Jövőre a magyar gazdaság végre kilábalhat a recesszióból. De csak azért, mert olyan mélyre zuhant.

Még szerencse, hogy az Öböl-menti arab üzletemberek a hét első felében vettek részt Magyarországon azon az üzleti fórumon, ahol a miniszterelnök befektetésre buzdította őket. Orbán Viktor szerint ugyanis "Közép-Európa olyan térség, azon belül pedig Magyarország olyan állam, amely jó lehetőségekkel, komoly növekedési kilátásokkal ... rendelkezik". Ha csütörtökön érkeztek volna az arab vendégek, bizonyára rácsodálkoztak volna a harmadik negyedéves GDP-adatokra. Amelyek még a vártnál is rosszabb helyzetről tanúskodnak.

Bár az elmúlt napokban voltak olyan találgatások, hogy a magyar gazdaság talán már kimászott a recesszióból, ez a bravúr nem sikerült. Negyedéves alapon továbbra is zsugorodott a GDP, mégpedig 0,2 százalékkal, éves összehasonlításban pedig - naptárhatással kiigazítva - 1,4 százalékos volt a zuhanás.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye persze azonnal külső tényezőkre vezette vissza a fiaskót. Mint fogalmaztak: "a magyar gazdaság továbbra sem tudott elszakadni az alapvetően nemzetközi trendek által jelzett növekedési pályától". Hogy ezt miből szűrte le a tárca, rejtély, hiszen a kommüniké később maga is utal rá, hogy a részletes adatok hiányában a gazdasági teljesítmény pontos szerkezete nem ismert. De legalább gyorsan reagáltak.

Ahogy maga a nemzetgazdasági miniszter is. Matolcsy György ugyanis épp a csütörtöki Heti Válaszban adott ideológiai alapot a kiábrándító zsugorodási adatok magyarázatához. A miniszter a pénzvilág kalózait hibáztatja, akik hazánkat kincses hajónak nézik. Szerinte az egyik trükkjük, hogy állandó bizonytalanság legyen a gazdaság teljesítménye körül, és hogy állandóan forrón tartsák az alacsony növekedés témáját. Sőt tovább megy: a kalózok számára veszélyes lenne egy IMF-megállapodás, és az sem lenne jó nekik, ha újraindulna a magyar növekedés, mert végleg kiderülne, hogy sikeres a magyar modell.

Ez alapján úgy tűnik, a magyar kormány igencsak a kedvében jár a pénzvilág kalózainak, hiszen maga is folyamatosan erősíti a bizonytalanságot. Az alacsony növekedés témáját is könnyű lenne forrón tartani, ha lenne egyáltalán növekedés. IMF-megállapodás sem lesz, tehát nem kell ettől tartaniuk a kalózoknak. Ahogy attól sem, hogy véletlenül kiderül, sikeres a magyar modell.

A helyzet mégsem teljesen kilátástalan. No nem azért, mert jövőre végre beindulnának a magyar gazdaság belső motorjai, ahogy azt a jelenlegi kormánypártok ellenzékből ígérték, és most is teszik. A fogyasztás várhatóan 2013-ban tovább zsugorodik - ne feledjük, hogy több száz milliárd forintos költségvetési megszorítás előtt állunk. A hosszú távú kilátásokat döntően befolyásoló beruházásokon is csupán néhány nagyobb szereplő és projekt lökhet egy kicsit; a foglalkoztatás döntő részét adó kis- és középvállalkozások többsége továbbra is a túlélésért küzd a kiszámíthatatlan jogi környezetben, forrás- és kereslethiánytól sújtva. A mezőgazdaság pedig a Jóisten és a klímaváltozás kezében van, persze a spekuláns haverokat kedvezményező birtokpolitikával nyilván lehet rontani a teljesítményén.

Ironikus tehát, hogy a gazdasági szabadságharc útjára lépő kormány szinte kizárólag a nettó export kedvező alakulásában reménykedhet, jövőre azonban már tényleg bővülhet a GDP. Egyszerűen azért, mert olyan mélyre került a gazdaság, hogy a bázishatás miatt már növekedésre van ítélve. Lehet majd ezt is a magyar modell sikerének beállítani, ám ez olyan messze van a valóságtól, mint Magyarország az IMF-megállapodástól. A balti államok példája világosan megmutatta, hogy ortodox válságkezeléssel az elkerülhetetlen zuhanást fenntartható, erős növekedés követheti, ám a magyar gazdaságpolitika tartós bizonytalanságot kelt a befektetőkben.

Így pedig lassan már tényleg csak az arab üzletemberekkel lehet elhitetni, hogy valaha Európa motorja leszünk.