// 2012 // aug // 02
Bruce Wayne rendes kapitalizmust akar, Bane viszont esélyegyenlőséget és újraelosztást. A legújabb Batman szokás szerint legitimálja a kapitalizmust, mint keretrendszert, pedig azt is nyilánvalóvá teszi, hogy az emberek alig várják, hogy valami más jöjjön. De érdeke-e Hollywoodnak, hogy a társadalom saját magán segítsen?
Bruce Wayne érzi, hogy a világ jelenlegi rendje igazságtalan és fenntarthatatlan. Miután Christopher Nolan Batman-trilógiájának második részében többedmagával leszámolt a Gothamet mély és elnyúló válságba taszító korrupcióval, megújuló energiaforrás fejlesztésébe kezd, mert tudja, hogy a kőolaj-földgáz alapú energiafogyasztás túlságosan környezetszennyező és a készletek vészesen kifogyóban vannak. Bár ez a szál a sötét lovag felemelkedésében mindössze egyszer pendül meg, behúzhatunk egy strigulát Wayne neve mellé: saját pozíciójához képest is igyekszik javítani a dolgokon, de azért nem túlságosan. Vagyis a megváltozott környezethez próbálja adaptálni a kapitalizmust, annak érdekében, hogy a rendszer a jövőben is működjön. Wayne szeme előtt valószínűleg egy olyan win-win szituáció lebeg, amelyben a vállalata továbbra is bőséges termelőként, az emberek pedig szorgos fogyasztóként vannak jelen. Hogy Gotham City kapitalizmusa minden oldalról biztosítva legyen, bőséges adakozóként igyekszik esélyegyenlőséget teremteni és felemelni a nincsteleneket, valamint tiszta közéletet teremtve megvédeni a népet a korrumpálódásra oly hajlamos rendszer oroszlánkörmeitől. Utóbbi rendkívül fontos, hiszen az első és második rész egymásra épülő logikai kerete, hogy a tizenkétmilliós megapoliszban azért van válság, azért van szegénység és bűnözés, mert a kapzsi, hatalommániás politikusok, rendőrök és egyéb alvilági szereplők mindent maguknak akarnak, és ahogy lenni szokott, mindezt a legalul lévők szívják meg.
Wayne tehát a tökéletes piacgazdaság híve, mi más is lehetne egy multimilliárdos cégtulajdonosként. Piros pontot érdemelne a neoliberális gazdasági doktrína ideológusaitól, hiszen nem az államtól várja a piac jövőjét veszélyeztető problémák átfogó megoldását, hanem maga cselekszik és igyekszik javítani. A Wayne konzorcium jelentős kutatási-fejlesztési, valamint CSR (társadalmi szerepvállalás) tevékenysége mintapéldája annak, hogy a jelenlegi globális rendszert legitimáló és fenntartani kívánó politikusok és akadémikusok szerint milyen világban kellene élnünk: egy olyanban, amiben a gazdagok és a tehetős vállalatok nemcsak rövidtávon megtérülő befektetésekben és beruházásokban képesek gondolkodni, hanem súlyos összegeket hajlandóak áldozni olyasmire is (megújuló energiaforrás), ami csak évtizedek múlva lesz nullszaldós, de nemcsak saját, hanem az egész közösség érdekeit is szolgálják. Másrészt gazdasági erejüket nem arra használják, hogy kilóra megvegyék a politikát és azon keresztül maguk számára kedvező törvényi keretet teremtsenek, hanem igyekeznek a különböző hatalmi ágenseknek autonóm terepet biztosítani. A Wayne Enterprises tehát az oligarcha tökéletes ellentéte. Előbbi a lehető legjobb, utóbbi pedig a legrosszabb kapitalizmus kialakításán fáradozik.
Döntsd a tőkét
De attól az még kapitalizmus marad, amiben a teljes, vagy legalább viszonylagos esélyegyenlőség egy elérhetetlen álom, az pedig, hogy bárkiből bármi lehet, csak egy lózung. Az igazságtalanság felszámolásának megállíthatatlan lendületével jön Bane, aki a romlás és dekadencia elleni küzdelem hagyatékát cipeli a vállán. Emlékezzünk csak, az első részben Ra's Al Ghul (Liam Neeson) felfedi a titkot, mely szerint az Árnyak Ligája a történelem során több mocskos, romlásba borult várost is kiiktatott már: például Rómát, Londont, most pedig Gotham City-n, a feltehetőleg New York alteregóját alakító világkereskedelmi központon a sor. Bane valós szándékai kristálytiszták, és bár önálló helyzetértékeléssel is bír (a tőzsdén egy trader figyelmezteti, hogy "innen nem lehet pénzt lopni", mire visszakérdez, hogy "akkor maguk mit csinálnak itt?"), végcélja legfeljebb pszichopatává, de semmiképp a rendszer legitim kritikusává avanzsálja. Persze, ez nyilván nem véletlenül alakult így.
Eltekinteve attól, hogy Bane rögtön előáll a farbával, miszerint a várost öt hónap múlva felrobbantja, érdekes és tipikus, amivel az embereket hitegeti: hatalmat a nép kezébe, vegyétek vissza a gazdagoktól, ami nektek jár, szolgáltassatok ti igazságot, mert mától minden gazdasági-politikai erő a ti kezetekben van. A nép számára elhintett ideológia tehát Bane azon megfigyeléséből táplálkozik, hogy a szegényeket és átlagembereket eddig kizsákmányolták a tőkések, az anyagi javak pedig igazságtalanul, valószínűleg egyre igazságtalanabbul oszlottak el. Bane fegyvert ad a nép kezébe, ezután az emberek elfoglalják a várost, vagy legalábbis olyan intézményeket, ahol eddig egyáltalán nem volt szavuk, direkt és indirekt kivégeznek egy rakás gazdagot, és mindent elvesznek, amit csak megkívánnak. A tőke és/vagy az elnyomás nép általi erőszakos elvétele a mindenkori forradalomfogalommal cseng össze, azzal az égbekiáltó különbséggel, hogy a nép kezébe kerülő erő itt egy öncélú, megsemmísítésre törekvő féktelen entitássá változik.
A trilógia utolsó részében azonban felszabadulásról szó sincsen abban az értelemben, hogy a korábbi bujtatott vagy nyíltan erőszakos rendszer helyébe egy békés, igazságosabb szerveződés kerülhetne. A filmben hiába emlegetnek többször is a forradalmat, Bane csupán populista szólamokkal hülyíti a népet és taszítja totális káoszba az embereket. Christopher Nolan ábrázolásában - amely valószínűleg nem áll távol a valóságtól - az emberek a végletekig manipulálhatóak és egy radikális vezető szavára egyből hajlandóak fegyvert szegezni embertársaik torkának. A tömegek feletti külső, erőszakszervezeti kontroll megszűnése után a szegények és bűnözők hajtóvadászatba kezdenek a gazdagok ellen, akik megnémulva nézik és tűrik, hogy "igazságot szolgáltassanak" felettük. Végül persze Batman vezetésével győz a rendőrség, a nézők boldogan dőlhetnek hátra a moziszékben, ugyanakkor a vásznon implicite három, a Nyugat társadalmait érintő állítás is megfogalmazódik, amelyek sokkal fontosabbak annál, minthogy 163 perc végére minden jóra fordul.
Időzített bomba, avagy a tehetetlen társadalom
A filmben megbúvó egyik fontos állítás, hogy az emberek egyáltalán nincsenek kibékülve azzal, hogy egyeseknek milliárdjaik, másoknak meg szinte semmijük sincs. Ahhoz, hogy az ennek ellenkező látszat fennmaradjon komoly jóléti-szociális szolgáltatásokra van szükség, de nem elsősorban a középosztály számára, hanem azoknak az alsóbb rétegeknek, amelyekben potenciálisan ott az időzített bomba. Ezen munkálkodik a Wayne konzorcium is, de Bane-féle álproletárfelkelés leverése és a korrupció felszámolása után is megmarad a konfliktus a szegénység és a nagylábú jólét között, olcsó vasút ide vagy oda.
Másik sokat sejtető összefüggés legújabb Batmanben, hogy rendőri felügyelet nélkül kitör a káosz, vagyis ha a rendszerből kivesszik a tekintélyelvű karhatalmat, akkor az emberek önállósítják magukat és törni, zúzni és önbíráskodni kezdenek. Bár ezt egy ártalmatlan sci-fi motívumnak is vehetnénk, valójában vannak történelmi alapjai, ugyanakkor mégis kellemetlen azt mondani az emberekre, hogy ha eltartják a pisztolyt a fejüktől, akkor rögtön kitör az anarchia.
A mozi utolsó beszédes üzenete már nemcsak a társadalom valós helyzetéről és annak filmes ábrázolásáról szól, hanem Hollywoodról: a végtelen happy endek hazájában a nép minduntalan el van nyomva. Ha esik, ha fúj, a világ megmentéséből az emberek sosem veszik ki a részüket, csupán szenvedő alanyai a végkifejletnek, még akkor is, ha pozitív. Vagy szuperhősök, vagy tudósok, katonák, rendőrök stb. mindenesetre megkülönböztetett egyének és társulásaik végzik a piszkos munkát, míg a sok "tehetetlen majom" ül a ketrecében és végignézi, ahogy feje felett csatáznak az istenek. Mindez csak tovább erősíti az elesett, hősökért kiáltó, "csináljátok meg helyettünk" társadalom képét.
Végső soron persze minden mindegy. Hiába vannak érdekes gondolatok, bicskanyitogató metautalások ebben a Hollywood esszenciájának tekinthető filmben, ha a literes kólától húgygörcsöt kapott férfi nézők a villany felkapcsolása után a piszoárnál annyit képesek mondani, hogy "milyen jó segge volt a macskanőnek, főleg, amikor pucsított a motoron. Hogy is hívják?"
