Hazai szakmai konferenciák legfontosabb kérdése szokott lenni az, aminek legfeljebb a büféasztal körüli viccelődésnél lenne helye: igaz-e, hogy Bolyai János találta fel a relativitás elméletét, amelyet Einstein ellopott. Kisnemzeti mélabú, frusztráció és koponyaméretek.

Ajánlat

Megölik-e a maják Obamát?Láng Benedek cikke az összeesküvés-elméletekről

21. századi paranoiaInkei Bence írása

OK.hu

Bolyai János 1831-re megoldott egy olyan, több mint kétezer éves problémát, ami gyermekkorában szinte mindenkit izgat, amikor két tükröt szembeállít: mit lehet a végtelenről értelmesen mondani? Vajon mit is csinálnak a párhuzamosok a végtelenben? Ez a mutatványa akkor is tiszteletre méltó, mellesleg a nemzetközi matematikatörténet így is kezeli, ha cirka 1865-ig senkit nem érdekelt. Amikor a külföldi érdeklődés hatására kezdett világossá lenni, hogy jeltelen sírba temettük az egyik valaha volt legnagyobb magyar géniuszt, akkor lángot fogott a nemzeti lelkiismeret-furdalás. Az életmű korrekt értékelése és tiszteletteljes gondozása mellett, olykor pedig helyette, megkezdődött a ránk oly jellemző valóságtól való össznépi elrugaszkodás. Ennek egyik kirívó példája a Bolyaiak exhumálásának és újratemetésének esete, amelyet sikerült az agytérfogatok és -tömegek köbcentikben és grammokban mért versenyére kifuttatni. A másik kis magyar abszurd pedig abban a kérdésben kulminál: valóban ellopta-e Albert Einstein Bolyai Jánostól a relativitás elméletét?

Bolyai Jánost 1860. január 27-én bekövetkezett halála után cirka 50 évvel egy prominens bizottság kihantolta, majd apja mellé temette. Legalábbis mindazt, ami földi maradványaiból megmaradt. A megkésett tiszteletadásnak szánt esemény önmagában is szembesítő jellegű volt. Míg Bolyai Farkas  földi maradványai száraz talajviszonyok közül jó állapotban kerültek elő, addig a jeltelen sírból kiemelt Bolyai János teteme erősen megrongálódott, sőt koponyájának egy része is elrothadt.

Ez azután további bonyodalmakhoz vezetett: az 1935-36-ban lezajlott rekonstrukció során nem lehetett Bolyai János agytömegének meghatározását elvégezni, és ez akadályt gördített a két Bolyai remélt rehabilitációja elé. A rekonstrukciót elvégző ifj. Hints Elek az adatok publikálásának célját illetően ugyanis nem hagyott kétséget:

"Önkéntelenül merül fel a két Bolyai sorsának Semmelweisével való hasonlósága, a régi magyar tudósok kálváriája:
1. egyiket sem ismerte el koruk mint tudományuk úttörőit;
2. mindhármukat elfeledték;
3. mindhármuknak csak a késői utókor szolgáltatott igazságot és elégtételt, amikor az elfeledés homályából a világ legnagyobb tudósai sorába emelte őket."

Azért a makacs tények a rehabilitációs utóvédharcok során megdolgoztatták Hintset, hogy legalább Bolyai Farkast oda emelje grammokban, ahova szerinte való. Bolyai Farkas koponyájának 1386 köbcentiméteres űrméretéből, az általa hivatkozott ökölszabállyal szemben nem 8 százalékot vont le, ami 1275 grammot eredményezett volna, hanem kevesebbet: "Esetünkben azonban számolni kell egy hibaforrással, ti. azzal, hogy exhumálás után a koponyaüreg nem volt kitakarítva, s így a koponya-üregbe beszivároghatott sár és rászáradhatott talán az agyvelő bomlott anyagából valami. Ezért az űrméretből csak 3 százalékot vonunk le, ami 42 ccm-t tesz ki."

Bár Bolyai János koponyájának maradványáról "kraniologiai méreteket felvenni nem lehet, de a koponyadarabka azt a benyomást kelti, hogy Bolyai János koponyája nagyobb és szélesebb boltozatú volt, mint Farkasé". Mindez Hints számára nyitva hagyta a legégetőbb, meglehet kimondatlan kérdést: vajon az apjánál is nagyobb lángelme koponyája lehetett-e akkora, amely az általa közölt örökranglista nagy tudósainak, köztük akár a matematika fejedelmének, Gaussnak az agytömegével is összemérhető, azzal vetekedő lenne? (Gauss agyvelejének súlya: 1492 gramm, Helmholtzé 1440 gramm, Liebigé 1351 gramm, Bolyai Farkasé 1344 gramm, Gambettáé 1241 gramm, Moliere-é pedig  1230 gramm).

Nos, ha agytömegben nem sikerült is Bolyai Jánost legalább utólag méltó helyre lőni, azért a kisnemzeti kompenzációnak még vannak tartalékai. Egy magára valamit is adó, önjáró Bolyai-kultusznak ki kell termelnie egy erősebb mutatványt, és ajánlott Bolyai Jánost, mondjuk, legalább Albert Einsteinnel összefüggésbe hozni. És valóban: szakmai konferenciák legfontosabb kérdésévé növi ki magát az a probléma, aminek legfeljebb a büféasztal körüli viccelődésnél lenne helye: igaz-e, hogy Bolyai János találta fel a relativitás elméletét, amelyet aztán, ne szépítsünk, Albert Einstein ellopott:

"1914 tavaszán Marosvásárhelyre érkezett egy idegen, ismeretlen tanár. Olyan kiváló ajánlólevelekkel, hogy azok alapján megkapta betekintésre a Bolyai János-ládába zárt hagyatékot. Ezek között a már említett relativitáselméletet felölelt munkát. A tanár - akit Einstein Albertnek hívtak - elutazása után került a hiányt jelentő feljegyzés a Théka naplójába."

Azt le kell szögeznünk, hogy nem Einstein magyarországi, monarchiabeli megjelenése miatt abszurd a felvetés. Einstein első felesége, Mileva Maric, Titelen született, és itt is házasodtak össze 1903-ban. Az 1900-as évek elején, kb. 1907-tel bezárólag Einstein többször járt Titelen és Újvidéken.
A probléma inkább ott kezdődik, hogy nincs Albert Einsteinhez köthető hiánycédula a Bolyai-hagyatékban. Ezenfelül további nehézség, hogy körülbelül 14 ezer kéziratoldalról van szó, a fecnitől a sűrűn és olvashatatlanul teleírt koncertplakátig. Amire itt szükség van, az sokkal több, mint egy laza betekintés: csak öt percet szánva egy kéziratoldal áttekintésére is kb. több hónapnyi munkát kívánna meg.

Vannak azonban további nehézségek is: bár Bolyai Jánostól valóban ismertek olyan, lényegében papírfecnire írt gondolatok, amelyek távolról összefüggésbe hozhatók az általános relativitáselmélettel, a kéziratokban semmi nem utal arra, hogy ez alaposan kidolgozott, matematikai formába öntött elmélet lenne:

"az nehézkedés törvénye is szoros összveköttetésben, foljtatásban tetszik (mutatkozik) az űr természetével, valójával (alkotásával), miljségével; gondolom az egész természet (világ) foljása"

Az ismert fragmentumok, ahogy az iménti is, magyar nyelvűek, és ez összhangban van azzal, hogy Bolyai János kései feljegyzései a Farkassal maguk számára kreált, nagyon sajátos, a nyelvújítás korabeli magyar nyelvet tovább variáló, egyedi nyelven és írásjelkészlettel íródtak. Ebből adódóan olvasni az átlagosnál is nehezebb, pláne ha valaki, nem úgy, mint Einstein, ugye, nem tud magyarul.

Hogy a fenti gondolatok mennyit segíthettek Einsteinnek, ha mégis ellopta volna őket? Nos, pont annyit, amennyit a kedves olvasónak, hogy megértse az általános relativitás elméletét és beszélgetésbe tudjon elegyedni egy fizikussal. Akik egy kicsit is behatóbban ismerik a Bolyai-sztorit, roppant érzékenyek szoktak lenni a vádra, hogy Bolyai János eredményei valójában Gauss eredményei, hogy utóbbi sugalmazta, "kommunikálta" Jánosnak apján, Farkason keresztül. A tisztesség, na meg realitásérzék, úgy kívánja, hogy legyünk érzékenyek arra is, amikor mi vádolnánk meg vele, alaptanul, másokat.