A világ számos pontján emléknapot tartanak az Apple óriáscég múlt héten elhunyt vezetőjének tiszteletére. Legyen-e hivatalos emléknap a tiszteletére itthon is, és milyen kérdéseket tegyenek fel maguknak a magyarok, ha nem lesz?

Ajánlat

"Vigyázó szemetek Berlinre vessétek!"Antal Dániel cikke az EU átalakításáról

Rohanunk az iPad-forradalomba?Panyi Szabolcs írása a politikusok Ipad használatáról

OK.hu

Hosszantartó, súlyos betegségben tragikusan korán hunyt el a múlt héten a világ legismertebb vállalatvezetője, az Apple alapítója, Steve Jobs. Azóta Torontótól Brüsszelig, New Yorktól Minszkig a világ számos városában rendeznek a vállalatvezető rajongói, tisztelői nyilvános megemlékezéseket. Igen ritkán történik meg, hogy a világ minden részén gyászolnak egy kiemelkedő embert. Miért kellene, hogy fontos legyen nekünk, magyaroknak az emléknap?

New York polgármestere fogalmazta meg talán legpontosabban, kit tisztelt Steve Jobsban a nyugati világ elitje. "Amerika egy olyan géniuszt veszített el, akire Edisonnal és Einsteinnel együtt fogunk emlékezni, akinek az ötletei nemzedékeken át formálják világunkat" - kezdődik annak a Bloombergnek gyászközleménye, akinek egyébként az üzleti élet egyik alapvető információs rendszerét köszönhetjük. A 2008 óta tartó gazdasági világválságban Steve Jobs egyedülálló módon őrizte meg a globális vállalatvezetők körében művészek, politikusok és egyszerű emberek tömegeinek elismerését. Obama amerikai elnök szerint "megváltoztatta az életünket, újraalkotott iparágakat, és képes volt az emberiség egyik legritkább teljesítményére: megváltoztatta azt, ahogyan a világot látjuk". Medvegyev orosz elnök a twitteren nagyon hasonló szavakkal emlékezett meg: "Az olyan emberek, változtatják meg a világot, mint Steve Jobs".

A nemzetközi megemlékezés- és gyászhullám ereje annak köszönhető, hogy Jobs alkotó munkája legalább akkora hatást gyakorol a huszonegyedik század emberére, mint Edisoné a huszadik században élt elődeinkére. Abban a korban, amelyben a kutatás-fejlesztés és design tervezett, tömeges tevékenységgé vált Jobs és Edison tevékenysége eltérő volt, képessége, alkotóereje azonban hasonló. Nem Jobs találta fel, de ő jött rá, hogy az egér a számítógép kezelésének a legmegfelelőbb eszköze. Nem ő találta fel a telefont, de ez a minden évtizedben valamilyen új formát öltő tárgy napjainkra kialakult formája az Apple által megálmodott okostelefonéra kezd hasonlítani.  Sokfajta digitális zenelejátszó készült az iPod előtt is, mégis az Apple műhelyében nyerte el azt a kezelőfelületet és technológiai kialakítást, ami átvette a lemez, a kazetta és a CD helyét. Bár tíz évvel az iPad megjelenése előtt is voltak táblaszámítógépek, azok mégsem voltak alkalmasak az otthoni számítógép és a tévé leváltására. A három alkalmazás képességeit személyre szabó "appok" százezrei pedig világszerte olyan szolgáltatás- és szoftverfejlesztő innovációs rohamot indítottak el, ami még két-három évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna.  Edison óta aligha volt olyan alkotó géniusza civilizációnknak, aki ilyen jelentős hatással lett volna az emberiség technológiájára és gazdálkodási kultúrája.

A globális kapitalizmus közgazdasági elméletének egyik legnehezebben megragadható alakja az a vállalkozó típus, aki egy nehezen leírható képesség folytán felismeri a fogyasztói társadalom igényeit és azok kielégítésére megfelelő eszközöket alkot. Jobs a saját garázsában létrehozta és karizmatikus vezetői irányítással, dolgozói segítségével felépítette a világ egyik legértékesebb vállalatát. A huszonegyedik század átlagához viszonyítva rövid életében legalább hat technológiai és két üzleti innovációs áttörés vezetője volt, nagyvállalatok által dominált piacokra tört be és hódított meg. Jobs méltán tekinthető a szabadversenyes kapitalizmus hősének, az ideáltipikus vállalkozónak.

Hiába szeretnék sokan temetni a liberális demokráciát és a piacgazdaságot, a halála napján az egész világon végigsöpört gyászhullám a szabadság a huszonegyedik század elejének korszellemét tükrözi. Napjainkban egy olyan világtörténeti forradalom zajlik, amelyben az 1989-es kelet-európai rendszerváltáshoz hasonlóan tízmilliók nyerik el szabadságjogaikat az arab világban. Hiába kínálja a twitter helyett a kínai állami cenzúra a saját mikroblogrendszerét, azon az Apple vezérigazgatójának halálhírére egy nap alatt spontán 63 millió, az amerikai vállalkozó előtt tisztelgő bejegyzés jelent meg. Bár az iráni teokrácia több mint húsz éve szinte hadilábon áll az Egyesült Államokkal, az iráni interneten ezen a napon Jobs legismertebb és legmeghatóbb egyetemi évzáróbeszédét  tömegesen posztolták perzsa felirattal. Ugyan hatalmas nehézségekbe ütközik a szabad gyülekezés az utolsó európai diktatúra, Fehéroroszország fővárosában, Jobs tisztelői Minszkben is nyilvános megemlékezést tartanak.

Bár világszerte és Magyarországon is sokan gondolják úgy, hogy nyugati civilizációnk Kínával szemben hanyatlik, és olykor erőtlen a katonai erővel nyíltan fenyegető autoriter orosz vezetőkkel szemben, a Jobshoz hasonló vállalkozók és az Applehoz hasonló vállalatok hosszú időre bebiztosítják a nyugati piacgazdaságok előnyét, és folyamatosan csábítják a szabad világ felé a nem demokratikus rendszerekben élő embereket.

Steve Jobs tisztelőinek és rajongóinak tábora mutatja, hogy az általa megtestesített nyugati és amerikai értékek földrésztől, bőrszíntől, gazdasági berendezkedéstől függetlenül tiszteletnek örvendenek. Globálisan ismertté és közkedveltté tett olyan eszközöket, amelyeket a kevésbé szabad országokban is le tudnak gyártani, de nem képesek kifejleszteni. A termékeivel, vállalatával a legtöbb vállalatvezetőtől is szokatlan szinten azonosított Jobs különösen alkalmas arra, hogy megjelenítse a nyugati piacgazdaságok és liberális demokráciák olyan alapértékeit, mint az alkotás, a hivatás-választás és a vállalkozás szabadsága. Az a tény, hogy szír apját nem ismerő, örökbefogadott árvaként, a legtöbb földlakóhoz képest is szegénységben felnőve csak a tehetségét kibontakozni engedő szabadság tette életét és munkáját olyan naggyá, különösen alkalmassá teszi arra, hogy Kína, Irán, Fehéroroszország vagy éppen Magyarország polgárai is példaképnek tekintsék.

A hivatalos magyar emléknapok közül a trianoni békediktátumé szembefordít szomszédainkkal, a nándorfehérvári a civilizációk évszázados fegyveres küzdelmében alkotott csatanyerésünket szeretné eszünkbe vésni. Bár a magyar politikai és gazdasági elit nem mutat még akkora tisztelet Jobs géniusza előtt, mint a nyugat-európai, amerikai vagy éppen az orosz, és aligha fogja államilag bármi módon szentesíteni a mai megemlékezést, október 14-én sok magyar a szlovák, román vagy török tisztelőkkel teljes együttérzéssel, ugyanolyan fekete garbóban és farmernadrágban fog megemlékezni korunk hősének életművéről.

Érdemes a Steve Jobs-emléknapon  elgondolkodnunk Magyarország helyéről a globalizált világban. Amikor megnézzük Jobs híres stanfordi beszédét, gondolkodjunk el azon, hogy szeretnék-e, ha Magyarországon is lehetséges volna egy olyan vállalkozást létrehozni egy garázsban, mint az  Apple? Szeretnénk-e, hogy Magyarországon is olyan értelmes munkát és színvonalas megélhetést adjanak a vállalkozók a dolgozóiknak, mint amire Jobs volt képes? Szeretnénk-e megadni gyermekeinknek az alkotásnak azt a szabadságát, amit Steve Jobs élvezett? Vagy sokkal földhözragadtabban: Örülnénk-e egy iPhonenak, iPadnak vagy iPodnak?  Vagy fordítva, szeretnénk-e eldobni a számítógép mellől az egeret, és megnyitni egy fekete DOS-ablakot?

Ha nem csapjuk be magunkat, akkor jobban el tudjuk majd helyezni magunkat és hazánkat is a világ térképén. Ha őszintén válaszolunk ezekre az egyszerű kérdésekre, akkor még a zavaros időkben is világosan meg tudjuk majd határozni, hogy merről jövünk, és milyen irányba szeretnénk végre továbbhaladni.