A szovjet emlékmű közelében emelnek szobrot a száz évvel ezelőtt született Ronald Reagannek a budapesti Szabadság téren. Milyen változást hozott a kommunizmus elleni harcban a két ciklust megélt amerikai elnök, és mit tanulhatunk ma tőle Magyarországon?

Ajánlat

Reagan: Budapest!A postr vonatkozó blogja

OK.hu

"Reagan elnök kereszteshadjárata nem üres beszéd. Akcióterv, melynek célja a kommunizmus visszaszorítása. Egy mindenre kiterjedő küzdelem terve a világszocializmus ellen." (Pravda, 1983. július 28.)

"Miről ismered meg a kommunistát? Hogy olvasta Marxot és Lenint. És az antikommunistát? Hogy megértette Marxot és Lenint." (Ronald Reagan)

Károlyi Mihály, Tisza István, Wass Albert, Teleki Pál, Horthy Miklós - csupa olyan történelmi személyiség, akiknek vagy állítottak szobrot, vagy csak szerettek volna. Így vagy úgy, az őket övező viták haláluk után évtizedekkel sem akarnak elcsitulni, és nem valószínű, hogy a közeljövőben széleskörű egyetértés alakul ki életműveikről. Szerdán a Szabadság téren, a szovjet emlékmű közelében állítják fel a száz éve született Ronald Reagan szobrát. Reagan elnök nem járt Magyarországon (bár szeretett volna), ám soha nem feledkezett meg a kelet-európai államokról. Egy olyan ember szobra állhat ezentúl a zsarnokság mementója mellett Budapest szívében, aki tisztelettel adózott '56 előtt, és aki hozzásegítette Magyarországot, hogy '56 követelései beteljesüljenek. Ennek pedig közösen örülhetünk.

Tampicónak, az Egyesült Államok középnyugati kisvárosának 1911-ben sem lehetett több lakója pár száz főnél. Ebben az évben született a fő utca egyik emeletes épületében Ronald Wilson Reagan, Nelle és Jack Reagan második gyermekeként. Dutch, ahogy apja becézte, Illinois államban nőtt fel, ott végezte iskoláit, később a Eureka College-ban szerzett közgazdasági diplomát. Ösztöndíja mellett tandíja egy részét és megélhetését munkából fedezte. Egész életében büszkén emlékezett vissza nyári vízimentői állására, és arra, hogy több tucat ember életét megmentette. Kritikusait ezek az életrajzi adatok persze nem zavarták abban, hogy később vidéki bugrisnak állítsák be.

Reagannek azt sem tudták megbocsátani a keleti parti sznobok, hogy sportközvetítői munkája után színésznek állt. A szovjet sajtó ugyanúgy előszeretettel kérődzött ezen a tényen, mint amerikai ellenlábasai. Az értelmiségiek nehezen élték meg, hogy az a ripacs tökfej, akinek Reagant tartották, ilyen sikereket ér el a tömegek körében, amire nekik, önjelölt prófétáknak esélyük sem volt. Reagan színészként valóban nem tartozott Hollywood élvonalába, politikusként viszont verhetetlen volt.

1981-től két cikluson keresztül vezette az Egyesült Államokat. 1984-es újraválasztásával óriási győzelmet aratott, csupán két államban maradt alul kihívójával szemben. Népszerűségét leginkább annak köszönhette, hogy egy megtört gerincű országnak visszaadta önbizalmát. A kimerítő vietnámi háború, a Watergate-botrány és a Brezsnyev-doktrína sikerei egyre mélyebb apátiába taszították Amerikát. Reagan kampánya az iráni túszdráma során leszerepelt Jimmy Carter gyengekezű vezetését kritizálta, és új kezdetet ígért a béke és az erő által. "Recesszió az, amikor a szomszédod elveszíti a munkahelyét. Gazdasági válság, amikor te veszíted el. A kilábalás meg az, amikor Jimmy Carter" - üzente Reagan, Carter pedig képtelen volt felvenni a kesztyűt.

Reagan eltökélt volt a nukleáris leszerelést illetően, ám Neville Chamberlainnel ellentétben tudta, hogy egy totalitárius hatalommal csupán az erő pozíciójából lehet tárgyalni. A détente-ot, az enyhülés korszakát, mely a Szovjetuniónak kedvezett, felváltotta a nyomásgyakorlás időszaka. A londoni parlamentben elmondott beszédében a kommunista lózungot kiforgatva Reagan közölte, a nyugat helyett a marxizmus-leninizmus fogja a történelem szemétdombján végezni. Az elnöknek ehhez azonban először időre, és a megfelelő tárgyalópartnerre volt szüksége. Brezsnyev halála után Andropov és Csernyenko, ez a két kövület hamar kidőlt a sorból. Amikor riporterek nekiszegezték, miért nem tárgyal a szovjet vezetőkkel, Reagan azt válaszolta: hogyan tudnék, ha egyszer folyton kihalnak mellőlem?

Az elnök, aki szenvedélyesen gyűjtötte a különböző történeteket, vicceket, adomákat és idézeteket, egyszer feljegyezte a következő kínai közmondást: A bölcsesség azzal kezdődik, hogy nevén nevezzük a dolgokat. A Szovjetuniót 1983-ban egy beszédében a gonosz birodalmaként jellemezte, holott korábban egyetlen elnök sem mert ilyen hangot megütni a hidegháborús ellenféllel. Ez azonban Reagan részéről nem vádaskodás, vagy retorikai fordulat volt, és nem is a démonizálás célját szolgálta. Mismásolás helyett egyszerűen kimondta, milyen állam az, amely elnyomja polgárai szabadságvágyát. Később azonban hangnemet váltott: Gorbacsovnak már szovjet vicceket mesélt. A főtitkárt ez annyira bosszantotta, hogy egyszer megkérte Reagant, hagyjon fel ezzel.

Gorbacsovval kapcsolatban ne legyenek illúzióink: az első titkárt nem érdekelte a demokrácia vagy a többpártrendszer. A Szovjetunió élére azért került, mert nem tartozott a többi ősmaradvány közé (1917 után született!), és papír nélkül is tudott beszélni. A szocialisták hívószava ekkor már nem a forradalom, hanem a reform volt, Gorbacsov ennek szellemében, a Szovjetunió bukásától való félelmében indította útjára a peresztrojkát és a glasznosztyot. Hogy kísérlete kudarcba fulladt, Reagannek is köszönhető. Franklin Delano Roosevelttel ellentétben, akire liberális demokrataként négyszer is szavazott, nem voltak illúziói a szovjetekkel és szándékaikkal kapcsolatban.

A huszadik század legjobb szónoklatait tartalmazó kötetből nem maradhat ki Reagan 1987 júniusában, a Brandenburgi kapunál elhangzott beszéde. A sodró erejű beszéd mesterien elegyíti a humort, az eszmei mondanivalót és a jól elhelyezett drámai pillanatokat, amelyekről később ismertté vált. Reagan, hiába győzködték tanácsadói, nem volt hajlandó kihúzni a Gorbacsovnak szánt felszólítást. Amikor pedig azt mondta, "es gibt nur ein Berlin" (csupán egyetlen Berlin létezik), ezen azt is értette, hogy csak egyetlen, osztatlan Európa létezik. Jóslata a fal leomlásáról két év múlva, idősebb Bush elnök idején vált önbeteljesítővé. Gorbacsov nem nyitotta meg a kaput, de legalább nem avatkozott közbe, amikor mások ezt megtették helyette.

A harcot persze nem egyedül vívta meg. Segítségére volt Margaret Thatcher és II. János Pál pápa is, akik szintén eltökéltek voltak a Szovjetunió megbuktatásában. Barack Obama Reaganre emlékezve azt mondta, a hit embere volt. A hit mellett azonban a humor embere is volt. A nehézkes, száraz, papírízű szocialista újbeszél elsajátítása hosszas erőfeszítést igényelt. Ezzel szemben Reagan bonyolult problémákat is képes volt gyakorlottan megvilágítani néhány csattanós mondás segítségével. Az aggodalmaskodást a szovjet vezetőkre hagyta: hadd főjön a fejük, miközben ő kaliforniai ranch-én lovagolt, vagy golfozott.

Hogy szavai nem maradtak visszhangtalanul, arra többek között Natan Saranszkij, Andrej Szaharov egykori munkatársa a példa. Saranszkij már hat éve raboskodott Szibériában (13 évre ítélték!), amikor meghallotta, hogy az elnök a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót. Bizakodó volt, úgy vélte, Jimmy Carter szavai után végre nem csak üres ígéreteket kaphat. Végül Reagan nyomására Gorbacsov három év múlva szabadon engedte. "Véget ért Lenin nagy októberi bolsevik forradalma, és egy új forradalom, a szabadság forradalma, Reagan forradalma kezdődött el" - nyilatkozta később Saranszkij.

Nekünk, magyaroknak Reaganről elsősorban mint a totalitarizmus elszánt ellenfeléről kell megemlékeznünk. Így tesznek majd hétvégén Prágában, és így tettek a múlt héten Krakkóban is. Akik számára pedig csak egy cowboy marad, azokat érdemes emlékeztetnünk: a párbajt egyetlen puskalövés nélkül nyerte meg.