Egyedüli pályázóként egy állami konzorcium lehet a mobiltelefon-piac negyedik versenyzője. Miközben az új szereplő soha nem látott alacsony áron léphet be a piacra, az eddigi szolgáltatók rekordáron jutottak frekvenciához.

Ajánlat

Begyűrűzik-e a vajválság?Molnár Krisztina cikke a norvég vajhiány tanulságairól

Plágium az egyetemenLáng Benedek írása

OK.hu

Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy egyetlen árverés keretében egyszerre sikerül megdönteni a legmagasabb és a legalacsonyabb értékesítési árrekordot. A legutóbbi frekvenciaárverés során mégis ez történt: a mobilfrekvencia 1 megahertzéért (MHz) a magyar mobiltelefon-piac történetében sohasem fizettek olyan sokat, mint amennyit a jelenlegi hazai mobilszolgáltatók az árverés során ajánlottak, ugyanakkor soha egyetlen szolgáltató sem jutott olyan olcsón frekvenciához, mint az állami vállalatokból álló Magyar Posta-MVM-MFB konzorcium. 

A nyilvánosságra hozott árverési eredmények ismeretében könnyen kiszámolható, hogy a jelenlegi mobilszolgáltatók átlagosan 5,84 milliárd forintot fizettek a frekvencia egységéért, azaz 1 MHz (duplex) frekvenciáért, míg a Posta-MVM-MFB konzorcium átlagosan ennek huszadáért, 286 milliós egységáron jutott hozzá a frekvenciához. Míg a jelenlegi szolgáltatók ajánlatai több mint nyolcszorosan haladták meg a kikiáltási árat, a Posta-MVM-MFB csapat egy fillérrel sem fizet többet a kikiáltási árnál.

Ahhoz, hogy a dolog érthető legyen, világosan kell látni, hogy valójában két árverésről volt szó. Nagyon leegyszerűsítve, az elsőben csak új szereplők szállhattak versenybe, míg a jelenlegi szolgáltatók csak a másodikban vehettek részt. Utóbbi esetben igen éles verseny folyt, míg az első esetében az állami konzorcium a két másik jelentkező - a vietnami Viettel Group és a romániai RCS&RDS S.A. (az itthon jól ismert Digi tulajdonosa) - kizárása után egyedül maradt. Nagy szerencséje a hazai konzorciumnak, hogy a két rivális nem tudta megugrani a kiírás formai követelményeit, mivel a minimáláras ajánlatával egyébként az árverésen aligha rúgott volna labdába.

Az árverés eredményei néhány dologra rávilágítanak. Egyrészt arra, hogy a frekvencia, mint szűkös jószág, a szolgáltatóknak igen értékes, és az államnak az értékesítés igen komoly bevételeket hozhat.

Másrészt arra, hogy a frekvencia értékesítésének legjobb és leghatékonyabb módja egy jól megtervezett árverés.  A jelenlegi szolgáltatók ajánlatai azt mutatják, hogy a kialakított árverési konstrukció a második esetben igen jól működött, rákényszerítette a szereplőket arra, hogy a frekvenciáért annyit ajánljanak, amennyit az nekik valójában ér. Ez pedig az állam számára biztosította az elérhető maximális bevételt.     

Az első esetben viszont az új belépőnek szánt lehetőségért, versenytársak híján a verseny is elmaradt. Ilyen helyzetben nem meglepő, hogy az új szereplőnek értékesített spektrum utáni állami bevétel meg sem közelíti a többszereplős árverésben elérhetőt. Állami nyertes esetén ugyanakkor alapvetően mindegy, hogy mekkora az értékesítés bevétele, hiszen ezzel szemben az állami cég kiadása áll. Mégis érdemes megjegyezni, hogy a magyar piacon ilyen olcsón még senki sem jutott mobilfrekvenciához.

A különböző időpontban lezajlott, eltérő frekvenciasávokra vonatkozó mobilfrekvencia-értékesítéseket igen nehéz összehasonlítani. A pénz időértékének problémája természetesen könnyen orvosolható a különböző időpontokban fizetett összegek mai árra történő átszámításával, komolyabb gondot jelent az összehasonlításban, hogy a különböző frekvenciasávokban eltérő a rádióhullámok terjedési tulajdonsága, így a frekvencia értéke is. Az is nyilvánvaló, hogy a mobilpiac életgörbéjének eltérő szakaszaiban a szolgáltatók máshogy értékelik a szolgáltatáshoz szükséges frekvenciát. Természetesen az sem mindegy, hogy egy új szereplő belépését lehetővé tevő értékesítésről van-e szó, vagy "csak" a már piacon lévők juthatnak új frekvenciához.

A korábbi frekvenciaértékesítések és a jelenlegi eredmények összehasonlítását tehát a fentiek figyelembevételével kell kezelni. Az eredmények alapján azonban kétségtelen, hogy most valóban egyszerre megdőlt a legmagasabb és a legalacsonyabb értékesítési árrekord is.  (Az összehasonlítás részleteit és az elemzés bővebb változatát itt olvashatják.)

Egyetlen, már piacon lévő szolgáltató sem fizetett még megközelítően sem ilyen sokat a működéséhez szükséges további frekvenciáért. 1999-ben a már piacon lévő Pannon és Magyar Telekom, míg 2004-ben mindhárom jelenlegi szolgáltató jutott pótlólagos frekvenciához, mai áron számolva átlagosan 1,5, illetve 1,1 milliárd forintos 1 Mhz-re jutó egységáron. A jelenleg fizetett 5,8 milliárdos egységár nemcsak ezeket haladja meg jelentősen, de az új belépők által fizetettet is. Az eddigi csúcsot a Vodafone 1999-es belépésekor fizetett, mai áron 4,2 milliárdos egységár tartotta (a digitális mobilszolgáltatás 1993-as indulásakor a két szereplő - mai áron - átlagosan 3,1 milliárdért jutott hozzá a frekvencia egységéhez). Ez az eredmény arra is felhívja a figyelmet, hogy milyen értékes ez a frekvenciasáv, és milyen nagy szükség lenne a digitális átállásra, azaz az analóg földi tévéműsorszórás lekapcsolására és a felszabaduló frekvencia mobil célokra való felhasználására. Ezért is lehet fájó a szektor szereplőinek, hogy az átállás sajnos az eredeti elképzelésekhez képest rendesen csúszik. A piaci szereplők nagy érdeklődése ugyanakkor azt is mutatja, hogy számíthatunk további fejlesztésekre elsősorban a szélessávú mobilinternet kiépítése kapcsán, ami igencsak jó hír lehet a fogyasztóknak is.

Az, hogy az új belépő által fizetett díj nem éri el a korábbi belépéseknél látott értéket, önmagában nem meglepő. Az Infrapont blog negyedik szereplőről szóló korábbi írása is kifejtette, hogy egy igen erősen versenyző, telített piacra negyedikként belépni igen kockázatos üzlet.

Ami meglepő, az az új belépő által fizetett ár és a korábbi értékesítések során elért árak közti óriási (tíz-tizenötszörös) különbség. Nem fogjuk megtudni, hogy milyen ár alakult volna ki, ha a másik két jelentkező nem esik ki a pályázók közül, azonban bizonyosan a jelenlegi többszörösére rúghatott volna az új belépőtől származó állami bevétel.

Az állami bevétel természetesen nem az egyetlen kizárólagos cél a frekvenciaértékesítés során (bár a jelenlegi gazdasági helyzetben cseppet sem mellékes). Egy új belépő megjelenése élénkítheti a versenyt, ami összességében hosszabb távon nagyobb pozitív hatással lehet a társadalmi jólétre, mint az egyszeri állami bevétel. Nem marad más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk a magyar mobilpiac új szereplőjének, és bízzunk abban, hogy az állami pénzből megvalósítandó, nem jelentéktelen mértékű beruházások révén sikerül megállnia a helyét az erős piaci versenyben, megtalálnia a sikerre vezető üzleti modellt, megvalósítania a hatékony és nyereséges működést a fogyasztók (és az adófizetők) megelégedésére.