Orbán és a harci ideg
// 2012 // jan // 08
Példátlan nemzetközi elszigeteltség közepette kezdte az új évet a magyar kormány, amely nem késlekedhet tovább a külpolitikai fordulattal. Véget kell vetni a háborús logikának az első puskalövés előtt.
A francia külügyminiszter Szíriáról beszél, majd gyors váltással áttér a világpolitika egy másik mérges, "háborús" gócpontjára, Magyarországra. Az Európai Bizottságot szólítja fegyverbe, hogy gyorsan lépjen föl Budapest ellen, az európai alapértékek védelme érdekében. Félreérthetetlen az üzenet: most már be kell vetni az uniós nehéztüzérséget. Az amerikai nagykövet lemondóan nyilatkozik a békés eszközök kimerüléséről, amikor azt hangsúlyozza: külügyminisztere kemény levele után az utolsó pillanatig reménykedett a magyar miniszterelnök belátásában, de immár túl késő. "Most nem 1848-at vagy 1939-et írunk" - utal vészjósló egyértelműséggel vesztes háborúinkra, szabadságharcainkra. A fenyegetés félreérthetetlen: kezdődik a szőnyegbombázás. "Mi nem engedünk, mi nem kötünk kompromisszumot" - kopognak Christine Lagarde szavai. A Nemzetközi Valutaalap az ENSZ szakosított intézménye, tehát nem hadigépezet, hanem a béke és a stabilitás érdekében ténykedik, elnökének mondatai mégis egy hadvezér támadás előtti utolsó szavait idézik. És szétesett a finnugor szövetség is: a finn külügyminiszter is beállt a sorba, Magyarország uniós tagságának létjogosultságát vonja kétségbe.
A Nyugat nagy, közepes és kisebb országai, héják és galambok, semlegesek és vonalasak, civil szervezetek és a sajtó, legyen konzervatív, liberális vagy kommunista az Economisttól a L'Humanitéig, egységfrontba tömörül a bűnös Budapest ellen. Észak-Korea, Irán és Fehéroroszország után Magyarország is lassan a "lator" államok (rogue states) táborát gyarapítja, a Gonosz tengelye, Szauron birodalma. Orbán Viktort Putyinhoz, Lukasenkóhoz és társaihoz hasonlítják. A nyugati helyzetleírásban, az okok és a háttér felvázolásában, az érvelésben és a magyarázatokban fellelhető nyilvánvaló túlzásokkal (pl. "fasizálódás", "diktatúra") immár felesleges foglalkozni, hiszen van köztük szándékos éppen úgy, mint tájékozatlanságból fakadó elem. A percepció a lényeg: eszerint a magyar kormány hadat üzent a civilizált világnak, amely a békés eszközök kimerülése után, a magyar fél hajthatatlansága miatt választási lehetőség nélkül maradt. 2012 januárjára elfogadta a hadüzenetet, és ezekben a napokban éppen teljes tűzerejével ellenünk fordul.
Itt és most, még az első igazi puskalövés előtt néhány fontos megállapítást kell tenni.
Egy. A háborút nem ők, hanem mi kezdeményeztük. Háborúzni csak Orbán Viktor akar, ha lövés dördül, akkor ők csak visszalőnek, és jobb lenne nem meglepődni. A magyar miniszterelnök és csapata ugyanis súlyosan téves helyzetfelismerésre alapozta és elhibázott logikai összefüggésben fogalmazta meg külpolitikáját másfél évvel ezelőtt. Szuverenitásharcba kezdett ahelyett, hogy a mozgástér bővítésére helyezte volna a hangsúlyt. Észak-Korea "teljes" szuverenitása mit sem ér, ha Dél-Korea - ezen logika szerint "korlátosabb" szuverenitása - sikeresebb. Magyarország történelmében ráadásul sohasem az volt a kérdés, hogy van-e teljes szuverenitás (nincs, sose volt és sose lesz), sokkal inkább az, hogy harcban vagy önként, mennyit ad le vagy/és el belőle, milyen alkukat köt nagyhatalmakkal (szovjet, török, osztrák, német) és pénzhatalmakkal (bankok, IMF, Világbank) azért, hogy mozgástere a lehető legnagyobb legyen. A kormányfő a világtörténelem egyik leghosszabb békés időszakában, Európa közepén háborús logikába vitte bele a magyar önállóság és mozgástér kérdését, amikor a körülöttünk lévő világ a tárgyalásokra, a kompromisszum- és konszenzuskeresésre épül. Ráadásul úgy, hogy neki is tudnia kellett, hogy Magyarország mozgásterét a nagyhatalmak közötti játéktérben sohasem a konfrontáció, hanem a csendes és ravasz lavírozás növelte. Háborúink és szabadságharcaink vereségbe torkolltak, egyezkedéseink, kiegyezéseink, kompromisszumaink prosperáló korszakokat hoztak.
Kettő. A magyar miniszterelnök felhatalmazás nélkül vitte bele az országot a nyugat elleni harcba. A kétharmados parlamenti többség háborús megbízással nem rendelkezett, éppen ellenkezőleg, a választási programja szerint is arra kapott mandátumot, hogy okos külpolitikával, Európa részeként, új világgazdasági nyitást hajtson végre. "Megtartva az Európai Unió tagjaként élvezett előnyöket" - fogalmazott a párt 2010-es programja, rákapcsolja a gyors kelet-ázsiai fejlődésre a magyar exportgazdaságot. Miközben a keleti nyitás politikája nem hozott kézzelfogható eredményeket, másfél év kormányzás után Magyarország éppen eljátssza az EU tagjaként élvezett előnyöket, megkérdőjeleződött európai elkötelezettsége, ezt az elvileg magától értetődő tényt a magyar külügyminiszternek immár Párizsban kell bizonygatnia, szavai pedig üresen konganak. A magyar választópolgárok növekvő euroszkepszisük ellenére sem arra szavaztak nagy többséggel 2010-ben, hogy másfél év kormányzás után megszakadjon a gyakorlatilag az 1980-as évektől fogva töretlen Nyugat felé fordulás. A 2000-es évek elején éppen Orbán Viktor fejezte be ezt a folyamatot az uniós csatlakozási tárgyalások nagy részének lezárásával, Magyarország, történelmében először a centrum része lett. A miniszterelnök nem arra kapott új mandátumot, hogy Minszk felé fordítsa Budapestet, és a periféria felé vezesse útját.
Három. A háború már az első puskalövés előtt reménytelen és vereségre van ítélve, ezt már a háborús logika (sajnálatos módon a miniszterelnökhöz túlzottan is közel álló) ádáz hívei, ennek a káros ideológiának a kiötlői is elismerik. Ráadásul a harci hangulat további fenntartása is ("Brüsszel nem diktálhat", "az IMF nem diktálhat", "támadnak a spekulánsok", "öreg katona vagyok, nem először szagolok lőporfüstöt") a hamarosan kezdődő béketárgyalások előtt is kontraproduktív - nem, hogy javítaná, éppen ellenkezőleg korlátozza az egyezkedés mozgásterét. Azonnal fel kell hagyni a háborús logikával, az IMF-tárgyalásokat, az Európai Unió kifogásaira adott válaszokat nem a világosi fegyverletételtől a Nagy Trianon-palotáig terjedő logikai keretben kell értelmezni, hanem pontosan úgy, ahogyan azt a tárgyalópartnereink teszik. Nem fehér zászlót kell lengetni, hanem egyenlő partnerként leülni a zöld asztalhoz. Ugyanazon szövetségi rendszer tagjai vagyunk, az asztal másik oldalán nem ellenfelek, hanem partnerek ülnek, akiknek Magyarország gazdasági növekedése, stabilitása és prosperitása éppen úgy érdekük, mint nekünk.
Négy. A gyors váltáshoz meg kell kezdeni a hitelességünk újraépítését, ami elkerülhetetlenné tesz személyi változásokat a legmagasabb szinteken. A személyiség- és plasztikai arccsere már nem megoldás, nem elegendő ugyanazokat az embereket más ruhában, más sorrendben, más fizimiskával és más retorikával felvonultatni - a pénzpiacoktól az IMF-en és az Európai Unión keresztül a szélesebb európai közvélemény előtt is olyan hiteles személyiségekkel kell megjelennünk, akik szimbolikusan is képviselik, ráadásul megkérdőjelezhetetlenné teszik a váltást. Akik azt teszik, amit mondanak, és azt mondják, amit tesznek. Minden elvesztegetett nap növeli a tétet: amihez tegnap még elegendő lett volna csak az IMF-tárgyalásokra kijelölt hiteles személy megnevezése, ahhoz holnap már a miniszterelnöké is kevés lesz. Minden elvesztegetett nap Orbán Viktor számára is egyre inkább lehetetlenné teszi azt, hogy valaha is visszafogadják, hogy egy csoportképre kerüljön az uniós vezetőkkel.
Öt. Megkerülhetetlen a kárfelmérés és a felelősség tisztázásának kérdése. A háborús készülődés és az első puskalövés előtti vereség mérhetetlen károkat okozott az országnak. A nyolc év szocialista-szabaddemokrata kormányzás gazdasági katasztrófáját a másfél év alatt elért külpolitikai és külgazdasági elszigetelődés tovább súlyosbította. Amit még Gyurcsány Ferencnek sem sikerült elérnie szeszélyes és szövetségesek nélküli uniós ötletrohamaival, azt Orbán Viktor bevégezte. Magyarország tartósan magára maradt Európában, a kívülről is önsorsrontónak ható politika csak értetlenséget, bizalmatlanságot és félelmet szült. A történelmileg tőkehiánytól szenvedő országból elijesztette a külföldi beruházókat, rontotta a potenciális gazdasági növekedést, megdrágította és bizonytalanná tette a devizaadósság finanszírozását, ezzel tovább nehezítette az emberek életét, és szűkítette az ország mozgásterét. Jelenleg minden egyes eurón körülbelül 30-40 forintos felárat fizet az ország a magyar kormány iránti bizalmatlanságért, ennyivel gyengébb a forint, mint amit a makrogazdasági fundamentumok indokolnának. Ezért a politikai felelősség a kormányfőé.
Itt az ideje az egyértelmű politikai újrakezdésnek, hogy a magyar kormány annak szellemében kezdjen el működni, amit az általa elfogadott és amúgy számos szempontból vitatható új alaptörvény is hangsúlyoz. Vagyis a háborúskodás helyett mindent meg kell tennie azért, hogy demokratikus, jogállami, európai elkötelezettsége vitathatatlan legyen, és ehhez ne férjen a külvilágnak szemernyi kétsége sem.
125 komment
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált,
tegye meg itt!
Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
125
morvai.j.zs
2012. 01. 25. 00:23
(folytatás)
Kulturális szempontból pedig szerintem semmilyen korszakot nem lehet összehasonlítani. Több szobor és festmény készült akkor? Lehet. Ma meg több film és hanglemez. Hogy értékesebbek voltak az akkori irodalmi művek, vagy képzőművészeti alkotások? Ez meg eléggé szubjektív. Sok mindentől függ.
Ha nemzetek kulturális kapcsolatait (ha így értjük a kultúrát) állítjuk egymás mellé, akkor is ugyanúgy erőltetettnek érezném, hogy párhuzamot vonjunk. Ma a nemzetek közötti átjárás mindennapos, a különböző kultúrák találkozása is mindennapos. Könyvek, filmek, internetes források milliói által ismerhetünk meg más kultúrákat. Akkoriban ebből csak könyvek voltak – már annak, aki tudott olvasni.
Ha a kultúrán azt értjük, hogy mely társadalmi rétegeknek jutott osztályrészül a kultúra, akkor is az EU a nyerő (többek között fenti okokból kifolyólag is).
Ha a korszak többi európai államával hasonlítjuk össze a Monarchia kultúráját, szintén nem mondhatjuk, hogy utánozhatatlan lett volna. Orosz írók és zeneszerzők, német tudósok és feltalálók, angol közgazdászok és fizikusok, olasz zeneszerzők, francia és németalföldi festők, svéd kémikusok – mind-mind abból a korból, amikor a Monarchia virágzott.
A konyhaművészetünk lehet, hogy kiemelkedett. (Háromezer éves receptjeink is vannak.)
Ha kultúrán a társadalomszerkezetet értjük, akkor meg azt mondom: a polgárságunk jelentős része asszimilálódott cseh-német-szlovák-zsidó eredetű volt, amely soha nem volt oly’ mértékben független az államhatalomtól, mint pl. Angliában, vagy Franciaországban. (Az USA-ról most nem is beszélek.)
Hogy a Monarchia kisebbségi modellje az akkori kor viszonyai között előremutató volt, azt kár lenne tagadni (túl a korábban leírtakon, ami azért erősen zárójelbe teszi a „jószándékot”). De ezt meg egy kornak megfelelőbb módszerrel éppen az EU haladta meg – ahol az állampolgárok számára a jogharmonizáció folytán mindenféle emberi jog biztosított. Legfőképpen biztosított a szabad helyváltoztatás joga, amellyel minden közösségi polgár olyan helyen telepedhet le az unión belül, ahol egyéb emberi jogain a legkevésbé esik csorba.
Itt is vannak hiányosságok – lásd szlovák nyelvtörvény –, amin lehetne mit módosítani, de összességében azt hiszem, hogy az EU jobban csinálja közös dolgainkat, mint az OMM.
S nem azért, mert jobbak lennének a mai európai vezetőink, vagy akár az emberek, mint az OMM idején, hanem azért, mert tanultunk (már aki) a korábbi korszakokban elkövetett hibákból.
124
morvai.j.zs
2012. 01. 25. 00:21
Kedves Solaris [120]!
Nem kapcsolódik szervesen a témához, de ha már felhozta, szeretnék reagálni.
Írja: „A Monarchiaban mar mutattunk egy europai modellt, ami gazdasagi, kisebbsegi, regios,monetaris, kulturalis szempontbol is olyan pelda, amit eddig csak vitattak, de az EU-ban meg csak utanozni sem tudtak.”
Nos, akkor vitatnám én is – hozzáfűzve elöljáróban: nem is kívánom, hogy bárki utánozza.
Először is az EU és a Monarchia ilyesféle összehasonlítása szerintem nem állja meg a helyét.
A Monarchia annyiban jár előtte az EU-nak, hogy több, igen nagy potenciállal bíró, konkurens hatalmak közvetlen környezetében is relatíve sokáig fent tudott maradni. (Az EU-nak – geopolitikai helyzetéből, külső szövetségi rendszeréből és saját erejéből adódóan – ilyen konkurense nincs.) De ez a világ csak addig tartott, ameddig a fent említett nagyhatalmak a külső gyarmatbirodalmak kérdéseinek ilyen-olyan rendezésével próbáltak meg érvényt szerezni egymással ellentétes érdekeiknek. Mihelyst ez a kérdés „rendeződött”, a Monarchiának szinte azonnal befellegzett.
Az is elkerülte a figyelmét, hogy az Európai Unió tagállamai belső jogalkotással rendelkező, autonóm államszervezetek. Ez a Monarchián belül csak kettőre volt igaz a több mint féltucat nemzetiség közül (akik a birodalom teljes lakosságának a felét sem tették ki). Így hát jó lenne megkérdezni pl. a cseheket, szlovákokat, szerbeket, románokat, szlovéneket, a dualista szövetségen belül élő lengyel nemzetiséget, de még a horvátokat is (engedményeket ugyan kaptak, de autonómiájuk nekik sem volt), hogy jobb volt-e a Monarchián belül románnak vagy szlovénnek lenni, mint az EU-ban?
Jóllehet, a Monarchiát éppen az is egyben tartotta, hogy ezeknek a nemzetiségeknek nem volt önálló törvényhozásuk, és hát az EU ilyet valóban soha nem tudott felmutatni… – nos, tán nem is lenne helyénvaló, hogy az EU ilyen példákban élen járjon. Ami a Monarchiát mesterségesen – mert ez sem volt semmivel sem természetesebb képződmény, mint az EU – egyben tartotta (hogy ti. a nemzetiségek szuverenitásuk teljes hiányában a duális központ alárendeltjei voltak), az egyben maga lett a veszte is: csak idő kérdése volt, hogy a birodalom külső konkurensei találjanak egy dezertőrt, amelyik a (nagyon is érthető) autonómia-törekvések érzelmi kérdése által felkorbácsolt légkörben egy mozzanatával lehetővé teszi, hogy sor kerülhessen az erőviszonyok további átrendezésére.
Ehhez a legkiválóbb alanynak természetesen a Monarchia legvérmesebb nemzetisége (szerb) bizonyult. S bár a Monarchia széthullása talán így is, úgy is elkerülhetetlen lett volna, jobb politizálással esetleg az első világháborút meg lehetett volna akadályozni. (És annak – a magyarságra nézve tragikus – következményeit is.)
A gazdasági, monetáris kérdésekben is szkeptikus vagyok. Jó egy évszázaddal ezelőtt jóval kevesebb szereplője volt a gazdaságnak (általában a világgazdaságnak is), jóval keskenyebb volt a társadalmak fogyasztási spektruma, jóval kevesebb pénzmennyiség tudta a piacot működtetni, és jóval lassabb volt az információáramlás. A két korszak monetáris hatékonyságát összevetni ezért nem méltányos.
Ami a gazdaságot illeti, meg pláne ég és föld a különbség. Ma már nem alszanak istállókban, tízen-húszan szalmazsákokon (vagy szalmán). Pláne olyanok, akiknek még állásuk is van. Sokan szeretik a nép, nemzet gazdagságát és fejlettségét a különböző érák felső tízezreinek, esetleg százezreinek létminőségét összevetve levezetni. Ez általában messze jár a valóságtól. De ha csak a felszínt kapargatjuk, még akkor is mondhatjuk: ma, alkalmanként egy szobakonyhás panellakás berendezési tárgyai mögött álló tudás és technológia összértéke is jóval meghaladhatja az akkori kor „legmenőbbjei” közé tartozó nagypolgári lakások és kúriák „tudását”.
(folyt. köv.)
123
Pupäk
2012. 01. 24. 19:16
Kedves Solaris,
hát, ha nem gondolkodtatom el, akkor nem is érdemes tovább "ellenségeskedni".
Maradok továbbra is ellensége:
Pupäk
122
solaris
2012. 01. 24. 16:24
Kedves Pupäk,
Valaszaban nem talaltam olyan "erös" kihivast, amire reagalnom kellett volna azonnal, es megjelent nehany gondolat amit hasonloan ertelmezünk, ha nem is irunk le, vagy magyarazunk.
A korrektseghez hozzatartozik, hogy elmondjam, az ellensegeink (vagy a finomabb lelkü demokratak kedveert vitapartnereink) helyeben lehet, hogy en is ugyanolyan lepeseket tennek, vagy erösebbeket (vermerseklet szerint) de a dolgokat mindig szeretem a neven nevezni, es ezt elvarom masoktol is, mert nem elünk addig, hogy elbeszeljünk egymas mellett evekig.
A dolgokat eddig sikerült szetvalasszam, a mindenkori elöitelettöl, rossz tapasztalatoktol, szemelyes felindulastol soha sem hagyom magam befolyasolni, minden nap egy uj nap, es a közös dolgokat meg kell beszelni, akoor is ha az kellemetlen.
Altalaban osztrakok, nemetek, lengyelek (csehek, szlovakok, romanok) egy dolog, kollegak, masik dolog, baratok harmadik dolog.Az osztrakoknak tisztelem a szorgalmat, a rendet, es azt, hogy bennük nem mult el az a tehetseg, hogy egy birodalmat iranyitsanak-amit bennünk a veres csillag teljesen elpusztitott. (de ez mar mas törtenet)
Az esemenyek kimenetelet ugyis a pillanatnyi eröviszonyok döntik el, igy lett vege a Monarchianak es a Romai Birodalomnak is.(nem kell aggodni, a hitelkeretet megkapjuk MERT A PENZT KI KELL HELYEZNI) es eddig jo adofizetök voltunk.
Szerintem a pillanatnyi helyzet javul, csak arra vagyok kivancsi, hogy a jo hirböl hogy lesz rossz, azert tippjeim mindig vannak.
Solaris
121
Pupäk
2012. 01. 24. 07:18
Kedves Solaris,
akkor ez most miben változtatja meg az Ön véleményét? Vagy ez azt jelenti, hogy az országot szereti, az embereket szereti, de csak addig, amíg nem kritizálnak minket?
Hofi mondta egyszer a Kárpát-medencéről, hogy "Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is". :)
Nem erre gondoltam, az nem szenzáció, hogy ellátogatott. :) Hanem a magyarországi és osztrák visszhangra.
Erre szoktam mondani, hogy nehogy az osztrákoknak eszébe jusson visszaállítani a Monarchiát, vagy az olaszoknak a Nagy Római Birodalmat...
Na, ezt vártam. :) Pont ezt írtam le valamelyik hozzászólásomban, hogy mikor kezdenek majd el labancozni a politikusok és az emberek. A labanc fele annyira sem huncut, mint a magyar.
Azér vártam volna még pár ellenérvet az érveimre.
Üdv.
Pupäk
120
solaris
2012. 01. 23. 22:56
Kedves Pupäk!
Lehet, hogy elfelejtettem leirni, hogy egyik kedvenc kirandulohelyem Ausztria, annak Fövarosa, a Duna völgye, kis-nagyvarosok Nickelsdorftol-Passauig.(nem autopalyan)
Az osztrak külügyminiszter, a dolgat vegzi Magyarorszagon, ez a normalis, (nem csodalni kell erte)
A Monarchiaban mar mutattunk egy europai modellt, ami gazdasagi, kisebbsegi, regios,monetaris, kulturalis szempontbol is olyan pelda, amit eddig csak vitattak, de az EU-ban meg csak utanozni sem tudtak.
Hogy annakidejen a rövidebbet huztuk (vagy ugy ereztük) mar törtenelem, de ebböl is lehet a szepre emlekezni.(De közben figyelni kell a huncut labancot!)
Solaris
119
Pupäk
2012. 01. 22. 10:24
Kedves Solaris,
őszintén örültem a hozzászólásának! Látja, megy ez nekünk így is. ;)
Lehet, hogy én vagyok az a kivétel, aki erősíti a szabályt. Vagy túl optimista vagyok. Nem tudom. Nekem személy szerint jobban tetszik ez a hozzáállás, mint az otthoni - mindent összevetve. Annak ellenére, hogy összehasonlíthatatlannak tartom a két helyzetet. Persze, bunkók és kirívó esetek mindenhol vannak. Más történelem, más emberek, más világ, ezért nem is nagyon szeretek párhuzamokat húzni.
Mindenki magából indul ki. És mindenki a saját tapasztalata alapján beszél. Ezért nem is cáfolom meg a véleményét. Nekem (egyelőre) más tapasztalataim vannak. Pozitívabbak. De nem átallom megváltoztatni a véleményemet, és újragondolni a dolgokat, ha arról van szó.
Engem sem érdekelt, hogy mi van mondjuk Spanyolországban vagy Németországban, Angliában, vagy mit tudom én hol, amíg otthon éltem. Elolvastam a híreket, de nem ez mozgatta a fantáziámat. Ahogy most sem, hiszen ezen a fórumon, a magyarországi dolgokról beszélgetek. Ebből is látszik, hova húz az ember szíve. Ez így van rendjén. És lássuk be azért azt is, hogy nem is a KÖZ-nek kell döntenie ebben a kérdésben.
Mintha ez Magyarországon nem ugyanígy lenne. Mi is csak azt nézzük a kapcsolatainkban, hogy mit nyerünk. Ilyen világot élünk.
Mégis minden magyar megindult a burgenlandi bankokba, amikor felmerült annak a kérdése, hogyan mentsék ki a pénzüket. Én is mocskosan viselkednék, ha velem úgy viselkednének, mint ahogy mi viselkedtünk Ausztriával. Legalábbis most így gondolom. Hallotta, hogy pénteken Magyarországon járt az osztrák külügyminiszter?
Jó, de nálunk ugye nagy globalizáció ellenes harc folyik. És ez az a kettősség, amitől néha elmegy az étvágyam.
Igen, a szívemből beszél. Amíg az OTP az egyik leglehúzósabb bank, addig miről beszélünk??? Magyar embert csak magyar ember tud átverni igazán.
Nem csak egy újságot kell elolvasni és azzal példálózni. Valamint mindenki megáll ott a keresésben, ahol bizonyítottnak véli az igazát.(Ezt most nem elsősorban Önre értem.)
A külföldiek soha nem fognak megérteni minket, mert nincs még egy olyan gondolkodás, mint a magyar. Jó és rossz oldalaival együtt. Nálunk valahogy minden másképp működik, minden picit logikátlan.
Ugyanez velem kapcsolatban nem igaz. Se olyan régóta, se olyan messzire nem mentem el, se olyan ritkán nem járok haza. Kérem, ne ezzel lássa bizonyítottnak a véleménykülönbségünket... Ha már valamit muszáj "rám húzni", akkor az legyen inkább a korom. ;)
Ebben sem vagyok biztos. Személy szerint a "Nem kell félni, nem nyomom meg a gombot" cikkel értek egyet.
Ha szerencséje van, akkor nem.
Amíg a mi érdekünk azt diktálja.
Ez az, ami soha nem fog megtörténni. :) Ehhez ugyanis emberséget kellene tanulnia nagyon-nagyon sok embernek.
Köszönöm, meg fogom nézni!
Nem tagadhatom le, honnan jöttem és soha eszem ágában sem volt. Viszont ezt a két mondatot őszintén és minden indulat nélkü, tényleg így gondolom.
Szép napot!
Pupäk
118
solaris
2012. 01. 21. 17:09
Kedves Pupäk!
Ez most az a fajta billentyüzet amin rajta van az ä, sajnos a többi nem.Tegnap irtam egy hosszabb lelegzetü välaszt, elszällt, de lehet, hogy nem is volt jo.
Nekem is van tapasztalatom külföldiekkel, van benne minden vegyesen.
Sajat tapasztalatom az, hogy ha nem vigyaznak, keleteuropa lassan elhuz, hiaba a tapasztalat, gazdasagi pozicio, tradicio.
Gyakran görcsösen ragaszkodnak dolgokhoz, de a valsag ota egy uj vilagban elunk, es nekünk kelet-közepeuropaban nagyobb rutinunk van nehezebb adottsagok között dolgozni.
Rolunk szinte semmit nem tudnak, de nem is nagyon erdekli öket.A kapcsolatok alapja az, hogy barmiben, de egy kicsit nyerjenek.(Persze kivetelek vannak, 100 bol 5-10 aki mas kategoria)
Ausztria különösen mocskosan viselkedik a közös törtenelem ellenere,(a romanokat is leraboltak, a legjobb bankot es az orszagos benzinkuthalozatot kertek azert cserebe, hogy az unioba segitsek öket)
A nemetek legalabb minden autogyarbol pottyantanak ide is egyet, de ök is a meretünknek megfelelöen kezelnek.
A bankado megkesett, korabban kellett volna, minden szomszedos orszagban kedvezöbben kezelik a magyar ügyfelet, ugyanazok a bankok, aki nalunk is "dolgoznak" Hogy kerek legyen a törtenet, ebben a sorban az OTP is ottvan...
Elöttem van a Spiegel egyik szama, teljesen igaza van annak aki valamelyik elözöben leirta, hogy csak a mocsok, rossz hirek, skandallum, erdekli öket, es kinaljak a tisztelt olvasoiknak.Egyetlen tisztelnivalo, hasznaljak a magyar ekezeteket, nem ugy mint en most. :-)
Egy külföldinek nulla az eselye, hogy a magyar valosagot megismerje, tenyleg nem akarom megbantani, de lassan ön is belep ebbe a körben.
Amint azt nemreg mondta valaki, ha a külföldi pesten megvenne a 10 vezetö lapot, ätlapoznä, es megertene, teljesen elmulna abbeli felelme, hogy a sajtoszabadsagot serelem eri.
Ha maradna egy hetet, akkor azt is latna, hogy sem arab kendöben, sem fejsipkaban, sem cigäny szines szoknyaban nem bantja senki a 4-6 os villamosokon.
A kinai kereskedök es boltok szamabol azt is latna, hogy eleg befogado nemzet vagyunk.
Lehet maspepp, es lesz is maskepp, de csak ugy hogy a Nemzeti Bank elnöke, ha nem is tesz esküt a Magyar Alaptörvenyre, megelegszik a ketmilliojaval, nem nyit szamlat a kajman szigeteken, es legfökepp, nem adja el az orszag erdekeit apropenzert. (relative, nekünk az sok lenne)
Hir tv-azert nezek, mert peldaul az EU magyar 3 orajat, csak ök talaltak erdemesnek leadni, a többiek, csak ekesszoloan "elmeseltek" a törtenteket.
Atv-t is kell nezni, mert itt is van minden, a masik oldalrol.
Ajanlom önnek a www.wwitv.com, itt sok magyar adot is nezhet, ha van egy kis savszelessege es installalta a microsoft-silverlight-ot.
A következö mondata tetszett, ide-vele:
" Nekem sem az Ön, sem más, sem a világ elismerése nem kell. És nincs mit bizonyítanom senkinek."
Ez mar kiindulasnak jo, egyetertek, de megjegyzem, egy kis magyar büszkeseg kikandikal.De ez igy van jol.
Solaris
117
Pupäk
2012. 01. 19. 23:17
Kedves Solaris!
Na, a „kopipészt” nem sikerült, csak egy része. Természetesen nem csak ezt az előző egy mondatot kívántam elküldeni – hajlamos vagyok e-mailben megírni a hozzászólásokat, különben még megszólnak, hogy felvágok, mert nem használom a magyar ékezeteket. Az ember legyen elővigyázatos. Alul a kimaradt rész.
Még1x jó éjszakát!
Pupäk
Homokvár. Ez tetszik. ;)
Ha „valaki után olvas”, jobban megérti. Velem kapcsolatban előre megérthette volna azt, hogy nem a saját, hanem az otthon maradt családom kenyerét féltem. Tudhatta volna rögtön azt is, hogy nem nézek ATV-t vagy Hírt TV-t és azt is, miért. ;) Pár hozzászólásból kaphat egy képet arról, hogy valakinek mi a véleménye. Namármost. Mielőtt „leálltam volna Önnel vitatkozni”, elolvastam pár hozzászólását és úgy döntöttem, hülye leszek belemenni ebbe az iszap birkózásba. Miért? Mert Önnel baj van? Nem. Mert teljesen eltér a véleményünk és mert Ön (véleményem szerint és mint itt oly sokan mások, olykor én is) átmennek személyeskedésbe. Ezen felül eszem ágában sincs Önt meggyőzni. Szabad ember, azt gondol, amit akar, viszont ha velem szemben nem a számomra megfelelő hangnemet üti meg, akkor nem állok Önnel szóba. De emiatt nem gondolom, hogy unintelligens lenne, vagy rossz ember, csak mielőtt hagynám magam lehülyézni, vagy mielőtt indulatból én lehülyézném Önt, inkább írok valami frappánsat arról, hogy ebbe nem megyek bele, de azért hangot is adok a nemtetszésemnek.
Más perspektívából látom az otthoni helyzetet, látom azt is, mi megy a külföldi híradásokban és megismertem egy másik országot, amiben élek. Ezen felül se a nagy betűs hírek, újságok, fórumok, statisztikák, számok által nem hagyom hülyíteni magam, hanem igyekszem mindent elolvasni, idegen nyelven is, hozzátenni a saját tapasztalatom és csak azután kialakítani a véleményem. Hogy ez jó, rossz, okos, buta, fekete, fehér, az teljesen lényegtelen. Van egy véleményem. Pont. Ide se írtam egy évig, de amit egy évvel ezelőtt leírtam, az bejött. Ettől nem én vagyok az Atyaúristen, se üveggömbön nincs, se mások orra alá nem dörgölöm, se el nem szállok, de saját magamnak azt mondhatom, hogy „jól gondoltad Pupäk, így tovább”. Nekem sem az Ön, sem más, sem a világ elismerése nem kell. És nincs mit bizonyítanom senkinek.
Engedje meg, hogy a saját tapasztalatomból ezt az egyet azért leírjam: Magyarország egy fejlődésben lévő ország, akinek nagyon sokat kell tanulnia és baromi jól tenné, ha az EU alapító tagállamaitól tanulna, mert a határon túl Nyugatra egészen más világ van. Jelenleg nagyon rossz irányba tart a szülőföldem és nem vagyok benne biztos, hogy amiatt a bizonyos magyar mentalitás és nagyképűség miatt nem fogunk nagyobb hibát véteni, mint amit a nyugati országok már előttünk vétettek. Mert vétettek, olvasson csak utána mondjuk Ausztria történetének a hatvanas években, hogy ne az alapvető második világháborús okoskodással jöjjek. Nem véletlenül emlegeti mindenki, hogy jó pár évvel le vagyunk maradva. Tényleg nem véletlenül…
Ezúton szeretném megjegyezni, hogy nem, itt nem mosogatok, nem bébiszitter vagyok és nem most jöttem a falvédőről. Egy elismert cégnél, az itteni bérekhez képest (helyiek béréhez képest), külföldiként is jól keresek, elismernek, nem dolgoztatnak agyon, és tetszik az emberek alapvető hozzáállása. Nem, itt sincs kolbászból a kerítés, meg kellett küzdenem a nevemért, de kaptam egy élhető életet, egy jövőt, amit mindenkinek őszintén és szívből kívánok. Emellett még azt is kívánom, hogy ez Magyarországon is így legyen. Mindezt otthon úgy vették el (és veszik a mai napig el az otthon maradt barátaimtól), hogy erre csak egy másik országban jöttem rá, mert itt tapasztaltam mást és itt láttam meg, hogy hoppá, lehet ezt másképp is…
116
Pupäk
2012. 01. 19. 22:16
Kedves Solaris!
Remélem, most jobban érzi magát.
Jó éjszakát!
Pupäk
![Fotó: Tuba Zoltán [origo]](http://static4.origos.hu/i/1201/20120108-orban-viktor-hillary-clinton-diplomacia2.jpg "Fotó: Tuba Zoltán [origo]")