ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

KOMMENT.HU

hirdetés
Orbán ViktorDonald TuskRobert FicoPetr Necasgazdaságpolitikavéleményvisegrádi négyekunortodox gazdaságpolitika

Vissza az orbáni úton!

// 2013 // szept // 06

Orbán Viktor nincs már egyedül az unortodox gazdaságpolitikájával: egész Közép-Európában terjed a piacgazdaság leépítése.

Egy Európa nyugati feléről idevetődött ember minden bizonnyal meglepődne azon, miféle problémák megoldásával töltik az idejüket a magyar politikusok. A Fidesz szerdán kezdődött visegrádi frakcióülésén ugyanis az volt az egyik igen nehezen eldönthető kérdés, mikortól legyen az újabb rezsicsökkentés. Nem azon folyt tehát a vita, hogy miképpen lehetne ösztönözni végre a beruházásokat, fokozni a versenyt, megerősíteni a növekedés alapjait és fenntartható módon csökkenteni az államadósságot, mint Európában sokfelé, hanem hogy október közepétől vagy csak januártól mérsékeljék a közműdíjakat. Nehéz, fogós kérdés, tényleg. Nem is sikerült eldönteni az időpontot, csak a mértéket. Hasra ütve, ahogy eddig is.

Boldog ország! - sóhajthat fel az idetévedt nyugati polgár, persze nyilván hamar feltörne benne a gyanakvás, hiszen őt mégiscsak arra nevelték, hogy nincs ingyenebéd. És valóban, ez a fajta osztogatás csak annyival kifinomultabb a korábbi szocialista pénzszórásoknál, hogy nem közvetlenül terheli a költségvetést (sőt, a szolgáltatókból bohócot csinál, hiszen a számláikon még kormánypropagandát is kell folytatniuk). De következményei ennek is lesznek, ahogy a bankok újabb befenyítésének is, miszerint november 1-jéig javítsák ki a devizahitelek hibáit, különben majd a kormány elintézi.

A lakosságot persze nem érdekli, hogy az energiaszektor beruházásai negyedével estek vissza az idei második negyedévben az egy évvel korábbihoz képest. Az sem hat meg senkit (sőt), hogy a bankszektor a második negyedévben 50 milliárd forintos veszteséget szenvedett el. Sokat kerestek rajtunk, menjenek isten hírével! - tartja a felülről erősített népi bölcsesség. Kit érdekel most, hogy egyszer majd áramszünetek lesznek, hogy az államnak kell majd átvennie az energiaszektort és finanszíroznia a veszteségét? Hogy a hitelezés zsugorodik, és jönnek majd esetleg megint a más elvek mentén működő, de előbb-utóbb állami konszolidálásra szoruló pénzintézetek? Most most van, a fekete leves meg csak később érkezik.

Magyarország nincs egyedül

A Fidesz gyakran dicsekszik azzal, hogy unortodox politikáját immár mások is másolják. Sokáig ez a szokásos nagyotmondás birodalmába tartozott, de mostanra valóban követőkre talált. Lengyelország épp szerdán jelentette be, hogy - a magyarhoz sokban hasonlító módon - gyakorlatilag szétveri a magán-nyugdíjpénztári rendszert. Bár ott az egyéni számlákon felhalmozott belföldi állampapírrészt legalább jóváírják az állami nyugdíjpillérben, Donald Tusk motivációja hasonló: 8 százalékponttal csökkenteni a GDP-arányos államadósságot. Persze lehet azt mondani, hogy az állampapírok bevonása kamatmegtakarítást eredményez, ám az implicit adósság ettől még nem csökken, csak később kell azt kifizetnie az államnak, amikor nyugdíjba mennek az emberek. Az egykor piac- és növekedésbarát politikája miatt sokat dicsért jobbközép lengyel kormányból egyébként októberben - hatévnyi pénzügyminiszterség után - távozhat Jacek Rostowski, és a renomé megkopásáról árulkodik, hogy az augusztusban elfogadott költségvetési lazítás miatt a Fitch Ratings - nyolc év óta először - pozitívról stabilra rontotta az ország hosszú lejáratú adósságára vonatkozó A- besorolás kilátását.

A rövid távú szemlélet érhető tetten a szlovák kormány csütörtöki bejelentésében is: Budapesthez hasonlóan Pozsony is visszaveszi a gázcéget (ő a cseh kisebbségi tulajdonostól), és januártól csökkentené a lakossági gázárat. Robert Fico kormányfő abban bízik, hogy sikerül majd alacsonyabb importárat kicsikarni a Gazpromtól, addig is a földgáztartalékok eladásából finanszírozzák a veszteséget. Ha meg kudarccal végződének az orosz tárgyalások, majd lesz valami. A miniszterelnök egyébként nem először utánozza Orbán gazdaságpolitikáját: különadót vetett ki a bankokra, az energia-, szállítási és távközlési vállalatokra, bár nem olyan mértékűt, mint a magyar kormány.

Csehországban egyelőre nem hallottunk a magyarhoz hasonló unortodox lépésekről, sőt, a 2010-től kormányzó Petr Necas jobbközép koalíciója éppenséggel bevezette a nyugdíjrendszer második pillérét, amelyet Orbán és most már a Tusk is gyakorlatilag felszámolt. Ez azonban hamarosan megváltozhat, miután a korrupció miatt júniusban megbukott Necas-kabinetet az október végére kiírt előrehozott választáson jó eséllyel a szociáldemokraták váltják majd, a CSSD pedig a nyugdíjreform visszacsinálását, a közműcégek és a bankok megadóztatását ígéri.

Okok és következmények

Ebből is látszik, hogy a sokáig enfant terrible-nek tartott Orbán Viktor gazdaságpolitikája korántsem számít már olyan különutasnak, mint korábban azt gondolni lehetett. A többi visegrádi ország persze jóval mértéktartóbb, és retorikájában sem olyan konfrontatív - pláne nem EU-ellenes -, mint azt idehaza megszokhattuk, de a magyar példa ragadóssá vált. Miért?

Két kézenfekvő magyarázat is adódik. Az egyik aktuálpolitikai, a másik mélyebb természetű. Ami az elsőt illeti, a 2008 óta tartó válság és az azzal járó folyamatos kiigazítások reformfásulttá és a piacgazdasággal szemben szkeptikussá tették a lakosságot. Orbán Viktor példájából más országok politikusai azt vehették le, hogy ügyesen taktikázva különösebben súlyos következmények nélkül meg lehet csapolni a tőkejövedelmeket, ami választások előtt kifizetődőbb, mint a választók közvetlen megsarcolása.

A másik motívum a közös múltból fakad. Bár az egyes országok polgárainak attitűdjében, értékrendjében vannak eltérések, több mint húsz évvel a rendszerváltások után az állam még mindig ugyanazokkal a reflexekkel működik mindenhol: igyekszik mindent maga alá gyűrni, és lojális klientúrát felépíteni. A hosszú távú gondolkodás helyett a túlélési harc dominál, a közérdeket pedig legyőzik az egyéni szempontok. A korrupció, az állami és uniós pénzek becsatornázása a kivételezettek zsebébe, az állami vagyon hanyag kezelése mind-mind olyan jelenségek, amelyek mélyen gyökereznek a volt szocialista országok kultúrájában. A polgárok pedig, bármennyire is nem bíznak a politikusokban, tőlük várják a segítséget.

Merre tovább?

Ezt a súlyos örökséget jól mutatja a Világgazdasági Fórum (WEF) legutóbbi versenyképességi ranglistája is, amelyen a közép-európai blokk szinte minden országa visszaesett - Magyarország két év alatt 15 hellyel. Az elemzés szerint a legnagyobb visszahúzó erő minden esetben az intézményekben mutatható ki: a homályos, részrehajló, alacsony hatékonyságú és korrupt államban.

Túlzás lenne persze azt állítani, hogy emiatt nem terem több babér a régiónknak. A befektetők sok más szempontot is figyelembe vesznek, amikor üzleti döntést hoznak. A WEF rangsorát azonban - amely részben az ő véleményükön alapul - éppen azért érdemes komolyan venni, mert rendkívül széles körű, és jól mutatja a változást, amely meghatározza egy ország hosszú távú kilátásait. Esetünkben pedig ezek egyre borúsabbak.

Mindez nyilván keveseket érdekel ma Magyarországon, legyen szó kormánypárti vagy ellenzéki politikusokról, vagy az ő híveikről. Egyszerűbb és népszerűbb bűnbakokat találni, megzsarolni a piaci szereplőket és kiverni belőlük a pénzt, mint versenyösztönző, stabil kereteket szabni számukra, amelyben nem alakulhatnak ki extraprofitok, de a keményen küzdő, innovatív és olcsóbban működő vállalkozások elnyerik a jutalmukat. Úgy tűnik, Magyarország után most mások is visszafordulnak arra az útra, amely egyszer már kudarccal végződött, és amelynek jól működő alternatíváját valójában soha nem teremtettük meg.

A legújabb hozzászólások

nincsbeceneven // 2013 // jún // 21

Ott lett ilyen az IQ-ja!

Nehéz együttélés a jogállam rendjével
Wee // 2014 // sze // 29

Sziasztok!
Pénzt akarsz keresni rész/másodállásban? (akár diákok is csinálhatják)
A feladatok egyike lenne, a (kis-és...

TheyCallMeTrinity // 2011 // sze // 15

Nem feltétlen értek egyet a cikk írójával, hogy "lúzerképző". Ez olyan, mintha arra utalna, hogy Ács Ferit kellene ideálként...

Magyar lúzerképző: kihez szólnak a kötelező olvasmányok?
Gaál Csaba // 2014 // máj // 29

Akkor sorjában.
1. 2011-ben komoly fiskális lazítás volt a magánnyugdíj-pénztárak kvázi államosításának...

LE A SZOTYIALIZMUSSAL ! ! ! // 2014 // nov // 20

gyikember 2014-11-21 00:20:12
.
A mondandód végét helyesbítem:
itt nem lesz munkahely, mert összeomlik a gazdaság!

[origo] legfrissebb

Hirdetés


RSSHírlevélÍrjon nekünk!ArchívumMédiaajánlatImpresszum
Adatkezelési SzabályzatORIGOOK.huiWiW[freemail]Videa Az ORIGO kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva