ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

KOMMENT.HU

hirdetés
PutyinAszadOroszországSzíriaszíriai tüntetésekENSZENSZ Biztonsági Tanács

Az oroszok igazsága és a lázadók

// 2012 // feb // 16

Miközben tovább folynak a harcok Szíriában, az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tudta elfogadni azt az indítványt, amely nemzetközi nyomás alá helyezte volna a damaszkuszi kormányt. Miért vétóztak az oroszok?

Forrás: AFP/Dimitar Dilkoff

Ajánlat

Az oroszoknak van egy frusztráló nemzeti sajátosságuk. Nem hajlandóak túl sokat foglalkozni az őket ért kritikákkal. Nincs harag, de nincs mentegetőzés és érdemi vita sem. Fenntartják maguknak a jogot, hogy saját igazuk legyen, és az semmivel se érjen kevesebbet, mint bárki másé. Nem akarják mással elfogadtatni a sajátjukat, nem vélik azt, hogy náluk van a "bölcsek köve", de nem is zavartatják magukat mások véleménye miatt. Éppen ezért nem kell meglepődni, ha a nyugati kormányok vagy akár az Arab Liga képviselőinek az ENSZ Biztonsági Tanácsban (BT) a Szíria elleni szankciókat érintő orosz "vétó" miatt emocionálisabb megjegyzéseit egy vállrándítással letudták.

Ez az "orosz igazságérzet" erősen meghatározó a külső, legfőképpen a fegyveres beavatkozással fenyegető szankciók elleni gyakori orosz vétókban. Persze hosszan lehetne sorolni az önös érdekeket is. Szíriáról és főleg Aszadról is el lehet mondani, hogy régi orosz szövetséges, flottájuk van az országban, kereskedelmi partner. Hogy az oroszok a nemzetközi rendszert illetően "rendmániások", mindig is jobban szerették a létező stabilitást a káosz lehetőségénél. Esetenként a kisebbik rossznak tartják pár ezer civil feláldozását és egy autoriter rezsim megmentését egy véres polgárháború vagy egy regionális konfliktus nehezen felbecsülhető megkockáztatásánál. És eleve nem szeretik a belügyekbe való beavatkozást. Ezekkel a kritikákkal már csak két okból is érdemes óvatosan bánni. Egyrészt mert a beavatkozás viszonylag "új módi". Aszad most nem tesz mást, mint ahogy az apja vagy a szomszédos országok intézték el az ilyen lázongásokat - ágyúval, tankkal, civilestül. A világ változott meg, nem ő. Így azok a kísérletek, hogy az oroszoknak a világ legtermészetesebb, ősidőktől való reakciójaként állítsák be az intervenciós kényszert, nem sok jóra számíthatnak. Másrészt a fent említett szempontok a nyugati közösséget is jellemzik. A bahreini "arab tavaszt" szép csendben hagyták szaúdi segítséggel leverni, mert kényes kérdés volt. Szíriában már most jóval többen meghaltak, mint amikor a líbiai intervenció megindult. Valahogy mégsem akaródzik senkinek sem elindítania az anyahajókat, a NATO eleve kizárta bármilyen beavatkozás lehetőségét. A nyugati közösségnek sincsenek abszolút érvei, jobb azokkal tehát óvatosabban bánni.

A Közel-Kelet azonban az egyik olyan kiemelt térség, amellyel kapcsolatban az oroszok kifejezetten úgy vélik, hogy a nyugati közösség eddigi teljesítménye erősen lehangoló, és amit ők gondolnak ezekről az ügyekről, az semmivel sem rosszabb. Ez legtöbbször nem jelent ellenséges érzelmeket, inkább egyfajta higgadt belenyugvást a változtathatatlanba. Senki sem gondolja, hogy örülnének az amerikaiak katonai kudarcának Afganisztánban. A visszatérő tálibok nekik mindenképpen sok fejtörést fognak még okozni. De hát tény, ami tény: bár Washington pár évvel tovább húzta, mint annak idején a szovjetek, Karzai mai befolyása semmivel sem nagyobb, mint Nadzsibullahé volt akkoriban. Valami hasonló volt Putyin helyzetértékelése az iraki invázió megindulásakor - "hibát követtek el, sajnáljuk, de most már abban vagyunk érdekeltek, hogy összejöjjön nektek". Vannak esetek, amikor persze rosszul viselik a nyomásgyakorlást. Nehéz lett volna meggyőzni őket a buseri atomerőmű építésének leállításáról azok után, hogy az Egyesült Államok szótlanul eltűrte, hogy Pakisztán atomhatalom legyen. Hát mi jobb: egy majdnem tálib állam létező atombombával, vagy egy létező iráni rendszer, egy majd egyszer valamikor elkészülő atombomba készítéséhez erősen közvetetten felhasználható nukleáris erőművel?

Ennek alapján inkább az a kérdés, hogy miért egyeztek bele a líbiai intervencióba egyáltalán? Nem mintha Kadhafival nem üzleteltek volna, vagy bármely, a szír vétó kapcsán emlegetett humanitárius szempont ne lett volna jelen Észak-Afrikában. De Líbia periférikus eset volt, és az oroszok a Bengáziban várható mészárlás miatt meginogtak, időzavarban is voltak. Így végül adtak egy "carte blanche"-t a nyugati szövetségeseknek, nem emeltek vétót, nem mintha megnyugodtak volna a mai helyzet láttán. Csakhogy Szíriában a negatív kimenetel valószínűbb és súlyosabb is. Ebben a kérdésben az ENSZ BT-ben egyetértés is van. Szíriában nagy valószínűséggel eszkalálódhat a mai polgárháborús helyzet. A líbiaival ellentétben Szíria a közel-keleti erőegyensúly fontos eleme, Irán, Libanon, Irak, Izrael és sokan mások lennének kénytelenek reagálni, nehezen felmérhető módon. Csak rossz megoldások közül lehet választani, és Moszkva sem gondolja úgy, hogy minden rendben van Szíriában. Az ENSZ BT növelte volna a nyomást Aszadon, és további szankciókkal, talán intervencióval is megfenyegette. Ennyiben a nyugati és az arab közösség "leírta" Aszadot, és vállalta a bizonytalant. Oroszország kockázatkerülőbb, szeretné helyreállítani a status quót, és még menthetőnek tartja a szír rendszert. Ezért nem kívánja további szankciókkal megkötni a kezét. És végképp nem hisz egy humanitárius intervencióban. A szír polgárháború már elég intenzív ahhoz, hogy bármilyen külső katonai beavatkozás vagy egy Srebrenicához, vagy a líbiaihoz hasonló, egyoldalú szerepvállaláshoz vezessen. Az előző felesleges, a másik a nyugati kormányzati kijelentések szerint nem valószínű.

Lehet, hogy az oroszok gondolják rosszul, és felesleges Aszadnak még időt adni. Biztosan nagy felelősség olyan döntést hozni, ami megakadályozza, hogy elítéljenek egy kormányzatot azért, mert halomra öli felkelőit és saját civil lakosságát. Életszerű, hogy a közvélemény által presszionált demokráciák vagy arab diktatúrák számára a mai áldozatok többet nyomnak a latba, mint a jövőbeliek. A kicsivel nagyobb Irakban, masszív amerikai katonai jelenlét mellett, letisztultabb felekezeti, törzsi viszonyok mellett 100-150 ezer civil halt meg, amíg végül sikerült helyreállítani a rendet a 2003-as invázió után. Talán sokan máshogy döntöttek volna az invázió előtt, ha ezt a számot ismerik. A mai helyzetben senki sem tud úgy dönteni, hogy az ne jelentse ezrek halálát. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy okunk lenne biankó elfogadni azt az állítást, hogy az oroszok csak gátlástalanságból és erkölcsi romlottságból, az önérdek által vezérelten hoznak döntéseket. Lehet, hogy az ő véleményük is van olyan megalapozott, mint a mienk. Még ha a maguk módján nem is érdekli őket, hogy arról mit gondolnak mások.

A legújabb hozzászólások

nincsbeceneven // 2013 // jún // 21

Ott lett ilyen az IQ-ja!

Nehéz együttélés a jogállam rendjével
Wee // 2014 // sze // 29

Sziasztok!
Pénzt akarsz keresni rész/másodállásban? (akár diákok is csinálhatják)
A feladatok egyike lenne, a (kis-és...

TheyCallMeTrinity // 2011 // sze // 15

Nem feltétlen értek egyet a cikk írójával, hogy "lúzerképző". Ez olyan, mintha arra utalna, hogy Ács Ferit kellene ideálként...

Magyar lúzerképző: kihez szólnak a kötelező olvasmányok?
Gaál Csaba // 2014 // máj // 29

Akkor sorjában.
1. 2011-ben komoly fiskális lazítás volt a magánnyugdíj-pénztárak kvázi államosításának...

LE A SZOTYIALIZMUSSAL ! ! ! // 2014 // nov // 20

gyikember 2014-11-21 00:20:12
.
A mondandód végét helyesbítem:
itt nem lesz munkahely, mert összeomlik a gazdaság!

[origo] legfrissebb

Hirdetés


RSSHírlevélÍrjon nekünk!ArchívumMédiaajánlatImpresszum
Adatkezelési SzabályzatORIGOOK.huiWiW[freemail]Videa Az ORIGO kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva