Az oktatási kormányzat egyértelmű üzenetet fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy a silány gazdasági és közepes oktatási mutatók következtében milyen irányba változzon a magyar közoktatás: szelekcióra épülő köznevelést akar minden fronton, ami 2016-ra 40 százalékkal kevesebb gimnazistát és 30 százalékkal több szakiskolást eredményezne. Jó-e, ha az adminisztráció ítél meg egy tizennégy éves gyereket?

Ajánlat

A nehezített érettségi is felbukkan a közoktatási törvény tervezetébenAz [origo] vonatkozó cikke

Mikor veszítse el a gyerek az internetszüzességét?Varga Betti írása

Tömeges béremelés, verseny nélkül?Varga Betti a pedagógusok jövőjének vitájáról

OK.hu

Pénteken nyilvánosságra hozták az új köznevelési törvény koncepcióját. A Fidesz-KDNP-kormány közel egy éve együttműködést kötött a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, a megállapodásuk egyik fontos sarokköve pedig a szakmunkásképzés megújítása. A szakiskolák a terv szerint az iparkamara gyakorlatközpontú tananyagával dolgoznának. A hároméves, duális rendszerű szakképzésben - a kötelező nyári szakmai gyakorlattal együtt - így közel kétezerre nőne a gyakorlati tanórák száma a közismeretiek rovására. Ráadásul az idei tanévtől 28 fizikai szakma esetében alternatív lehetőségként már indítható volt a hároméves szakképzés.

Abban a kérdésben, hogy közel kell-e vinni a szakképzést a gazdasághoz, valószínűleg mindenki egyetért. Nyilvánvalóan az iparkamara elképzelése sok gyerek számára előnyös is: akik tanulási nehézségekkel küzdenek, vagy egészen egyszerűen mihamarabb munkába kell állniuk, azoknak a változás jó hírt jelent.

Az oktatási államtitkárság köznevelési koncepciója viszont tudatosan a szakmunkásképzők felé tolja a gyengébben teljesítő diákokat. A tervek szerint nyolcadikban kompetenciamérés alapján rostálnák a gyerekeket, az eredményeket szintekbe sorolnák, a sávokhoz pedig hozzárendelnék az iskolatípusokat: ez döntené el, kiből lesz gimnazista, kiből szakközepes, és kiből szakiskolás. 2016-ra az új rendszer - a Nemzetgazdasági Minisztérium várakozása szerint - 40 százalékkal kevesebb gyereket engedne gimnáziumba, viszont 30 százalékkal növelné a szakiskolások számát. Ezzel párhuzamosan csökkentenék az érettségit adó képzéseket, vagyis gyerekek tömegeit kényszeríthetik bele a hároméves szakképzésbe. Ez azt jelenti, hogy pusztán adminisztratív eszközökkel a jövőben az állam megszabhatja, ki jusson el az érettségiig. Vagyis még a látszata sem lesz meg annak, hogy a gyerek és családja dönthet saját jövőjéről. Ez a probléma elvi oldala.

Adódik azonban egy gyakorlati kérdés is. Az iparkamara ugyanis azt szeretné - és a köznevelési koncepció alapján az oktatási államtitkárság sem lázad ellene -, ha az aktuális vállalati igényeket szolgálná ki a szakképzés. Mintha az iparkamara és az oktatási államtitkárság is elfelejtené, hogy az oktatási rendszer lassan reagál, így nagyon is elképzelhető, hogy mire az aktuális igényre szabott gyakorlati tudással felvértezett szakmunkások kifutnak, addigra az eredeti igény is megváltozhat.

Ideális esetben adott lesz egy tizenhét éves szakmunkás, akire a munkaadóknak szükségük van. A piac elvárásai azonban előbb-utóbb változni fognak. Ezért a szakiskolák csak akkor lehetnek hosszú távon is versenyképesek, ha erősek a kikerülő szakmunkások alapkompetenciái - máskülönben nehezen vonhatóak be újabb képzésekbe, de a mindennapi feladatok elvégzésében sem lesznek igazán hatékonyak és eredményesek. A most elfogadott köznevelési koncepció szerint nem tartható fenn tovább, hogy az oktatási rendszerből kikerülő fiatalok "több mint 20 százaléka anélkül távozik, hogy az írást-olvasást funkcionálisan használni tudná". Ha a négyéves szakiskolákkal, a közismereti tárgyak nagyobb arányú oktatásával is csak ilyen mutatókat sikerült elérni, akkor jó eséllyel a hároméves, a közismereti alapozást teljesen háttérbe szorító szakképzés miatt ez tovább fog romlani.

Ám ha valóban így fog megújulni a szakképzés, akkor ehhez először meg kell izmosítani az általános iskolákat, hogy írni, olvasni, számolni biztosan tudó gyerekeket küldjön a középfokú intézményekbe. Ha az általános iskolák erősíteni tudnák az alapkompetenciákat, működhetne a hároméves szakiskola, jelenleg azonban a középiskoláknak kell pótolniuk az alapfokú oktatás hiányosságait is. Hogy mi fog történni az általános iskolákkal, igen homályos, viszont már most szeptembertől van olyan szakiskola, mely átállt az új, hároméves képzésre. Tehát vagy a NEFMI késett el a közoktatás átalakításával, vagy az NGM siette el a szakképzési reformot.

Ez a szakképzési rendszer az éppen aktuális gyakorlati tudásra összpontosít - de az a szakmunkás, akit az iskola nem tanított meg rendesen az alapkompetenciákra, és akinek a szakképzése sem ad erős elméleti tudást, akit hozzászoktattak ahhoz a kényelmes állapothoz, hogy nincs szüksége a kreativitására, képes lesz-e fejlődni, és átképezhető lesz-e öt, tíz, tizenöt év múlva, ha a munkaadók igényei megváltoznak?

A tervezett kiszélesítés miatt pedig olyan gyerekek is bele fognak kerülni a szakképzésbe, akik jó alapanyagai lehetnének egy kreativitáson, folyamatos tanuláson alapuló szakemberképzésnek. Ha 30 százalékkal több gyereket kényszerítenek bele egy olyan rendszerbe, mely nem foglalkozik a készségek fejlesztésével, akkor egy idő után fel fog merülni az a probléma, hogy az ország mit kezdjen az elavult tudású, átképezhetetlen munkanélküliekkel. Nyilván érthető, hogy minden munkaadónak az az érdeke, hogy tálcán kapja a kész munkavállalót. Kérdés azonban, hogy a munkavállaló és rajta keresztül az állam azzal jár-e jobban, ha a szakmunkás egyszeri felhasználásra készül, vagy azzal, ha "újrahasznosítható": ha megkapja azt az alaptudást, mely lehetőséget nyújt neki arra, hogy később is versenyképes maradjon.

Nem arról van tehát szó, hogy a szakképzési rendszer ne szorulna rá a megújulásra - de az sem lehet hosszú távon járható út, ha a szakképzés egyszerűen "aláfekszik" a vállalkozások sokszor irreális elvárásainak. Nagyon fontosak a vállalatok, illetve szempontjaik, de be kell látni, a vállalkozók, munkaadók pillanatnyi igénye nem feltétlenül ugyanaz, mint az államé, a gyerekeké és azok családjáé. Egy ilyen többszereplős játékban nem szabad csak az egyik fél igényeinek alárendelni mindent.

Lehet, hogy ebben a pillanatban úgy tűnik, jobb a gazdaságnak a hároméves, megizmosított gyakorlati képzés - de az emiatt elvesztett általános jellegű tudás, illetve a kreatív tapasztalatok hiánya igenis hátrányt jelenthet későbbi élete során egy 21. századi szakmunkásnak. Ha az állam 14 éves gyerekek felett mond ítéletet, és jelentős részüket belekényszeríti egy elsősorban a vállalkozások mindenkori elvárásainak megfelelni akaró szakképzésbe, akkor később ne csodálkozzon, ha szembesülnie kell a saját maga által generált problémával: azzal, hogy egyszeri használatra gyártott futószalagon szakmunkásokat.