoly fiskális lazítás volt a magánnyugdíj-pénztárak kvázi államosításának...

LE A SZOTYIALIZMUSSAL ! ! ! // 2014 // nov // 20

gyikember 2014-11-21 00:20:12
.
A mondandód végét helyesbítem:
itt nem lesz munkahely, mert összeomlik a gazdaság!

[origo] legfrissebb

Hirdetés


RSSHírlevélÍrjon nekünk!ArchívumMédiaajánlatImpresszum
Adatkezelési SzabályzatORIGOOK.huiWiW[freemail]Videa Az ORIGO kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva