A lengyel jobboldal egy jelentős csoportja szimpatizál a magyar miniszterelnök politikájával, a vesztes elnökjelölt pedig azt reméli, Varsóból egy napon Budapest lesz.  Kik ők és mit kedvelnek Orbán Viktor politikájában?

Ajánlat

Kell-e a lengyeleknek Budapest?Kerpel-Fronius Ádám cikke a lengyel elnökválasztásról

Banditák voltak-e Jaruzelskiék?Domány András írása az 1981-es szükségállapot miatti jogi eljárásról

OK.hu

"Csodáljuk az ön kormányának bátorságát, amellyel a külföldi tőke igája és az Európai Unió nagy országainak dominanciája alól próbál kiszabadulni, kiállva a magyar vállalkozások és az összmagyar nemzeti érdekek mellett" - írta száz konzervatív lengyel értelmiségi Orbán Viktornak a Niedziela című katolikus hetilapban megjelent nyílt levélben. Bírálták "a külföldi pénzügyi körök, valamint a baloldali és liberális körök Magyarország elleni hajszáját", és kijelentették: "Hiszünk abban, hogy az ön kormánya a nemzet nagy részének támogatásával és bizalmával átvészeli a vihart." Ennek a levélnek az értékeléséhez persze nem árt tudni, hogy a Niedziela az erősen megosztott lengyel katolikus egyház radikálisan jobboldali, Unió-ellenes szárnyához tartozik. Az akciót kezdeményező Jerzy Robert Nowak történész pedig valaha a kommunista kormány diplomatája volt Budapesten, Berecz János Ellenforradalom tollal és fegyverrel című könyvét, 1956 MSZMP-szellemű hivatalos értékelését méltatta lelkesen, és ő volt a fő szervezője annak, hogy Spiró Györgyöt kiűzzék Lengyelországból az Ikszek című könyve miatt.

Az ő mára megváltozott nézeteihez hasonló szellemiséget képvisel a Magyarország mellett szintén kiálló, a pénzügyi szervezetek nyomását "fegyveres agresszióval egyenértékű"-nek nevező Andrzej Gwiazda, aki már 1981-ben azért lépett fel Lech Walesa ellenfeleként a Szolidaritás szakszervezet elnökválasztásán, mert az alapítót túlzottan megalkuvónak tartotta a kommunistákkal szemben. És levélben fejezte ki együttérzését "magyar barátainkkal" a Nemzeti Radikális Tábor és az Összlengyel Ifjúság is - ezek nevükben és nézeteikben egyaránt az 1930-as évek lengyel fasizmusának, az akkori kormányzat szélsőjobboldali ellenfeleinek az utódai. A magyar nagykövetség elé vitt tábláik felirata: "Isten, áldd meg Magyarországot!" és "Le az uniós megszállással!"

Ezzel azonban nem lehet elintézni ezt a témát. Ugyanis lelkesen fogadják a magyar kormány - most ugyan éppen puhuló - "szabadságharcát" a demokrácia keretein belül működő lengyel jobboldali pártok is, így a legnagyobb ellenzéki erő, a Jog és Igazságosság (PiS) és a belőle kiszakadt Szolidáris Lengyelország. Jaroslaw Kaczynski PiS-elnök, aki 2011 októberi választási veresége után azt tűzte ki célul, hogy Varsóból Budapest legyen, most pár napja kijelentette: nem szabad eltűrni Magyarország szuverenitásának megsértését. Szerinte az Uniónak, amely szó nélkül hagyta az előző magyar kormányok deficitfelhalmozását, most éppen az nem tetszik, hogy az Orbán-kormány visszaállítja a demokráciát és az elemi rendet.

Vagyis azok lépnek fel Lengyelországban a január 21-i budapesti kormánypárti tüntetőkhöz (lásd: "Nem leszünk gyarmat!") hasonló jelszavakkal Magyarország "védelmében", akik odahaza is hasonlóan gondolkodnak a demokráciáról, a rendről, az Európai Unióról és más fontos dolgokról, mint 2010-2011-ben a magyar kormánypártok. Csak éppen soha nem volt módjuk elképzeléseiket megvalósítani, ugyanis 1989 óta mindig vagy koalíciós, vagy kisebbségi kormányok működtek, abszolút többsége soha nem volt senkinek, kétharmadosról nem is beszélve. Mivel a lengyel jobboldal igen erősen kötődik a katolikus egyházhoz, azt is rokonszenvvel figyeli, hogy a magyar kormány az állami politika és retorika részévé tette a vallásos hangvételt, a vallás fontosságának hangsúlyozását.

A varsói kormány egy darabig hallgatott, ellentétben több más, nem csak baloldali vezetésű európai kabinettel. A liberális értelmiség el is kezdett morogni, és kifogásolta, hogy Tusk miniszterelnök nem áll ki a veszélyeztetett magyar demokráciáért. Leszek Miller egykori (2001-2004) szociáldemokrata kormányfő, a kicsire zsugorodott baloldali frakció többéves politikai száműzetés után visszatért frakcióvezetője pedig felszólította őt, hogy "ne legyen a magyar ördög ügyvédje". Az állampárt központi bizottságának egykori titkára nem vallásosságáról ismert, és vagy azt nem tudja, hogy "az ördög ügyvédje" a szentté avatási eljárás szereplője, vagy azt, hogy Orbán Viktor református és él, ami két súlyos akadálya lenne egy szentté avatási procedúrának.

Maga Donald Tusk a bírálatokra így válaszolt: fölösleges a hatalmas lárma, mert Magyarország ma is európai színvonalú demokrácia, ezért ő szívesen nyújt politikai segítséget Orbán Viktornak az erősen túlzó bírálatokkal szemben. Ezen sokan meglepődtek. Mert igaz ugyan, hogy Tusk pártja, a konzervatív-liberális Polgári Platform a Fideszhez hasonlóan az Európai Néppárt tagja, de a lengyel miniszterelnök nézeteit és habitusát tekintve közelebb áll Orbán bírálóihoz, mint őhozzá. Hogy miért így foglalt állást, annak okát e pillanatban nehéz megmondani, mert az ellenkezője belpolitikai szempontból valószínűleg hasznosabb lenne számára.

Érdemes még egy véleményt idézni az egyik legtekintélyesebb lengyel újságírótól és televíziós műsorvezetőtől, Jacek Zakowskitól, aki konzervatív-liberálisnak nevezhető, de a mai lengyel jobboldali ellenzéktől távol áll. Szerinte "Orbán retorikája visszataszító, és gazdaságpolitikája buta, de az intézményrendszerrel semmi olyat nem tett, amit máshol ne tűrnének el".  Nekiugrott ugyan a médiának, de nem ártott többet a sajtószabadságnak, mint amit Sarkozy vagy Berlusconi művelt a közszolgálati médiával. A magyar jegybank se fog jobban függeni a kormánytól, mint az amerikai Fed vagy a Bank of England. Hogy Magyarország mégis a bírálatok kereszttüzébe került, annak azonban nem pusztán az az oka, hogy az Európai Unió képmutató és kettős mércével mér. Inkább arról van szó, hogy a régi nagy demokráciákban ezek a lépések nem látszanak veszélyesnek, mert megvan irántuk a bizalom. Ezt az előnyt "a fiatal, kis demokráciák nem élvezik" - írja az ismert varsói kommentátor.