Állami eszközökkel kényszerítik a vállalkozásokat, hogy kompenzálják az egykulcsos jövedelemadó bevezetése miatti bércsökkenést. Hogyan reagálnak erre a hazai cégek és milyen hosszú távú hatásai lesznek az intézkedésnek?

Ajánlat

Orbán igazi háborújaPapp József írása az államadósság elleni harcról

Most vannak a régi szép idők!Mong Attila írása az elmúlt évben elpárolgott gazdasági derűlátásról

OK.hu

A hetvenes években, egyetemistaként dőltünk a röhögéstől, amikor ipargazdaságtan órán először hallottunk a vattamunkásokról. Azokat a munkavállalókat nevezték így, akiket azért vettek fel, hogy alacsony bérükkel rontsák a bérek átlagos színvonalát. Teljesítményt nem vártak el tőlük. Akkoriban központilag szabályozták a béreket: előírták, hogy mennyivel növekedhetett a szocialista vállalatokban az átlagos bérszínvonal. Mivel a túllépést szankcionálták, ezért a furfangos vállalatvezetők - akiknek a prémiuma attól is függött, hogy mennyiben tudták betartani a központi előírásokat -tömegével vették fel a vattamunkásokat, hogy elleplezzék a valóságos bérnövekedés mértékét.

Valami hasonló trükközésre kényszerülnek majd azok a vállalkozások is, amelyek alkalmazottainak nettó bére az egykulcsos adó bevezetésével csökkent. Amennyiben szeretnének állami támogatáshoz hozzájutni vagy közbeszerzéseken részt venni, kompenzálniuk kell a bércsökkenést a kormány által elvárt mértékben. 
 
De mit tegyen az a vállalkozás, amely nem tudja az elvárt béremelés fedezetét kitermelni? A bérek átlagértékét egy vállalkozás úgy is tudja növelni, ha csökkenti a legalacsonyabb és növeli a legmagasabb keresetűek arányát. Papíron felvesz például néhány sokgyermekes újsütetű vattamunkást magas bejelentett fizetéssel, akiktől nem vár el teljesítményt. Ezek az alkalmazottak élvezhetik a gyerekek után járó adókedvezményt valamint az utánuk befizetett tb-t, de a nettó bért nem kapják meg, a vállalkozó ebből fizetheti a papíron elbocsátott, de feketén tovább foglalkoztatott, alacsony keresetű dolgozóit. Az átlagbér emelkedik, a foglalkoztatás összes költsége azonban változatlan marad. Csak éppen a feketegazdaság fog bővülni.

Ilyen és hasonló trükkök garmadájának bevetésére kényszerülnek a hazai kkv-szektor alacsony termelékenységű vállalkozásai, ahol történelmileg az alkalmazottak keresetének csak egy részét adózzák le, másik részét feketén, zsebbe fizetik. Ezzel a kétcsatornás bérezéssel teszik elviselhetővé a foglalkoztatás költségeit. Ha a fiktív számla ellenében kivett, zsebbe adott keresetet leadóznák a bérekre vonatkozó szabályok szerint, akkor nem maradna másra - profitra, amortizációra - jövedelmük. Persze nem minden vállalkozás kényszercsaló a hazai tulajdonban lévő vállalkozások között sem. Sokan vannak olyanok is, akik képesek lennének megfizetni az összes adót, mégsem hajlandóak rá.

Természetesen vannak olyan vállalkozások is, amelyek tisztességesen megfizetik az adókat, de nem ez a jellemző: ma Magyarországon a kkv-szektorban sok százezer ember csak a kétcsatornás bérezés mellett, adócsalással képes megélni. És ezt - az adósságspirálhoz messzemenően hozzájáruló - jelenséget nem lehet csak bér- és adó-kommandókkal megszüntetni. Ahhoz gyökeresen más adórendszert kellene bevezetni és egy sokkal kisebb terjedelmű költségvetést szabadna csak működtetni. Az egykulcsos adó bevezetésével és az elvárt béremelések feltételül szabásával a kormány nem hogy megszüntette a kétcsatornás bérezés létjogosultságát, egyenesen rákényszeríti a vállalkozásokat a rendszer kiterjesztésére. Mivel az egykulcsos adó miatt a kkv-szektorban jellemző bérek esetében csökken a nettó bér, ugyanazt a kereseti szintet csupán azzal lehet biztosítani, hogy egyben emelik a zsebbe adott bérek arányát, hiszen ezt csak a fiktív számlázás jutaléka terheli. Igen széles vállalati kör kényszerül ilyen megoldásokra, leginkább ott, ahol az alacsony termelékenység miatt bérnövelésre egyszerűen nem képződik többletjövedelem.

Az egykulcsos adó jótékony hatásait a jövedelmüket több csatornán szerző képviselőkön és kiemelkedően honorált állami hivatalnokokon kívül csupán a magas kereseteket legálisan fizetni képes szektorok alkalmazottjai élvezhetik. Ezek a magyar gazdaságnak éppen azok a szegmensei, amelyekre válságadókat vettettek ki (pénzügyi vállalkozások, nemzetközi cégek). De a többletkereset  jelentős részét - éppen a kedvezményezett munkavállalók sajátos összetétele és lehetőségei miatt - nem belföldön, illetve nem belföldön gyártott termékekre költik el. A hazai kkv-szektor termékei és szolgáltatásai iránti kereslet így érezhetően nem fog bővülni, pedig ez lenne az egyik előfeltétele annak, hogy a kétcsatornás bérezést vissza lehessen szorítani. A másik előfeltétel egy gyökeresen más filozófiájú adóreform, amelynek a lényege a bérek terheinek (szja és tb egyaránt) radikális csökkentése. Csak ezzel lehet elérni azt, hogy a kkv-szektorban megtermelt GDP megoszlása a vállalkozás (tulajdonos) és a munkavállaló javára és az állam rovására megváltozzon. Csalás nélkül képződjön annyi profit és amortizáció, amellyel a szektor növekedési potenciálja végre ugrásszerűen megnövekedhetne. A szektor munkavállalóinak pedig azért szükséges a nettó keresetét megnövelni, mert éppen az ő fogyasztási és megtakarítási többletük serkentheti leginkább ennek a szegmensnek a növekedését. 

A bérek terheinek radikális csökkentése tetemes bevételkiesést eredményezne, ezért tovább kell mérsékelni az állami kiadásokat, most már nem a szociális transzferekre, hanem az államgazdasági tevékenységére fókuszálva. Magyarország az élen áll az unióban a közbeszerzések és a vissza nem térítendő támogatások GDP-hez viszonyított arányát tekintve. Itt bőven lehetne takarékoskodni.

Ráadásul  a bérek terheinek csökkentésével maga az állam és az állami alkalmazottak járnának a legjobban. A kormányzati szektorban dolgozók foglalkoztatási költségei jelentősen csökkennének, miközben az alkalmazottak nettó keresete is érezhetően emelkedne. Az egészségügy és az oktatás kínzó problémáin nem lehet segíteni addig, amíg ez a tehercsökkenés végbe nem megy. De ugyanez a probléma a hatalmas költségvetési pénzeket felemésztő vállalatok esetében is. A BKV egyik vezérigazgató-helyettesétől  hallottam azt, hogy háromszor annyiba kerülne a buszok takarítása, ha saját dolgozóikkal végeztetnék el, ezért kénytelenek kiszervezni. A gyilkos versenynek kitett ágazatok, mint például a takarítás vagy az őrző-védő szolgáltatások egész egyszerűen a kétcsatornás bérezés alkalmazása nélkül nem lehetnének nyereségesek.

A kormányzati szektor és az állami vállalatok hatékonysága egy fikarcnyival sem különbözik a hazai kkv-szektorétól. De míg egy vállalkozás rákényszerül versenyképessége érdekében a kétcsatornás bérezés fegyverének bevetésére, az állam nem csalhatja el alkalmazottainak adóját. A nem a hazai vállalkozások teljesítőképességéhez méretezett adók és járulékok miatt az állam működése is sokkal drágább a kelleténél.

A méltányos adók bevezetésével megteremtődne a lehetősége az adócsalás szigorú és elrettentő szankcionálásának. Ezzel jelentősen kibővülne az adófizetők köre. A hazai kkv-szektor növekedésének beindulásával az adóbevételek is érezhetően növekednének. De a bevételkiesés ellensúlyozásához - kiváltképp az államadósság törlesztéséhez - elkerülhetetlen egy svéd típusú vagyonadó bevezetése. Ott ez az intézmény 1993 és 2007 között működött, nagyjából a GDP két százalékát tudta beszedni így az állam. Segítségével 15 év alatt 75 százalékról 35 százalékra tudták csökkenteni az államadósságot. Annak a háztartásnak kellett másfél százalékos vagyonadót teljesíteni, amelynek egy tagjára 200 ezer euró vagyoni érték (nem csupán ingatlan) jutott, az adót pedig a többlet után kellett fizetni. Érdemes lenne tanulmányozni ezt a fajta svéd modellt is és végre olyan intézkedéseket meghozni, amelyek felszabadítják a hazai kkv-szektort a csalás kényszere alól. E nélkül Magyarország nem menekülhet ki az adósságcsapdából.