A nemzeti szuverenitás doktrínájának áldozata az a 15 millió menekült, akiket államuk és a nemzetközi közösség magára hagy. A szuverenitás felülkerekedik az egyén jogán, hogy menedéket kérjen és találjon. Egyetlen jó válasz adható a szuverenitás visszaélésszerű használatára: a globális szolidaritás erősítése.

Pakisztánban a tálib fegyveresek 2012 októberében fejbe lőtték a 15 éves Malala Yousafzait. A bűne az volt, hogy blogján azt hirdette: a lányoknak is joguk van az oktatáshoz. A tálibok nem ismerik el, hogy a nőknek egyenlő jogaik lennének, vagy, hogy egyáltalán a jogok mindenkit megilletnének a Földön. Persze nem csak a fundamentalisták ilyen finnyásak, ha az alapjogok érvényesüléséről van szó. A szuverenitás gondolata a gyarmatok felszabadulásakor a nemzeti önrendelkezés kulcsa volt. Újabban viszont, ha jogokról van szó, számos kormány reflexszerűen a belügyek sérthetetlensége mögé bújik, hogy azt tehesse, amit csak akar. Hogy adott esetben tömeggyilkosságokat, népirtást, elnyomást, korrupciót, éhezést, üldöztetést vigyen végbe vagy titkolhasson el.

A 2012-es évről szóló világjelentésünkben munkatársaink rengeteg olyan "belügyet" dokumentáltak, amelyben az államok nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettségeiket megszegve saját (vagy más országok) polgáraira támadtak. Szecsuanban a kínai hatóságok gyilkosságba torkolló erőszakkal léptek fel a Tibet mellett békésen tüntetőkkel szemben, Oroszországban ellenzékiek sokaságát tartóztatták le. Azerbajdzsánban az elnök elhunyt édesanyjának állítólagos sértegetése miatt megvertek és bebörtönöztek zenészeket, Jamaicában rendőrök 21 embert lőttek agyon pár nap alatt, Dél-Afrikában 34 fegyvertelenül tiltakozó bányászt gyilkoltak meg. Erőszakos kilakoltatások miatt családok ezrei maradtak fedél nélkül Kambodzsában, Brazíliában és Franciaországban. A politikai vezetők a nemzeti szuverenitást használják a múlt bűneinek szőnyeg alá söprésére is. Tavaly Jemenben büntetlenséget garantáltak annak az Ali Abdullah Szaleh volt elnöknek, akinek az uralma alatt rengeteg békésen tiltakozó embert gyilkoltak le, kínoztak meg vagy tartóztattak le. Haitin immunitást kapott a korábbi vérszomjas diktátor, Duvalier.

Szíria a legtragikusabb példája annak, mivel jár, ha egyes országok a nemzetközi igazságszolgáltatást blokkolják, és "tapintatból" nem akarnak beavatkozni egy másik állam belügyeibe. Szíriában mára 70 ezer fölé emelkedett a halálos áldozatok száma, akik többségükben fegyvertelen civilek voltak. Az atrocitások sora vég nélküli: jogellenes letartóztatások, azonnali kivégzések, a civil lakónegyedek bombázása. Egy aleppói folyómederből több mint hatvan holttest került elő idén januárban, az Amnesty International 31-féle, a hatóságok által alkalmazott kínzási formát dokumentált. A szörnyűségek nagy részéért a kormányerők és szövetségeseik felelősek, de az ellenzék is követ el háborús bűnöket. Eddig körülbelül 4 millió ember kényszerült otthona elhagyására, 1,4 millióan menekültek a környező országokba.

Helyzetükkel nincsenek egyedül. A nemzeti szuverenitás doktrínájának áldozata az a 15 millió menekült is, akiket saját államuk és a nemzetközi közösség magára hagy. A legvédtelenebb az a 12 millió állampolgárság nélküli hontalan, akiknek mintegy 80 százaléka nő. De az állampolgársággal rendelkező menedékkérők sincsenek sokkal jobb helyzetben. Szülőhazájukból üldöztetés vagy jogsértések miatt menekülnek, más országok sokszor nemhogy védelmet nem nyújtanak nekik, de Kenyában börtöntelepre zárják őket, Ausztrália pedig a hajóval érkezőket a szárazföldtől több ezer kilométerre fekvő szigeteken tartja fogva, embertelen körülmények között. Az olasz partvidéken tavaly is afrikaiak lélekvesztőit fordították vissza, mert a határok ellenőrzésének joga szent és sérthetetlen. A szuverenitás felülkerekedik az egyén jogán, hogy menedéket kérjen és találjon.

Volt egyszer egy magyar miniszterelnök, aki a világ szenvedését látva azt vallotta, hogy az önállóságra vonatkozó igényünk nem írhat mindent felül. "Az önrendelkezés és a szuverenitás elvét a demokrácia és az emberi jogok nevében korlátozni kell" - jelentette ki Orbán Viktor 1999-ben, a Liberális Internacionálé kongresszusán. Most kicsit másképp látja, amikor európai intézmények a negyedik alaptörvény-módosítás alapjogokat is korlátozó tételeit kifogásolják. De Magyarország az unió és az Európa Tanács tagja, egy esetleges tagállami jogsértés az EU és az ET belügye. A magyar kormány mégis rendületlenül szabadságharcot hirdet, amikor Brüsszel az unió alapértékének számító emberi jogok és demokratikus alapelvek betartása kapcsán vizsgálódik. Pedig a közösség egyik feladata az, hogy vigyázzon a jogainkra, ha egy kormány túlságosan beleszeret a saját szuverenitásába, és saját polgárai ellen fordítja.

A szuverenitás visszaélésszerű használatára az egyetlen jó válasz a globális szolidaritás erősítése - ez vonatkozik országokra és az olvasóra egyaránt. A nemzetközi közösségnek össze kell kapnia magát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa annak idején szinte tétlenül nézte végig a népirtást Ruandában, Boszniában és Srí Lankán. Most, hogy Szíriával kapcsolatban ipari mennyiségű bizonyíték van a kezében emberiesség elleni és háborús bűntettekről, nagyon kínos lenne tovább haboznia. Többek között teljes fegyverembargóra van szükség, a törvénytelenségeket pedig a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell utalni. A jobb helyzetben levő államok hosszú távon nem engedhetik meg maguknak, hogy ne fordítsanak több energiát a globális menekültügyi katasztrófa megoldására. Az uniónak sem arra kellene törekednie, hogy külső határain erődítményt emeljen, és a menedékkérők megállítását jogsértő államokra bízza. Vállalhatna például sokkal nagyobb részt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának áttelepítési programjában, amelynek keretében új hazát keresnek a menekülteknek. Jelenleg, a szűkös források miatt, körülbelül 1 százalékuk részesülhet ilyen segítségben.

Az államok, nemzetközi szervezetek szolidaritását mi, állampolgárok tudjuk kikényszeríteni és életben tartani. Ez pedig egyáltalán nem reménytelen. Nagyrészt világméretű és évtizedes civil összefogás eredménye, hogy az idén végre átfogó szabályozás született a fegyverek nemzetközi kereskedelméről. A szolidaritás 2013-ban is fontos, legyen szó akár a tisztességes eljárástól megfosztott, hosszú évek óta bebörtönzött guantánamói foglyokról, vagy a Forma-1 árnyékában reformokért tüntető bahreiniek üldözéséről. A digitális kommunikáció olyan lehetőségeket ad a kezünkbe, amelyekről az emberi jogi mozgalom alapítói nem is álmodhattak. Tömeggyilkosságok többé nem maradhatnak leplezetlenül: civil tudósítók, helyi bloggerek azonnal rögzítik és terjesztik a híreket a közösségi média segítségével. Mi pedig, néhány gombnyomással, otthonainkból is követelhetjük politikusainktól, hogy ne legyenek közönyösek.

Malala Yousafzait megpróbálták örökre elnémítani. De a vele szolidaritást vállaló, a környező országokban utcára vonuló tömegek és a hírt mindenfelé a világban megosztó emberek csak még inkább felerősítették a hangját. Erre számíthat minden hatalom, amelyik nem tiszteli polgárai életét és szabadságát.